Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Nem tudom, hogy elég jó hatásnak minősíthető-e, ha egy színházi előadás eléri azt, hogy az ember elkezdje megint olvasni a szerzőt, de ez az, amiről be tudok számolni a tegnapi premier következményeként.

Vasárnap hasonló történt, még a Thália produkciója előtt újraolvastam egy Oscar Wilde darabot, mivel tudni lehetett, hogy némileg megvariálták a kiinduló darabot. Ezúttal nyilvánvaló volt, hogy egy novella az alap, és most ugyan éppígy lett volna lehetőségem felkészülten menni, hagytam, hogy hasson az előadás, mivel pontos részletekre nemigen emlékeztem az általam 1990 körül olvasott műből.

Lehet, hogy sokan így vannak vele, de 20-22 éves korom között nekem is volt egy Vonnegut korszakom is, és meglehetős alapossággal valóban végigolvastam mindent, amit a kortárs szerző papírra vetett. Ma, a novelláit megint kézbe véve rá kellett jönnöm, hogy ennyiben nem változott meg az ízlésem, ma is szeretem Vonnegutot, és kellene adni neki egy újabb esélyt, hogy majdnem harminc évvel később talán mélyebben (mindenesetre másként) lássam.

A Dancsecs Ildikó dramaturg és Dömötör Tamás rendező által jegyzett Terminal Workhouse előadás is egyfajta olvasatot mutat, egyéni beállítást, amellyel lehetne vitatkozni, lehetne mást kiemelni a történetből, és kétségbe lehetne vonni pláne a lezárását. Ezt mind lehetne, de nem valósulhatna meg szpoilerezés-mentesen, úgyhogy nem is kezdek egy felesleges elképzelt vitát az alkotókkal. Ők azt tartották lényegesnek a jövőben játszódó történetből, amit…

Nehéz nem észrevenni, hogy az előadás létrejöttének köze van egy szlogenhez, a kormány népességnövekedésre buzdító felhívását látva a csapat egyik tagjának nyilván beugrott, hogy erre szépen rárímel a Vonnegut novella, amely a jövőben, a már túlnépesedett Földön játszódik, ahol öngyilkosságot serkentő szalonok működésére van szükség…

Ennek az adaptációnak megvan az az előnye a regény-átalakításokkal szemben, hogy nem vész oda mellékszál, és a módosítások többsége (mellékszereplők kihagyásával) nem tűnik lényegesnek, de azért ez hangulatában, stílusában mégis inkább egy Dömötör Tamás alkotás, amelyet Vonnegut ihletett. Ebben a koncepcióban az öngyilkosságot segítő nők karakterei is kissé eltérnek attól a képtől, ami bennem született meg olvasás közben, és inkább Evelyn Waugh néhány szereplője jutott róluk eszembe, de ezzel lehet, hogy mások másként lennének…

Ullmann Mónika végigjátssza az előadást, vele történik meg minden, és mi vele érzünk, és neki elfogadjuk a darab eredeti végétől eltérő döntést is. Partnerei közül érdekes élmény volt látni Horváth Károlyt, akit korábban lehet, hogy sose láthattam, és ugyan az ő figurája sem tűnt a Vonnegut-novella reprodukciójának – már csak azért sem, mert két színészre bontották -, de tetszett így, ilyennek, amilyen lett. Molnár Gusztáv volt a másik fele, akivé átalakult. Neki való a szerep, amit kapott, sikerül ellentmondásos benyomásokat kelteni bennünk is, és ez hasznos a darabnak. Nem egy kimondottan amorózó alkat, viszont jó színész - pont rá van most szükség.

Több kisebb szerepben látjuk Hajmási Dávidot és Gerlits Rékát, és ugyan nem tudott néhány rendezői megoldás nem zavarni velük kapcsolatban, feltétlenül megemlítendő, hogy ténylegesen el tudják szerepeiket egymástól választani.

A MU Színház nézőtere majdnem tele volt erre az első alkalomra is, a két felvonás között – a kiírástól eltérően – volt szünet, ennek volt dramaturgiai szerepe is, de nem éreztem a nézőtéren a „legyen már vége a felvonásnak” hangulatot.

Összességében nem tűnt annyira lehetetlennek ez a „világkormány igazgat mindent”-gondolat sem, hajlandó voltam beleélni magam a történetbe és kellően lelombozódni tőle. Aztán meg elgondolkodtam, és hazafelé Beethovent hallgatva készültem arra a koncertre, amelyre ma egy egészen ostoba malőr miatt mégsem jutottam el...A kihagyott - de legalább élőben közvetített - koncert miatt pedig alkalmam nyílt néhány - a blogírást és az életmódomat is alapvetően érintő - keserű igazság felismerésére,  de további Vonnegut olvasásra is….

(ps. Ha valaki nem tudná, a mediaklikk.hu-n a legtöbb rádió- és tévéműsor 30 napig visszahallgatható.)

Címkék: MU Színház Molnár Gusztáv Dömötör Tamás Ullmann Mónika Horváth Károly Gerlits Réka Hajmási Dávid Dancsecs Ildikó Terminal Workhouse

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr7113562963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása