Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

 

I. A Figaro 2.0 - operakaland:

A Magyar Állami Operaház 2013 tavasza óta rendszeresen lehetővé teszi, hogy évadonként két alkalommal több tízezer diák megismerkedjen az opera műfajával, kifejezetten azzal a céllal, hogy később kedvük legyen más előadásokra is visszajönni, és ezzel az operajátszás jövője biztosított legyen.

Jelenleg egy, a szokásostól eltérő előadást vettek elő, amelyet Hábetler András 2013. augusztusában a Városmajorban mutatott be mindössze hat zenésszel, majd a későbbiekben (2015 őszétől) 12 fős zenekarral hét vidéki színházban volt látható „Gördülő –előadásként”. A produkció idő közben több módosuláson esett át, de az alapszemlélete változatlan maradt: a mába helyezett cselekménnyel és az eredeti Mozart zenébe néhány ponton beillesztett változtatásokkal a nem operalátogató közönséget is szeretné bevonzani. A rendező célja pontosan az, ami az Operaház szándéka: a modernizálástól azt reméli, hogy új közönséget is hoz a műfajnak.

Az, hogy változtatásokra kell számítani a nézőnek egészen egyértelmű, már a címből kiderül: Figaro 2.0 – azaz nem Figaro házassága.

Az Operakaland meghirdetésekor elhatároztam, hogy ezt a hozzám közel álló előadást megmutatom a tanítványaimnak, sőt az iskola minden diákjának, hiszen óriási lehetőség egy érdekes előadást öt metrómegállónyi távolságban, iskolaidőben (amikor nem ütközik az előadás különórákkal, és nem veszi el az esti szabadidőt sem), mindössze 300 Ft-ért, kiváló énekesekkel megnézni. Ennél több érv nem is kell a megtekintés mellett. (Nem jobb, ha néha történik valami, ami elüt az átlagostól?)

A Figaro 2.0 mindkét városmajori és összes vidéki előadását láttam, sőt ezeket kivétel nélkül a blogomon meg is örökítettem, sőt mind a harminc énekesről, akik a hármas szereposztásban láthatóak külön is írtam ajánlót a nyáron, azóta pedig a három főpróbáról és az általam látott múlt heti kilenc előadásról is közzé tettem egy naplót. Ez az előadáshoz kapcsolódó 49. írásom. Ez talán világosan bizonyítja, hogy hittem a produkcióban, és nem utolsó sorban az első (eredeti) szereposztás minőségében és alkalmasságában arra, hogy jelentős pozitív hatást tegyen a diákokra. Másként nem fogtam volna bele az egész iskolára kiterjedő operakaland megszervezésébe.

Az előadás minden sajátosságával tisztában voltam, és azzal is, hogy a Figaro házassága hosszú opera (3,5 óra), és ez a modernizálás során sem rövidült meg, sőt a bevezető szövegek miatt nagyjából ugyanolyan hosszú maradt, mint volt.

Előre látva a befogadó nehézségeit előkészületi lépéseket is tettem.

A 17 osztályból 16-ban egy-egy felkészítő drámafoglalkozást tartottam az előadás előtt megközelítőleg két héttel, amely nem a konkrét cselekményre, hanem a szereplők motivációnak vizsgálatára irányult. Mindenkinek felhívtam a figyelmét a cselekmény bonyolultságára, kértem, olvassák el a történetet és további felkészítés céljából napról napra egy oldalnál nem hosszabb, összesen 19 posztot tettem ki az iskola FB-oldalára, amely foglalkozott az egyes szereplőkkel külön, illetve minden nap egy 3-4 perces zenei részletet is tartalmazott. Elképzelésem szerint, aki ezt végigolvasta, az feltétlenül képessé vált arra, hogy megértse a darabot, és ráhangolódjon. A lehetőség adott volt, ugyanakkor sejthető volt, hogy a gyerekek maguktól nem fognak energiát befektetni egy olyan programra való felkészülésre, amely távol állt tőlük.

A népszerűsítés céljából egy fekvőtámasz-versenyt is meghirdettünk, amely során kiderült, hogy énekelni azért senki nem akar a verseny közben. (Akár mondhatnám, hogy akartak, de nem, ez nem igaz.)

fekvőtámaszFig

A diákok legutóbb három éve vettek részt kötelezően Operakalandon, mégpedig a Szerelmi bájitalon (ugyanígy teljes létszámmal), azóta viszont csak önkéntes operalátogatások történtek, pl. Mefistofele – 450 főnek, Figaro házassága, Don Giovanni, A bűvös vadász, West Side Story – jellemzően 100-150 fő részére. Évente két hasonló akció történt. (Emellett az iskola tanulóinak 75% jut el biztosan legalább évi két prózai előadásra is a drámaórák keretében.)

A Figaro 2.0-ra 626 jegyet vettünk, ebből 587 volt a diákoknak szóló. Nem összesítettem a pontos hiányzást, de a nézőtérre pillantva nem valószínű, hogy harmincnál több lehetett azok száma, akik végül nem jöttek el.

jegyekFig

Az előadás másnapján az osztályoknak átadott 587 kérdőívből 447-et kaptam vissza, ebből kettő értékelhetetlen volt, így az alábbi számadatok 445 diák véleményét tükrözik.

A korábbiakban ilyen módon és ilyen széles körben nem mértem fel a véleményüket előadás után, most viszont a névtelenség miatt valószínűsíthető, hogy őszintén válaszoltak, sőt még kritikusabb hangot ütöttek meg, mint egyébként. (A legtöbb osztályban történtek levezető beszélgetések, más kollégák is beszámoltak erről és ezek hasznosságáról. A passzív diákok gondolatai persze ezeken nem derülhetnek is, de ebben a felmérésben viszont a döntő többség minden kérdést megválaszolt.)

A pontos adatokat közlöm, akár más következtetés is levonható belőlük, mint amire én jutottam.

Egy kérdést szándékosan kihagytam: nem kérdeztem rá, hogy visszagondolva jobbnak érezték-e az élményt, mintha egy szokásos hétfői napot kellett volna végigcsinálnia az iskolában. Lehet, hogy erre számszerűen is egy nagyon szép eredmény jött volna ki, de nem jó ötlet a diákok tömegei számára nyűgös kötelező órákat összevetni egy színházi előadással. Nem nagy dicsőség, ha valaki dolgozatírás helyett szívesebben alszik az Erkel Színházban.

Az előadás hosszú távú hatása az érdekes, úgyis az számít, hogy a továbbiakban, ha lesz valamilyen lehetőség, akkor be fog-e valaki ülni egy másik előadásra önként, vagy sem. Ez pedig most azonnal nem derülhet még ki.

Én biztosan nem bántam meg, hogy a Figaro 2.0 propagálásába energiát fektettem, de sok mindent másként csinálnék ezek után, és a kérdőívek elolvasása után másként is fogok. Ezt sem bánom, hogy nagyjából két teljes napot az adatok számolgatására fordítottam.

kérdőívekFigA 445 kérdőív ( így sem fotogén)

  1. A kérdőívek értékelése

II.1 Csoportok:

A 445 kérdőívet három külön csoportban vizsgáltam, mégpedig a negyedik kérdésre adott válasz alapján, azaz aszerint, hogy ki milyen hozzáállással jött az előadásra.

  1. 59 fő külön beavatott színházlátogatónak tartja magát
  2. 193 fő érdeklődéssel jött saját bevallása szerint
  3. 193 fő csak azért jött, mert kötelező iskolai program volt

Az utolsó két csoport pontosan egyforma létszámú, így alakult. Nagyjából azonos számmal vittünk diákokat, akiknek nem sikerült felkelteni az érdeklődését előzőleg, mint akikét igen. A felméréshez nem rossz, bár jobb lett volna, ha az érdeklődők felé billen a mérleg.

Az elkülönítést azért tartottam célszerűnek, mert azt gondolom, ami a drámajátékos előkészítő foglalkozáson is kiderült: nagyon meghatározza az élmény milyenségét az, hogy milyen állapotban megy oda a néző az előadásra. (Ha valaki eleve eldönti, hogy ez csak nyűg számára, szinte lehetetlen ekkora akadályt bármely előadásnak lebontani)  Feltételeztem, hogy ezt a számadatok igazolni is fogják.

A játékos bemelegítő órát, amely más tanóra helyett volt, pontosan azért iktattam be a folyamatba, hogy legyen valami, ami a kötelezőséget ellensúlyozza. 193 diák érdeklődve ment Figaro 2.0-t nézni, és örüljünk ennek. Náluk az előadásnak jó esélyei voltak.

  1. 2. Korábbi operaélmények vizsgálata:

 

Beavatottak

Érdeklődők

Kötelezettek

Összesen

Nem járt még operában

15

86

90

191

Járt, de címre nem emlékszik

12

29

32

73

Más iskolai szervezésű operán járt (Szerelmi bájital, Bánk bán, Varázsfuvola, Figaro házassága, Mefistofele, stb)

16

58

54

128

Balettet, musicalt említ, keveri a műfajt

2

10

12

24

Egy-két címet említ

9

-

 

9

Több előadást is látott önállóan

5

10

5

20

Össszesen

59

193

193

445

 

Az adatokból levonható, hogy mindössze 20 olyan diák volt a felmért 445-ből (5%-nál kevesebb), aki családi hatásra, vagy más okokból, de biztosan nem szorul arra, hogy az iskola vigye el operát nézni, mert eddig is ment. A válaszadók viszont több mint a negyede csak iskola által szervezett operaelőadást látott, ebből levonható, hogy az iskoláknak fontos szerepe lehet a műfaj megszerettetésében.

Három éve a Szerelmi bájital volt az egyetlen egész iskolára kiterjedő próbálkozásunk, amely „túl poros volt” a diákoknak, és jellemzően unták a hagyományos feldolgozást. Most néhányan kipróbálhatták azt is, hogy milyen, amikor modernizál a rendezés.

((Valójában a Mefistofele esetén sokan már kipróbáltak modernizált rendezést, arról semmilyen negatív vélemény nem jutott el hozzám, mindenki egyöntetűen lelkesedett az előadásért - aki nyilatkozott róla. De nem volt névtelen kérdőív, így nem kizárt, hogy az itt elhangzó megjegyzések közül akkor is olvashattam volna néhányat. Másfelől: az az előadás a diákok 90%-nak az az Operaház épületével való első találkozást is jelentette, és ez nem elhanyagolható tényező.))

  1. 3. A diák előzetes elvárásaihoz képest mennyire tetszett neki az előadás?

 

Beavatottak

Érdeklődők

Kötelezettek

Összesen

olyan volt, mint amit várt

18

69

86

173

jobb volt

6

17

22

45

rosszabb volt

35

107

85

227

Összesen

59

193

193

445

 

218 diáknak legalább olyan volt, mint várta, 227-nek rosszabb élmény lett. A félig tele és félig üres pohár esete. Az előadás megosztotta a közönséget. (Ezt a további kérdésekre adott válaszok szintén alátámasztják.)

DSC7545Gyülekező közönség a jobb szélen

  1. 4. Tudta-e követni a történetet?

 

Beavatottak

Érdeklődők

Kötelezettek

Összesen

igen

27

82

58

167

nem, de nem is próbáltam

6

8

53

67

nem, pedig akartam

26

103

82

211

Összesen

59

193

193

445

 

167 fő, azaz a megjelentek harmada saját bevallása szerint tudta az előadást követni, és 67-en nem is tettek rá kísérletet, azaz az ő sikertelenségük „kevésbé fájdalmas”. Ha valakinek eddig nem volt világos, a számadatokból kiderül (lásd. a 13. kérdést az önálló felkészülésről, illetve hiányáról), hogy egy operaelőadás befogadásába bele kell tenni energiát, a rendező nem hiába mondja el mindig: a siker nagyon nagymértékben múlik a közönségen is.

A 445 tanuló közül 211, tehát a létszám közel fele állítja azt, hogy nem rajta múlt, hogy nem vonódott be az előadásba. Ennek okaira is rákérdeztem, és erre sokan nem válaszoltak érdemben. A leggyakrabban említett okok:

Nem értették, pedig akarták –

MIÉRT?

Beavatottak (26)

Érdeklődők (103)

Kötelezettek (82)

Az előadás hossza, ennyit nem képes figyelni, fárasztó, unalmas

2

7

20

érthetetlenül énekeltek, a felirat ellenére sem értette

 

13

23

A mű érthetetlensége, zavaros cselekmény, hirtelen váltások

3

37

21

Nem világos ki kicsoda

4

7

8

modernizálás

 

5

2

Három Figaro volt

3

 

4

Nem tudta olvasni a feliratot és nézni az előadást egyszerre, Mást énekeltek, mint ami ki volt írva

2

11

6

Cherubinóról nem derült ki azonnal, hogy férfi

 

2

 

a közönség zavarta

 

2

1

 

  1. 5. Mi az, ami kifejezetten tetszett az előadásban, és mi nem?

Két külön kérdés volt, és mindkettőre szöveget kellett írni. Változó mértékben erőltették meg magukat, viszont a válaszokból kitűnik, hogy néhány dolog pozitívumként és negatívumként egyaránt felvetődött. Emiatt a két kérdést egy táblázatban összegzem, így még világosabbá válik a kontraszt. A már felsorolt elemek visszaköszönnek, bár senki nem írta le pozitívumként, hogy 3,5 óra volt az előadás hossza.

A három csoport eredményeit külön jelölöm: I. beavatottak, II. érdeklődők, III. kötelezettek

 

POZITVUMKÉNT

említve

NEGATVUMKÉNT

említve

 

I.

II.

III.

I.

II.

III:

modernizálás, „túltolt rendezés”-áthangszerelt zene

4

18

17

17

23

21

szándék:„az, hogy közelebb akarták hozni hozzánk” vs. „hülyének néztek minket”

1

 

2

1

3

 

az eredeti zene

3

16

4

 

 

 

túl sok ária, az ismétlések, az éneklés jellege (túl magas hangok, túl hangos zene, stb) – maga a műfaj idegen

 

 

 

8

19

53

érthetetlen éneklés

 

 

 

8

19

20

hosszú, vontatott, unalmas

 

 

 

9

37

40

zavaros, bonyolult cselekmény

 

 

 

 

21

26

szöveg

3

3

5

 

1

 

narrátor szövege

1

2

6

2

3

4

a felirat (olvashatósága, korrektsége)

 

 

1

3

11

10

humor jellege, poénok

1

2

6

1

4

3

trágár beszéd, közönségesség, szex emlegetése

 

1

3

2

10

11

a közönség bevonása

1

7

5

4

1

 

az énekesek lelkesedése, játéka, hangja

9

28

20

 

1

3

díszlet

13

64

52

 

1

4

jelmez

2

23

18

 

2

2

fények

 

5

4

 

1

 

rendezői ötletek

6

11

6

 

 

3

tánc a színpadon

1

5

8

1

 

 

rózsaeső

1

10

2

 

 

 

füvezés

 

 

3

5

4

2

vége (jelmezbál, eső, vetkőzés)

 

5

6

 

4

5

rántottasütés, banánturmix

 

3

1

 

 

1

Cherubinót nő játszotta, zavaró

 

 

 

 

8

4

Figaro-csere és lebonyolítása

3

2

4

3

3

2

nézőtéri székek

 

1

4

 

1

3

a közönség viselkedése

 

 

 

2

4

3

 

Öt említésnél kevesebbet kapott, de érdekességként felsorolom őket külön:

Pozitívumként említve: Fodor Beatrix haja (1), A Chaplin-karakter (1), Figaro fekvőtámaszai (1), a szünet (3), plüssmaci (3), igényesség (1), alapötlet (1)

Negatívumként említve: politikai utalások (1), „hogy nem ehettünk pogácsát”(1), a többi szünet hiánya (1), a plüssmaci lefejezése (1)

fig2.0Az előadás utolsó jelenete - a jelmezbál vége

A táblázat értékelése:

Sokan ragaszkodnának az EREDETI Mozarthoz, miközben az éneklés ténye, az áriák és a mű hossza, a történet bonyolultsága tűnik a befogadás legfőbb akadályának, és ezek az eredeti mű esetén is fennállnának.

Egyetlen diák volt, aki radikális nézeteket vall, és azt veti a rendező szemére, hogyha már változtatott, miért nem ment el messzebb. („Az zavart, hogy bár megpróbálták modernizálni, ami sok helyen működött, de egy kicsit az érződött, hogy nem mernek hozzányúlni/elrugaszkodni annyira az eredeti darabtól.”)

Teljesen átírt szöveg, húzott áriák és jelenetek, rövidített Mozart-opera – ez lehetne az eredmény.

(A magam részéről itt hozzáfűzöm, hogy volt hasonló törekvésre példa évekkel ezelőtt, mégpedig a Carmen CET, amelyre az akkor 5 éves lányom is azt mondta, hogy kár volt az eredetihez hozzányúlni, azt szerette és nem tartotta hosszúnak. Lehet, hogy nem pont a Carment kellene rövidíteni, amelyik eleve egy órával rövidebb a Figarónál, és lehetne húzni ebből - például a levezető beszélgetéseken említett „gardróbos átöltözős” hosszú jelenetet meg lehetne rövidíteni. Anélkül nem, hogy a darab hívei fel ne háborodnának, akármilyen kis változtatás történik. (Két zeneakadémista húsz perc után távozott egy korábbi előadásról, mert nem csembaló szólt, hanem zongora. Az igazi zeneértőt minden apró különbség is zavarni fog, nincs mese.)

Egy biztos: igazi tökéletes megoldás nincs: ha az eredeti formában hagyja a rendező, akkor a beavatatlan közönség csendben elalszik rajta, ha meg változtat, akkor megkövezik, hogy mert hozzányúlni az eredetihez…(A diákok közül 14 említette, hogy elaludt, illetve majdnem elaludt az előadás alatt. Egy fárasztó hétvége után ezen sem lehet csodálkozni.)

A megjegyzések egy része nagyon is érthető, valóban hosszú, valóban nehéz a feliratokat is olvasni és a színpadot is figyelni, erőfeszítést kíván a befogadótól az előadás – rá kell készülni egy új operára akkor is, ha valaki sok másik operát látott korábban. (Ehhez nem kell kérdőívezés, a saját nézői tapasztalataimból tudom, hogy mennyire falhoz tud állítani egy új mű így is, évi száznál több opera megtekintése esetén is.)

Úgy néz ki, hogy a felmérésből jól jött ki Juhász Katalin látványtervező. Akik a modernizáló szándékot el tudták fogadni, azok többnyire megemlítik a díszletet és a jelmezt is az előadás pozitívumai között.

Megjegyzendő, hogy ez az előadás különleges helyzetet is teremtett, mivel az I. felvonás fináléjában Cser Krisztián lesérült. Hábetler András azonnal beugrott Figaro szerepébe, majd megállította az előadást és bemondta, hogy addig énekli ő, amíg a váltás meg nem érkezik a délutáni Figaro (Palerdi András) személyében, aki igazi profiként Nabucco próba helyett azonnal átalakult Figaróvá. .

A levezető beszélgetésekből és a kérdőívek egy részéből kiderült számomra, hogy mivel ennyire zökkenőmentesen történt a helyzet kezelése, a gyerekek egy része ezt a fordulatot rendezői ötletnek vélte, és így reagáltak erre: „miért kellett még ezt a jó Figarót is lecserélni?” Egyáltalán nem vették figyelembe, hogy Hábetler András elmondta, hogy ez egy valódi sérülés, nem hitték el neki, hogy nem poén. 17 fő reflektált erre a kérdőívben is, amint látszik.

 

II.6 Az előadásban melyik szereplő játéka tetszett legjobban?

 

Beavatottak

Érdeklődők

Kötelezettek

Összesen

Hábetler András

11

29

33

73

Cser Krisztián – Figaro I.

13

49

34

96

Palerdi András – Figaro II.

1

3

1

5

Keszei Bori – Susanna

7

19

12

38

Fodor Beatrix - Grófné

18

43

43

104

Kovács István – Gróf

 

5

18

17

40

Farkasréti Mária- Marcellina

1

2

1

4

Szvétek László - Bartolo

 

 

2

2

Megyesi Zoltán - Basilio

3

3

5

11

Mester Viktória- Cherubino

2

11

18

31

Zavaros Eszter – Barbarina

1

15

13

29

Kiss András – Kertész 2.

2

2

7

11

 

A levezető beszélgetésekből és a kérdőívből is az derült ki számomra, hogy a diákoknak az énekesek tetszettek, és nem jelent meg olyan mozzanat a válaszok között, amely arra utalt volna, hogy taszította volna őket bárki. Csak pozitív értelemben említettek meg énekeseket név szerint a válaszadók.

A 12 énekes közül EGY név megjelölését kértem. Vagy azért, mert nem figyelt, vagy azért, mert valóban nem tudott választani, 42-en (majdnem 10%!) 2-3 nevet is aláhúztak, illetve volt egy ember, aki minden nevet aláhúzott (ez voltaképp a legszebb gesztus, csak nem lehetett értékelni, kifejezi, hogy az illetőnek tényleg tetszettek az énekesek), és többen (de 10-nél kevesebben) üresen hagyták ezt a kérdést. (454 pont lett a szavazatokból, mivel aki több nevet húzott alá, azok válaszát töredékszavazatként értékeltem, és az eredményt felkerekítettem a végén mindenkinek, még 0,1-ért is kaphatott valaki egy egész pontot.)

A válaszok értékelésénél feltétlenül említendő, hogy a felkészítő drámafoglalkozásokon egyáltalán nem jutottunk el oda, hogy a szereplőkkel foglalkozzunk. Az énekesek neveit egyáltalán nem soroltam fel, úgysem mondott volna semmit a gyerekeknek a többség.

Az említettek közül előnye lehetett Cser Krisztiánnak pusztán azért, mert az iskola tanulói közül biztosan van száz, aki a közönségtalálkozóján részt vett, illetve hasonló mennyiségű diák láthatta őt korábban Leporellóként és/vagy Figaróként is hagyományos előadásban. Az, hogy a 445-ből pontosan hány ilyen diák volt, nem kimutatható, névtelenek a kérdőívek. Másfelől hátránya is keletkezett, hiszen az előadás I. részének közepén lesérült, azaz mindössze 2 jelenetben láthatták, 20 perces színpadi időben. Ehhez képest különösen jó visszajelzés számára a magas szavazati szám. A diákokra is, mint minden nézőre nyilvánvalóan erősen hat, hogy ki milyen intenzíven van jelen a színpadon, az eljátszott szerep szimpatikusságán túl is. (Amennyiben azért szavaztak rá többen, mert már korábban megnyerte őket, akkor ez azt jelzi, hogy a nézőre valóban hat, ha már tud valamit egy énekesről, ez a plusz tudás vonzóbbá teszi.)

DSC7590Mester Viktória (Cherubino) és Cser Krisztián (Figaro) távozik a nézőtérről

Hábetler András szintén ismert énekes az iskola tanulói számára, neki is volt közönségtalálkozója, illetve a Szerelmi bájital narrátoraként is láthatta a jelenlévők fele legalább. Az ő szavazataiban is szerepet játszhatnak korábbi pozitív benyomások, de ha így van, ennek is csak örülni lehet. (A Szerelmi bájitalon is a teljes iskola vett részt, és egyértelműen a narrátor volt a legnépszerűbb szereplője, ahhoz akkor felmérés sem kellett.)

Az előadás egyértelműen a Grófné figuráját állítja középpontba, aki ugyan nem kifejezetten van a diákokéhoz hasonló élethelyzetben, de mégis lehet vele azonosulni. Fodor Beatrix játéka így is nagy hatással volt rájuk, több osztályban is említették a levezető beszélgetésekben is, hogy "átüt személyiségének varázsa", érdekelte őket, mint ember. E két tényező miatt kaphatta a legtöbb szavazatot.

figaro2Keszei Bori (Susanna) és Fodor Beatrix (Grófné)

A jelenlévők között volt megközelítőleg száz diák, akik látták az előadás 2015 szeptemberi főpróbáját is, így a szereplők döntő többségét – Cser Krisztián, Zavaros Eszter, Kiss András kivételével a többiek nekik sem jelentettek első élményt.

A mellékszereplők helyzete hálátlan egy ilyen kérdésnél, jóval kevesebb színpadon töltött jelenet során kellene nagyobb hatással lenniük, mint a főszereplőknek, így minden egyes szavazatnak örülni kell, amihez valaki mégis hozzájutott, mert ezek szerint volt néhány gyerek, aki úgy ment haza, hogy épp a legkisebb szerepet éneklő második kertész, vagy éppen Barbarina, stb. hatott rá legjobban.

Nem kértem indoklást, hogy miért azt választották, akit – így nem fogjuk megtudni, hogy a szerep jellege, az énekes hangja, vonzereje, külső megjelenése, játékának intenzitása vagy ezek kombinációja miatt kapták a voksokat.

Az én benyomásaim szerint az eredmény mutatja, hogy a rendezés hangsúlyai érvényesültek, a két áthangszerelt áriát éneklő (Fodor B, Cser K.) több szavazatot kapott, kétségtelenül az ő figurájuk kapta meg a rendezőtől a legtöbb támogatást, emellett az előadás oszlopait jelentő Kovács István és Keszei Bori is eléggé el lett ismerve, nem kiegyenlítetlen az eredmény.

(Sose tudjuk meg, hogy mi van, ha az előadás zavartalanul lemegy, illetve, ha a hiányzó kb 120 kérdőív is beérkezik. ÉS persze ott ült még a nézőtéren további 1300 diák is…)

Még egy kérdés volt arra hivatott, hogy az énekesek népszerűségét felmérjem.

„Lenne-e valaki, aki érdekelne, ha közönségtalálkozóra meghívnánk?”

Észrevehető volt, hogy többen nem azt jelölték be legjobbnak, akit közönségtalálkozón is látnának, mintha ezt a módját választották volna annak, hogy több embert is jutalmazzanak szavazatukkal.

A legtöbben Cser Krisztiánt látnák szívesen, illetve Fodor Beatrix, Hábetler András, Keszei Bori, Kovács István, Mester Viktória és Zavaros Eszter is keltett érdeklődést. Mindazonáltal erre a kérdésre a diákok nyolcvan százaléka nem írt be nevet, azaz elmondható, hogy az első három említett énekes esetén lenne elég spontán érdeklődő, amelyre egy közönségtalálkozó alapozható. Egy biztos, hogy amennyiben megvalósul egy vagy akár több ilyen találkozó, az illetőnek a nézők felé irányuló érdeklődése mellett szembe kellene néznie kritikai megjegyzésekkel is az előadás egészére vonatkozóan.

DSC7618(1) Az előadás tapsrendje, mindhárom Figaróval

  1. 7. El tudtad-e fogadni a történet mába helyezését?

 

igen

nem

Beavatottak

28

31

Érdeklődők

98

69

Kötelezettek

92

85

Összesen

218

185

Nem válaszolt: 42 fő Ebből az egy kérdésre adott válaszokból is jól látszik, hogy mennyire kiegyenlítetten volt megosztó az előadás alapötlete is. Sokaknak alapvetően elfogadhatatlan az, ha egy eredeti művet átdolgoznak.

 

II.8.Hasznos volt-e a felkészítő óra?

 

Beavatottak

Érdeklődők

Kötelezettek

Összesen

nem voltam

 

29

49

78

igen, kicsit jobban érdekelt a dolog utána

8

62

19

89

nem, de szórakoztatott

13

46

57

116

nem, felesleges volt

 

15

47

72

jobb lett volna a mű történetéről hallani

7

29

8

44

Nem válaszolt:13 fő

A számok azt mutatták, hogy nagyjából húsz százalék találta hasznosnak a felkészítő drámaórát, míg további 26% legalább jól szórakozott. A magam részéről én mindegyik órát jó hangulatúnak érzékeltem, amelyek közül 9-et olyan osztályokban tartottam más tanórákat elkérve, ahol nem tanítok, és így vadidegennek számítottam. (Négy osztályfőnök részt vett ezeken, nekik külön köszönöm ezúton is a támogatást.) Ami ebből lemérhető, és a következő kérdésre adott válaszok is bizonyítják: a gyerekek nem fogadták meg azt a javaslatomat, hogy egyénileg is tájékozódjanak – ehhez valószínűleg több alkalom, személyes kapcsolat is kellett volna.

II.9.Saját magad készültél-e az előadásra?

 

Beavatottak

Érdeklődők

Kötelezettek

Összesen

nem

45

138

163

346

elolvastam a történetet előtte

8

23

6

37

megnéztem 1-2 Fb posztot az iskola

 facebook oldalán

6

20

11

37

végignéztem az összes posztot, és

belehallgattam még néhány felvételbe is

 

4

1

5

A válaszadó 445 diák előre tudta, hogy operát fog nézni, de közülük 346 (78%) nem érezte fontosnak/szükségesnek, hogy előre készüljön. Korábbi kérdésből (II.4) kiderült, hogy 278 fő (62%) NEM tudta követni a történéseket, így talán nem túl meredek az a következtetés, hogy nagy szükség lenne előzetes energiabefektetésre is ahhoz, hogy egy opera befogadása jó élmény lehessen. Az adatokból persze az is kiderül, hogy vannak olyan nézők, akik tudnak eléggé koncentrálni ahhoz, hogy készülés nélkül is megértsenek egy színházi előadást. Talán az opera műfajától a széles tömegeket éppen az tartja vissza, hogy jóval több energiát kell befektetni a befogadásba, mint átlagos színházi előadások esetén. A legtöbben le akarnak lazítani, ha előadást néznek, nem pedig minden erejüket bevetve koncentrálni.

Saját magam is leszűrhetem, hogy a válaszadók valamivel kevesebb, mint tíz százaléka hasznosította a 19 facebook - bejegyzésemet. Ezt persze úgy érdemes felfognom, hogy volt 42 tanuló, akik igen. (ÉS persze még lehetett néhány azok között is, akik nem töltötték ki a kérdőívet.)

  1. 10. Más operaelőadásra NEM iskola időben, ÖNKÉNTES alapon elmennél-e?

 

Beavatottak

Érdeklődők

Kötelezettek

Összesen

igen

19

35

18

72

esetleg, nem teljesen kizárt

26

123

59

208

biztosan nem

14

26

104

144

A kérdést nem válaszolta meg: 21 fő.

Ez itt a leglényegesebb kérdés, hiszen az Operakaland célja az, hogy a néző más előadásra is visszaüljön. A válaszadók 68%-a adna esélyt másik előadásnak is. A megtekintés után 24 órán belüli reakciókat kaptam, azaz a diákok viszonylag friss benyomásai érvényesültek.

A diákok közül többen kifogásolták a levezető beszélgetéseken, hogy a modernizálás szándékánál azt érezték, hogy túlságosan is meg akarják őket győzni, érezték, hogy NAGYON akarnak nekik tetszeni, nagyon hatni. Idézet egy kérdőívből: „olyan típusú modernizálás volt, amelyről a felnőttek azt gondolják, hogy majd a kamaszoknak tetszeni fog, pedig nevetséges volt. Jobban megnéztem volna az eredetit.”

Ezen el lehet gondolkodni az alkotóknak, mennyire kell „nagyon akarni”, kifejezetten megcélozni egy közönségréteg vélt vagy valós igényeinek kielégítését. NINCS ÉLETKORHOZ KÖTHETŐ HOMOGÉN KÖZÖNSÉGJZLÉS!  Ez az előadás éppen úgy megosztja a diákokat, mint a felnőtt közönséget, a kollégáium nem számszerűsített reakcióiból/elhallgatásaiból is ezt mértem le. 

Lehet, hogy egyszerűen csak egy célt kell szem előtt tartani, hogy minőségi előadás szülessen, és arra majd bejön a közönség, ha minden jól alakul, és a marketingbe elég energiát fektetnek az illetékesek. Vagy pedig bele kell abba törődni, hogy az opera továbbra sem lesz a széles tömegeké, még akár az is előfordulhat, hogy visszamegy a nagy színházakból a kamaratermekbe idővel. Valahogy csak túlél.

Befogadói oldalról – a diákoknak - pedig meg lehet fontolni, hogy hasonló esetben nem lenne-e jobb több energiát fektetni az előkészületekbe – már amennyiben lesz még hasonló eset.

Számomra, aki ezt a találkozót összehoztam, ezek után egészen nyilvánvaló, hogy csak a kisebb körben, hosszabb előkészítéssel és mélyebben történő operabeavatásnak van igazi hozadéka, meg kell maradni továbbra is az önkéntes programoknál, bár csak ott van az a 22 ember, aki kizárólag a kötelezőség miatt jött és nekik jobb élményük volt az előadás, mint amire számítottak. Még az is lehet, hogy ezért a 22 diákért volt értelme mégis kötelezővé tenni. De ez már nézőpont kérdése, az adatokat felsorakoztattam, mindenki, akit érdekel, eldöntheti, hogy milyen további/más tanulságot von le belőle.

ps. A nézőket ábrázoló képeket Tápay Bálint készítette, az előadás fotói pedig az Operaház galériájából származnak.

Címkék: Operaház Opera Figaro házassága Erkel Színház Szvétek László Cser Krisztián Kovács István Fodor Beatrix Mester Viktória Hábetler András Farkasréti Mária Palerdi András Megyesi Zoltán Keszei Bori Zavaros Eszter Kiss András Figaro 2.0 Közönségvizsgálat

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr7012936497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.