Nem tudom, hogy elég jó hatásnak minősíthető-e, ha egy színházi előadás eléri azt, hogy az ember elkezdje megint olvasni a szerzőt, de ez az, amiről be tudok számolni a tegnapi premier következményeként.
Vasárnap hasonló történt, még a Thália produkciója előtt újraolvastam egy Oscar Wilde darabot, mivel tudni lehetett, hogy némileg megvariálták a kiinduló darabot. Ezúttal nyilvánvaló volt, hogy egy novella az alap, és most ugyan éppígy lett volna lehetőségem felkészülten menni, hagytam, hogy hasson az előadás, mivel pontos részletekre nemigen emlékeztem az általam 1990 körül olvasott műből.
Lehet, hogy sokan így vannak vele, de 20-22 éves korom között nekem is volt egy Vonnegut korszakom is, és meglehetős alapossággal valóban végigolvastam mindent, amit a kortárs szerző papírra vetett. Ma, a novelláit megint kézbe véve rá kellett jönnöm, hogy ennyiben nem változott meg az ízlésem, ma is szeretem Vonnegutot, és kellene adni neki egy újabb esélyt, hogy majdnem harminc évvel később talán mélyebben (mindenesetre másként) lássam.
A Dancsecs Ildikó dramaturg és Dömötör Tamás rendező által jegyzett Terminal Workhouse előadás is egyfajta olvasatot mutat, egyéni beállítást, amellyel lehetne vitatkozni, lehetne mást kiemelni a történetből, és kétségbe lehetne vonni pláne a lezárását. Ezt mind lehetne, de nem valósulhatna meg szpoilerezés-mentesen, úgyhogy nem is kezdek egy felesleges elképzelt vitát az alkotókkal. Ők azt tartották lényegesnek a jövőben játszódó történetből, amit…
Nehéz nem észrevenni, hogy az előadás létrejöttének köze van egy szlogenhez, a kormány népességnövekedésre buzdító felhívását látva a csapat egyik tagjának nyilván beugrott, hogy erre szépen rárímel a Vonnegut novella, amely a jövőben, a már túlnépesedett Földön játszódik, ahol öngyilkosságot serkentő szalonok működésére van szükség…
Ennek az adaptációnak megvan az az előnye a regény-átalakításokkal szemben, hogy nem vész oda mellékszál, és a módosítások többsége (mellékszereplők kihagyásával) nem tűnik lényegesnek, de azért ez hangulatában, stílusában mégis inkább egy Dömötör Tamás alkotás, amelyet Vonnegut ihletett. Ebben a koncepcióban az öngyilkosságot segítő nők karakterei is kissé eltérnek attól a képtől, ami bennem született meg olvasás közben, és inkább Evelyn Waugh néhány szereplője jutott róluk eszembe, de ezzel lehet, hogy mások másként lennének…
Ullmann Mónika végigjátssza az előadást, vele történik meg minden, és mi vele érzünk, és neki elfogadjuk a darab eredeti végétől eltérő döntést is. Partnerei közül érdekes élmény volt látni Horváth Károlyt, akit korábban lehet, hogy sose láthattam, és ugyan az ő figurája sem tűnt a Vonnegut-novella reprodukciójának – már csak azért sem, mert két színészre bontották -, de tetszett így, ilyennek, amilyen lett. Molnár Gusztáv volt a másik fele, akivé átalakult. Neki való a szerep, amit kapott, sikerül ellentmondásos benyomásokat kelteni bennünk is, és ez hasznos a darabnak. Nem egy kimondottan amorózó alkat, viszont jó színész - pont rá van most szükség.
Több kisebb szerepben látjuk Hajmási Dávidot és Gerlits Rékát, és ugyan nem tudott néhány rendezői megoldás nem zavarni velük kapcsolatban, feltétlenül megemlítendő, hogy ténylegesen el tudják szerepeiket egymástól választani.
A MU Színház nézőtere majdnem tele volt erre az első alkalomra is, a két felvonás között – a kiírástól eltérően – volt szünet, ennek volt dramaturgiai szerepe is, de nem éreztem a nézőtéren a „legyen már vége a felvonásnak” hangulatot.
Összességében nem tűnt annyira lehetetlennek ez a „világkormány igazgat mindent”-gondolat sem, hajlandó voltam beleélni magam a történetbe és kellően lelombozódni tőle. Aztán meg elgondolkodtam, és hazafelé Beethovent hallgatva készültem arra a koncertre, amelyre ma egy egészen ostoba malőr miatt mégsem jutottam el...A kihagyott - de legalább élőben közvetített - koncert miatt pedig alkalmam nyílt néhány - a blogírást és az életmódomat is alapvetően érintő - keserű igazság felismerésére, de további Vonnegut olvasásra is….
(ps. Ha valaki nem tudná, a mediaklikk.hu-n a legtöbb rádió- és tévéműsor 30 napig visszahallgatható.)