Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Bevett szokás az I. kerületben, hogy adventi koncertsorozatot hirdetnek, mégpedig ingyenesen, elsősorban a helyi lakosoknak. Az információkhoz a helyi újságban, illetve például a sportpálya hirdetőtábláján lehetett hozzájutni.

Első alkalom volt, hogy tudtam menni, a korábbi években mindig ütközött mindennel "Vashegyi György csapatainak" fellépése, de idén épp jó volt az időzítés és egy Operabeavató illetve a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertje között lazán helyezkedett el a délután négyes időpontjával.

Városháza 1

Aki olvasta a délelőttöt leíró mintegy hat oldalt, az élvezhette, hogy milyen hangsúlyt fektetek arra, hogy túl fiatal gyerek ne menjen nem neki szánt programra. Ezt nagyon könnyű mondani, de az ember még sincs folyton a helyzet magaslatán – ezt sikerült a leírt mondatok után alig félórával be is bizonyítani.

Azt gondoltam, hogy egy kilencévest, aki simán megnézte a Figaro házasságát, könnyen le fogja kötni a XVII. századi zene 45 percen át, érdekes hangszereken, amelyeket még jól is láthatott – a második sorban tudtunk leülni, és még ülésmagasítónak is bevetettem magam. Nem, sajnos nem fogta őt meg ez a zene, de szerencsére erre az eshetőségre is gondolva hoztam magammal erősítést, aki a program felénél távozott a gyerekkel, én tehát végig tudtam nézni – a második felét már zavartalanul.

Az, hogy a Vashegyi György által összeállított műsor nem feküdt egy gyereknek, semmit nem jelent – nem is valószínű, hogy benne felmerült, hogy bárki odavisz akár egyet is. A magam részéről csak elismeréssel adózhatok annak az igényességnek, ahogy ez a program összeállt, és a közönség elé került – és emiatt gondoltam, hogy ugyan ez színházi blog elsősorban, de ez a koncert volt olyan, hogy maradjon csak írásos nyoma ennek is (bár semmi nem olyan jó nyom egy koncertről, mint a felvétele), hátha valaki ennek a hatására rákeres az együttesre, és néhány további eseményével megpróbálkozik. (Ami azt illeti, annyira sok felvételük nincs a youtube-on, amely szerencsés volna, bár az is igaz, hogy nehéz lenne meghatározni, hogy mi az elég.)

Mellesleg vannak kiadott CD-k is, amelyeken hazavihető az együttes, olyan zenék felvételével, amelyekről egy átlagember nyilvánvalóan nem hallott, de a korábbi években koncerteken szinte mind hallgathatóak voltak már.

Nekem rendkívüli módon imponál az egész folyamat, aminek a végeredményét látjuk, ez is késztetett írásra.

Vashegyi György mind a négy műsorszám előtt bevezetőt tart – ezt jól teszi, mert a közönség nyilván nem a XVII. századot kutató zenetudósokból áll össze. Elmondja, hogy interneten letölthető kottákat szokott tanulmányozni, és így lelt rá erre a két szerzőre, és így került elénk négy mű, amelyből három magyarországi bemutató volt – Philipp Heinrich Erlebach három kantátája, illetve a magyar származású Georg Strattner műve, amelyik viszont feltehetően háromszáz éve nem hangzott fel sehol.

Attól tartok, hogy egy ilyen ingyenes adventi koncertet megúszás-szerűen is össze lehetett volna dobni, akár néhány részlettel a legnépszerűbb Bach kantátákból, amelyet az együttes már régen begyakorolt, és minden néző elégedett lett volna akkor is a zenei minőség miatt. De ez, hogy valaki folyamatosan új és új darabokat, szerzőket keres az együttesének, és a CD-kiadások nyilvánvalóan elérik a nemzetközi piacot is, mert minden unikumnak számít, ez figyelemre méltó. Van valami, amiben mi magyarok (Vashegyi György mögé besorakozva) - jók vagyunk.

Persze meglepne, ha valaki, akit érdekel a régizene, tőlem hallana először az Orfeo Zenekarról és a Purcell Kórusról, de jelezném azoknak, akik még sosem voltak a koncertjükön, és azt hiszik, hogy ez nem az ő világuk, hogy nem olyan nehéz rászokni. Három és fél éve kezdtem ezt a vonalat magamnak felfedezni egy Máté passióval, és azóta nem volt olyan hét, amikor ne hallgattam volna kifejezetten XVII. századi szerzőket (és az esetek túlnyomó többségében éppen ezektől az együttesektől), mert az egyházi zene rendkívül megnyugtató hatást kelt, és ehhez nem kell hívőnek lenni.

Gondoljunk csak önmagában a Jézus történetre, amely arra példa, hogy miként lehet egy tragikus eseményből pozitívumot kihozni, Jézus kínhalálából megváltást és feltámadást. A hála és az öröm érzete az, amely ezeket a zenéket áthatja, és ez mindenképp feltölti a hallgatót. A hívő keresztény alapállását tolmácsolják ezek az ismeretlen művek, amelyek a Biblia szövegét használják fel többnyire. Valóban hálásak lehetünk, ha valamilyen forrásból akár kis időre is az árad ránk, hogy minden jól van ezen a világon.

Most már talán két és fél éve is megvan, hogy a Purcell Kórussal a Zeneakadémián meghallgattam egy János passiót, amely az én praxisomban eddig a legmagasabb színvonalú előadása volt Bach művének. Ott figyeltem fel arra, hogyan hasznosítja a karmester az énekeseit, miként van az, hogy a szólók után az énekesek rendre visszalépnek a kórusba, amely azért ennyire extrém jó minőségű, mert az egyes énekesek külön is hallgathatóak lennének, és esélyeket is kapnak a megmutatkozásra.

Most megint ezt láttam, hogy a négy műben váltják egymást a szólisták, többen is lehetőséget kapnak az egyedül éneklésre. Ez a munkamegosztás feltétlenül jót tesz a csapatnak. A rossz név-és arcmemóriám ellenére örömmel nyugtáztam, hogy mindenkit papír nélkül is sikerült beazonosítanom. A nevek begépelésén nem fogok takarékoskodni: Szutrély Katalin, Pintér Ágnes, Balogh Eszter (akit nemrég hallottam NAGYON jól énekelni az Acis és Galateában is, amelyikről végül nem született bejegyzés, de színészi kvalitásokat is tudott mutatni egy állóképszerűen megoldott operában), Bárány Péter, Komáromi Márton, Mészáros Péter, Borka Ákos és Najbauer Lóránt. A hangszeresek közül a timpanistát ismertem csak más produkcióból (Varga Zoltán Mihály facebookra kitett fotóját hasznosítom ezúttal), illetve Gyöngyösi Levente zeneszerzőt (a Mester és Margarita című még mindig frissnek számító operája eszembe jut gyakran), aki orgonistaként működött három darabban, és egyben pedig Vashegyi Györgynek lapozott. Ahogy néztem ebben a pozícióban, valóban az jutott eszembe, hogy ez a luxus csúcsa.

Aki gondolja, az Orfeo Zenekar facebook oldalán tud tájékozódni a friss programokról, érdemes rákeresni. Január 24-én, a Müpában, bérleti hangversenyen biztosan hallgathatóak.

ps. Akinek van esetleg a koncerten készült jó képe, a név megjelölésével szívesen felhasználom, ha elküldi...

 

Címkék: Vashegyi György Szutrély Katalin Purcell Kórus Orfeo Zenekar Balogh Eszter Najbauer Lóránt Bárány Péter Borka Ákos Gyöngyösi Levente Mészáros Péter Pintér Ágnes Komáromi Márton Varga Zoltán Mihály

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr3813429125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.