Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ezen a szombat estén különösen sok izgalmas előadás volt a pesti színházakban, sőt az Operaház is pont ma tartotta rendhagyó premierjét, a Porgy és Besst, amelyről már most tudható, hogy mindössze négy előadást engedélyeztek az örökösök, és nem lehet majd tovább játszani. (Bejegyzés a második szereposztás premierje után erről is következik.) Erre az estére esett Gyöngyösi Levente egyik művének a premierje is, amelyet éppen a kórus rendelt tőle, így én a Müpába mentem.

A telt házat vonzó koncert előtt volt egy félórás beszélgetés a zeneszerzővel, illetve a kórus két vezetőjével, Szabó Dénessel és Szabó Somával, amelyre támaszkodva most egy valóban nyomhagyó célzatú, rövid bejegyzést írok, de előtte még felhívom a figyelmet, hogy mivel a Bartók rádió is közvetítette élőben az eseményt (ahogy utólag rájöttem), így harminc napig könnyen visszahallgatható a mediaklikk.hu-n, majd kicsit nehézkesebben a nava.hu-n, közkönyvtárakban.

A Müpa „az év együttesének” nevezte ki erre az évadra a Cantemus kóruscsaládot, amely így sokkal több megnyilatkozási lehetőséghez jut, mint korábban. Akad már bejegyzés róluk ezen a blogon is, szó esett a decemberi gödöllői Kodály-koncertjükről, vagy a miskolci Mester és Margaritáról, illetőleg a beszélgetésen külön kiemelt szcenírozott János-passió 2016-os és 2017-es előadásáról, amely a legnagyobb kihívás volt az együttes számára, hiszen kívülről meg kellett tanulniuk a darabot, és még „kúszás-mászásra is kényszerültek”.

Ma, Mozart 262. születésnapja apropóján az elsőként elhangzó „Vesperae solennes de confessore” című alkotással kezdődött az este. Ugyanezzel közel egy éve a Zeneakadémián tomboló sikert arattak, és mivel ez volt a zárószám, a szoprán áriát Szemere Zitával akkor meg is ismételtették. Ezen a koncerten rajta kívül Balogh Eszter (akit a Csongor és Tündében lenne jó látnotok), Megyesi Zoltán (nemsokára Ferrando lesz a Cosí fan tutté-ban), és Blazsó Domonkos lépett fel. A basszista és Szemere Zita később az est második részében elhangzó Mass of the Children című John Rutter szerzeményben ennél több énekelnivalóhoz jutottak. A "Vesperae" a kórusnak hálás darab, nyilván ezért is veszik elő többször, és még a szoprán tudja magát megcsillogtatni, de a másik három szólistától alázatos közreműködést igényel, nem bravúros éneklést.

Utóbbi alkotást, és a második részt lezáró, szintén Ruttertől származó Hymn to the Creator of Light-ot nem ismertem, a szerzőről sem tudtam, de mindkét mű volt olyan szép és közönségbarát, a hatalmas kórus jól érvényesült bennük a Dohnányi Zenekar művészeinek támogatása által, hogy szívesen meghallgatnám újra. Áradt a szépség ezekből a művekből is, bár a kórus korábbi koncertprogramjait ismerve eleve nem tartottam attól, hogy hallgathatatlan programot fognak összeállítani.

Ahogy a beszélgetésen kiderült a Cantemus Vegyeskar, Gyermekkar, Ifjúsági Vegyeskar és a Pro Musica Leánykar tagjai nagyjából összesen kétszázan énekeltek ezen a fellépésen, és négy busszal érkeztek Nyíregyházáról. Megütötte a fülemet egy fontos félmondat: van már egy kis részlegük Pesten is.

(Igen, ahogy a legutóbbi dohnányis koncertemen, amely a zenekar másik kórus-partnerét az Akadémiai Kórustársaságot ünnepelte, már kifejtettem – aki kedvet érez magában, csatlakozhat ezekhez az együttesekhez, amelyekben „civilek” énekelnek. Ezek szerint a Cantemus is nyitott most már pestiek számára…)

Az est fő attrakciója mégis az új Gyöngyösi-kórusmű volt, amelyet Szabó Dénes megrendelésére hangszeres szólistáknak és a kórusnak írt a fiatal zeneszerző. Érdekessége volt a megrendelésnek, hogy Szabó Dénes hetvenedik születésnapjára készült volna el eredetileg, aki ezt a kerek születésnapot két volt osztálytársával, Matuz István fuvolistával és Onczay Csaba csellistával közel egyszerre ünnepelte. A zongorista Baranyay László egy évvel felettük járt, és így gondoltak rá, amikor kiderült, hogy az eredetileg három tételesnek rendelt mű hét tételes lett és egy zongora is belekerült.

A beszélgetésen megéreztük, hogy a műről egymással baráti viszonyban lévő emberek diskurálnak, akik kedélyesen fogták föl azt is, hogy a Mester és Margarita miatt nem lett kész ez a szerzemény időben. Szerencsére a szerző nem a 70-es számmal, hanem a 71-essel foglalkozott, már tudhatta előre, hogy nem lesz kész – a 71. zsoltár – In te, Domine, speravi - tűnt számára optimálisnak a megzenésítésre.

A mű élvezetéhez a megrendelés hátterének és körülményeinek ismerete nem ad hozzá, viszont az, hogy a zeneszerző elmondta, hogy milyen gondolatokat kívánt érvényre juttatni a kompozícióban, az igen.

A hetvenéves művészeknek komponált darabban Gyöngyösi Levente az öregséghez való viszonyát, félelmeit írta meg, és azt a reményét, hogy végül majd úgy tudja lezárni az életet, hogy volt értelme. A hét tételt egyszer meghallgatni nyilvánvalóan kevés, csak töredékes benyomások, hangulatok érintenek meg minket, de átjön a szépségnek és a fájdalomnak valamiféle keveréke, illetve a végén valóban emelkedetten fejeződik be, mintha a halál legyőzését ünnepelné.

Ahogy a korábbi műveit hallgatom – például a Missa Vanitas Vanitatumot, amely számomra az egyik legkedvesebb Gyöngyösi Levente szerzemény, már most elmondható, hogy sokat tett le az asztalra. Még ugyan fiatal zeneszerző, de mostantól a Dohnányi Zenekar megbízásából az egészen fiatalok pályáját is figyelni fogja „rezidens zeneszerzőként”, további új műveket fog számukra komponálni – ez is kiderült a beszélgetésből.

27023445 2096463700371778 608761969459957934 oHollerung Gábor, Gyöngyösi Levente - utóbbi frissen kinevezve rezidens zeneszerzőnek

Békés, nyugodt koncert volt. Át tudtam magam adni a zenének, jó koncerthallgató állapotban voltam, bár néha bevillant, hogy három megíratlan előadás mellé nem biztos, hogy kellett még egy újabb blogtéma szombat estére, és az is, amit – a Dohnányi Zenekar művészeti vezetője, a koncerten most nézőként jelenlévő Hollerung Gábor mondott el egy októberi előadásán a koncerthallgatás természetellenes voltáról…

Remélem, hogy a profi zenekritikusok közül is volt néhány, akit az operapremier nem vonzott be, akik majd elemzik részletesen a hallottakat, részemről erre a rövid megemlékezésre futotta ezúttal.

ps. A kép Gyöngyösi Levente FB-oldaláról másolva.

Címkék: Hollerung Gábor Müpa Megyesi Zoltán Szemere Zita Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar Blazsó Domonkos Balogh Eszter Gyöngyösi Levente Cantemus kórus Szabó Soma Szabó Dénes

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr8113609909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.