Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Összesen 242 előadás, koncertekkel együtt, minden esemény dokumentálva.

A színház évadban számol, de ha az elmúlt években én is rászoktam, hogy decemberben is emlegessem a legjobb élményeimet, megteszem – hátha másoknak is előjönnek ennek kapcsán a sajátjaik, és ha ettől bárki kicsit is jobban érzi magát, már van értelme egy ilyen írásnak.

(Sajnos most már gondolok az érem túlsó oldalára is, mert aki kimarad, annak ez rosszabb, mintha semmit nem írnék másokról sem. Nekik javaslom, hogy legyintsenek. EGY néző vélemény ez, nem kell túlértékelni. Túl nagy hatása nem lesz úgy sem, mindenki nyugodjon meg – az ilyen írásaimnál kevésbé csak a külföldi vagy vidéki előadásokról szóló – egyébként kiemelten nagy gonddal megírt – posztjaimat olvassák kevesebben.)

Nézzük az OPERAELŐADÁSOKat először, amelyek még dominálták a 2017-et is, bár a ház felújításának hatását sok szempontból is érzékeltem már: ebben az évadban már kevesebb erőfeszítésbe került a bemutatók mindegyikének beütemezése.

A legnagyobb meglepetést két előadás keltette számomra. A február 19-i Carmenen átéltem, hogy egy nem kifejezetten jól sikerült rendezés is meg tud elevenedni, amennyiben összejön egy optimális szereposztás, amelyben egymáshoz is köze van a szereplőknek. Revelatív hatással volt rám ez, ahogy az év végén talán ennél is nagyobb hatást keltett a Bohémélet, amelyet kifejezetten nem kedvelTEM darabként sem, ha lehetett elkerültem a megtekintését, de most ez a csapat 32 év után levett a lábamról, és megadtam magam a műnek is.

A legtanulságosabb és legmélyebb operaélményem persze a Figaro 2.0 volt, amelyről összesen 50 alkalommal írtam, idén 14 alkalommal láttam az Operakaland keretében, de még szívesen nézném, ha műsorra tűzik. Fontos tapasztalatokat vonhattam le a közönség felmérése kapcsán is. Minden énekesről külön ajánlót is készítettem a nyár folyamán, azt hiszem, hogy ennél jobban én nem vagyok képes egy előadással foglalkozni, de nem is valószínűsítem, hogy még egyszer valamit ennyire "túl fogok tolni".

A premierek közül három az, amelyiket feltétlenül ki kell emelnem. M. Tóth Géza a harmadik Ring-előadásra már nagyon magára talált, a Siegfried után  hiányozni fog, hogy nem láthatom idén Az istenek alkonyá-t is, majd csak a felújítás után kerülhet rá sor.

Székely Kriszta két egyfelvonásost rendezett a Solti teremben, amelyet méltatlanul kevesen láttak, de ettől még bizonyította, hogy neki való a zenés színház is. Mind A tisztességtudó utcalány, mind A ravatallal szemben kikezdhetetlen munka, és a szereposztásban sem volt lyuk.(Jöhetnének a szuperlatívuszok ismét...mindenki nagyszerű volt benne.)

Ősszel ugyanitt került sor Vajda Gergely Georgia Bottoms operájának bemutatójára, amely szintén minden összetevőjében rendben volt, mindkét előadását láttam, és néztem volna többször is, ha még lehetett volna.

Az Operaház harmadik produkciója, amely szintén ősszel került elénk Szabó Máté rendezésében, az Olasz nő Algírban bizonyította, hogy lehet egy olyan előadást csinálni, amelyik egyszerre tartja tiszteletben a darabot, de mégis hozzánk szól. Mindkét szereposztásában tetszett, és ez lenne az, amelyikre ismét kedvem lenne nagyobb tömegeket is mozgósítani, ha úgy hozná az élet. Idén erre semmi szükség, de lehetőség sem volt, mivel a bemutató után minden jegyet el is adtak rá, mindenféle akció nélkül. Erre az előadásra mondanám rá, hogy a legjobb rendezés, legjobb szórakoztató előadás, legjobb női, férfi fő- és mellékszereplők sokasága van benne.

A fentieken kívül még egy előadást itt kell emlegetni, inkább, mint a prózaiak között. A Csongor és Tündéből Sáry László zenéjével egy félig-meddig opera készült a Maladype társulatával, amelyben „igazi” operaénekesek is voltak, nagyon jók. Aki kihagyta, még nem késett le semmiről, ajánlom.

Nem gépelgettem ide a neveket, de a linkekre kattintva a részletes értékelésből úgyis megtudja, akit érdekel, hogy pontosan kik voltak a fenti előadások résztvevői. MINDENKIT érint a laudáció, a legkisebb szereplőket és a háttérembereket is. Köszönöm nekik az élményt.

Még legyen szó néhány művészről külön is, akikhez valóban legalább egy (de leginkább több) kiemelkedően jó élményt tudok kötni.

A felsorolás a megnézett előadások időrendjében történik jellemzően, nem rangsor.

Januárban A vámpír számomra egészen új mű volt a Zeneakadémián, és megint nagyon jónak találtam benne Erdős Attilát, akinek reméltem az esélyt, hogy a jövő heti koncertszerűben (jan. 12-én az Erkelben) is elénekelheti majd, ha egyszer már betanulta. Erdős Attila az év végén A sevillaiban Fiorello apró szerepében ismét bizonyította kiemelkedő színészi képességeit.

Februárban szembesültem Eötvös Péter Szerelemről és más démonokról c. operájával, amelyet „csak zeneként” előzőleg nemigen sikerült több hónapos felkészülési periódus alatt sem megszeretni, de megnézve végül el tudtam fogadni, ha nem is könnyen. Tetiana Zhuravel koloratúrszoprán viszont levett a lábamról, mintha ráírták volna ezt a kiénekelhetetlennek tűnő szerepet, és több más mellékszereplő is kellően hatásos volt (Fodor Bernadett ne felejtődjön el, aki aztán újabb nagyszerű Erdát is énekelt a Wagner-napokon - ez már nem újdonság, ahogy a benne szereplő Kálmán Péter és Schöck Atala is "csak" a korábbi év revelációját ismételte meg.).

Nem operaházi produkciók, de ide tartoznak a kiemelkedő teljesítmények közé:

Paizs Miklós az RS9-ben átlagosan havonta egyszer elénekli és eljátssza bábokkal a teljes Don Giovannit. Ez azért megnézendő mindenkinek, nem közönséges élmény és teljesítmény.

A Madáchba is eljutottam még az év elején, ahova csak minden szökőévben szoktam. Az Operaház fantomjában egészen kiváló volt két operaénekesünk is, mellékszerepben – Szerekován János és Rőser Orsolya Hajnalka.

Miskolcon A bolygó hollandit többször is láttam (két és félszer), és Dobrotka Szilvia (Senta) nem tudott nem feltűnni. Az, hogy a szegedi kórusban énekel ezzel a hanggal egészen döbbenetes, sokkal nagyobb feladatokat is elbírna, mint amilyenekhez hozzájut. Nagyon drukkolok neki.

Ugyancsak kórusban, de az Operaház kötelékében énekel Töreky Katalin, akihez három kiemelkedő élményem is kötődik. A bűvös szekrényben fogott meg, majd láttam egészen nagyszerű Juditnak is (a Kékszakállúban), és végül egy pici szerepben, amely annál hatásosabb volt.

Sándor Csaba a fent említett előadások közül is többnek kiemelt résztvevője volt, de őt kétszer csúcsszerepben - Don Giovanniként - is nézhettem. Pesten a kolozsvári vendégjátékon, és szeptemberben Andrei Serban új rendezésében Bukarestben is vitte a vállán a produkciót, és egészen más oldaláról mutatta meg a karaktert. Nagyon neki való a szerep, sokat fogja még énekelni egészen biztosan.

Molnár Anna diplomakoncertje egészen különleges élmény volt, és aztán annak a felfedezése is, hogy neki már most jelentős tábora van, talán a róla írt bejegyzésemet olvasták el a legtöbben, csak a Megyesi Zoltán-ajánlóm ért még el hasonló eredményt. Utóbbi jelzi, hogy a csendben, szerényen működő énekesekre is sokan figyelnek.

Komlósi Ildikó nem az az énekes, akit most kell felfedezni, hatalmas szerepeket énekelt a világ legjelentősebb operaszínpadain, de ÚGY IGAZÁN most láttam meg idén, nemcsak az Elektrában, de a Kékszakállú Juditjaként is. Ennek a felismerésnek az a szépsége, hogy valóban sokszor hallottam már tőle a szerepet, de most fogadtam el az ő értelmezését, és egészen elvarázsolt, hetekig nem engedett el ez az egyébként katowicei élmény. A Fesztiválzenekar turnéján láttam a koncertszerű előadást, amelynek másik főszereplője már nem egyszer bizonyította, hogy mennyire át  tud alakulni Kékszakállú herceggé.

Cser Krisztián az a művész, akinek az előadásai miatt a legtöbb zeneművet ÉS (!) a legtöbb más énekest megszerettem, tavaly 43 alkalommal néztem, ami negyedik éve nagyságrendileg változatlan. Csak az a fájdalmas, hogy a műsora a továbbiakban ezt nem fogja lehetővé tenni, hiszen már ebben az évadban fellépéseinek harmada külföldön történik meg. Valószínűleg ez a tendencia fog megmaradni, így idén már csak alkalomszerűen fog a blogomon előkerülni, nem állandó témaként, de a továbbiakban is megnézem minden alkalommal, ahányszor ez lehetséges lesz. Új oldalát ismertem meg  dalestjén, bár említhetném több opera kapcsán is. A bejegyzések ott vannak, aki a részletekre kíváncsi.

Az év vége felé egy zenekritikussal beszélgettem, aki másodpercek alatt tudott reagálni arra a kérdésre, hogy mi volt az év csúcspontja számára: A hugenották második felvonása. Ezt a 38 percet nehezen lehetne említés nélkül hagyni, a leghálásabb szerepet maximálisan ki tudta használni Kolonits Klára, felejthetetlen. A Puritánokban is nagyszerű volt persze, és vele kapcsolatban egyértelműnek vehető, hogy most van hosszabb ideje pályája érett szakaszában, egy fennsíkon, és még így is marad egy ideig. Nemsokára Normát énekel Debrecenben, majd Cosi fan tutté-t és Lammermoori Lúciát az Erkelben, aztán lesz még Szegeden is premierje. A sikersorozat szépen folytatódik, koncertekkel tarkítva. Ezekről az alkalmakról igyekszem majd beszámolni, hogy legyen még egy nyom, bár mindennél többet ér, hogy némelyek rögzítik a fellépéseket, így nem szorul további dokumentálásra. (Irány a youtube, illetve a honlap!)

Decemberre maradt a már említett Bohémélet előadások mellett Ducza Nóra és Kálnay Zsófia kettőse is, akik óriási intenzitással, egymásra hangoltan énekelték a Jancsi és Juliska címszerepeit, elfogadtatva a rendezés hiányosságait is.

Ennyi lenne az, amit az operistákról kiemeltem 2017-ből, és nemsokára következik külön a folytatás, a prózai színházakról. 2018-ban az utóbbiakon lesz a hangsúly, ez nem is kérdéses.

Címkék: Opera Szabó Máté Kálmán Péter Komlósi Ildikó Cser Krisztián Maladype Schöck Atala Megyesi Zoltán Évadértékelés Kolonits Klára Kálnay Zsófia Dobrotka Szilvia Erdős Attila Szerekován János Vajda Gergely Rőser Orsolya Hajnalka Paizs Miklós M.Tóth Géza Székely Kriszta Fodor Bernadett Ducza Nóra Molnár Anna Sándor Csaba Tetiana Zhuravel Töreky Katalin

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr1713555203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.