Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Tegnap sikerült beszereznem a Fidelio szeptemberi számát, de mindenféle akadályoztatás miatt csak most ültem le, hogy VÉGRE megírjam az ajánlót. (A szeptemberrel akartam foglalkozni, de egy rutinszerű keresés során rájöttem, hogy a tavaszi félévemet át kell strukturálni, nincs mese. Ha minden jól alakul, a szeptember is tartogat egy-két rendkívüli helyszínt, de ezt sem merem elkiabálni.)

Nézzük a részleteket:

Opera

A nyarat szépen eltöltöttem a Figaro 2.0-Operakaland előadásaiban résztvevőkről írt ajánlókkal: összesen 34 lesz, már 30 készen is van, ebből 22 olvasható is, átlag kétnaponta teszek ki egyet, nehogy megártson egyszerre. Ezeknek az írását és a szereplőkről való gondolkodást nagyon élveztem, kárpótolt a kihagyott nyári előadásokért és kellően ráhangolt a sorozatra. Jön szept. 25-től október 13-ig az a várva várt 8+6 nap, és ezalatt a Figaro 2.0 huszonegy (13+8) előadásából amennyit csak lehet megnézek, és írok róla valamit, ahogy sikerül. A három szereposztásból nyilván a két újról többet, az elsőről már nem biztos, hogy sok új mondanivalóm lesz.

Ezen kívül vannak még operával kapcsolatos terveim, de azok közül csak a Bánk bán az, amelyik itt lesz Pesten, mégpedig Vidnyánszky Attila rendezésében. Ez két szereposztásban kerül műsorra, mégpedig „a bariton-változat”, Molnár Levente, Komlósi Ildikó benne – a teljesség igénye nélkül emelem ki kettőjüket, és igyekszem az előadást egyszer legalább megnézni. (Ha nagyon jó lesz és odacsábítanak még, hát akkor nyilván hagyom magam. A már 49 napos színházmentesség az ellenállóképességemet még jobban lebontotta…) A második szereposztás Bánk bánja Szegedi Csaba, akit most tüntettek ki augusztus 20. alkalmából.

Aki más operát akar, nem a Figarót és nem a Bánkot, az nézhet több Triptichon és Rigoletto előadást is. (Szeptemberben egyébként a Hunyadi és A víg özvegy balett Erdélyben turnézik, az is egy lehetőség, ha valaki éppen arra jár. A pontos műsor szereposztással már fent van a honlapon.)

Próza

A legnagyobb attrakció mindenképp a Vidéki Színházak Fesztiválja a Tháliában, szept. 4-10. között kilenc előadás nézhető. Aki még gondolkodik, ne sokat merengjen, a kamaraelőadásokról már biztos lekésett, a nagyszínháziakra sem lehet sok hely, mivel ezek az előadások Pesten csak egyszer láthatóak és a helyár pedig a megszokottnál jóval olcsóbb. Persze mindent az eredeti helyszínen a legjobb megnézni, de ha nem megy, akkor a vendégjáték mégis csak jól jön.

A Színházak éjszakája – szept. 16-án este lesz. Ez az a nagyszabású esemény, amelyen még sose vettem részt, valószínűleg azért, mert nem szeretek túl sok opció között tipródni (néha nagyon tudok akár két előadás miatt is szenvedni, már én is rühellem, annyira), másrészt a tömeget sem kedvlem. (Az idei nyáron annyit voltam tömegben, hogy ezek után akár legyinthetnék is persze, de két előadás megnézését így is beterveztem erre a napra.)

Ugyancsak kitüntetett esemény a Színikritikusok Díjátadója – 20-án a Bábszínházban lesz. Én ilyenkor hagyományosan nem megyek, mert mindig van valami ütközés, de mindig drukkolok a „favoritjaimnak”, akiket már júniusban meg is jelöltem az évadértékelőmben. Elég sok egyezés van rendszerint, ami csak azért lehet, mert nem minden prózai előadásról maradok le.

Alföldi Róbert megrendezi a Hegedűs a háztetőn-t és szeptember 10-én kétszer is eljátsszák a Budapest Sportarénában, később lesznek vidéki előadások is, úgy hírlik.

Az Átriumban elsején masszívan beindul a munka, és a szokásos módon elsősorban az Alföldihez, Pintér Bélához és az Operettszínházhoz kötődő előadások között oszlanak meg az előadási napok. Az 1,2, 3-at jó lenne megnézni már, nem szeretném az előadás egyéves évfordulóját úgy elérni, hogy még mindig nem sikerült, de még ez is megeshet, most is csak egyszer van.   

A B32-ben ismét Kálmán-nap lesz, kétszer is. Nagy előadás, nem szabad kihagyni.

A Belvárosiban az Orlai Produkció a szokásos módon a nyári bemutatóit behozza – jön a Kétely és a Vőlegény. Egy harmadik előadás az újonnan megnyílt Hatszín Teátrumban lesz, a doppingolással foglalkozó Tagadj, tagadj, tagadj! A hullaégetőt sem láttam még – ha minden jól megy – azt is pótolom.

A Centrál a hónap közepétől a legnépszerűbb előadásaival kezd, tízszer azonnal eljátsszák a My fair ladyt, amely a Pál utcai fiúk (Víg) mellett a város legkeresettebb előadása lehet, sok ismerősöm van, aki persze mindkettőt látta azonnal a bemutató után. Én eddig halogattam, nagyon nem hiányzik nekik semmiféle újabb ajánló írás, évekig el fog ez menni propaganda nélkül is, amíg rá nem unnak a játszók. A Centrálban a másik két sikerdarab – A lepkegyűjtő és a Házassági leckék – nekem is nagyon tetszett, nem véletlenül mennek rá sokan, én is csak ajánlani tudom őket.

A Jurányi Inkubátorházban új bemutató lesz az öngyilkos merénylőkkel kapcsolatos A megtorlás napja, benne Kurta Nikével és Csémy Balázzsal.

A Karinthyban a hónap legvégén lesz premier, mégpedig A mi kis városunk, amelyet a színházigazgató-tulajdonos Karinthy Márton maga rendez.

A Katona két helyszínén még csak elszórva vannak előadások, fokozatosan újítják fel a repertoárt. Nóra, Portugál, A bajnok, Szép napok, A borbély, Két Korea…, A tökéletes boldogság világa, A mi osztályunk – csupa népszerű, teltházas előadás, amelyekre valószínűleg augusztus közepén is megtelt volna a színház. Mostanára eljutottam oda, hogy itt legalább jól állok, A kaukázusi krétakör az, amit eddig nem láttam, de az október 10. előtt nem is lesz, nem tudom bepótolni. Két bemutatóval fog a színház azonnal október elején kirukkolni, a Háztűznézőre még van hely, hiába árulják a jegyeket július 10-től, MOST még több szeptemberi előadásra is be lehet jutni ülőhelyre. (A bajnokra azért nem és a Kamra legtöbb előadására szintén nem.)

A Kolibri évadnyitó fesztiválja szeptember 2-án lesz, most nem ütközik az Örkény-kerttel, amely épp egy héttel későbbre került.

A Nemzetiben Vidnyánszky Attila – már ott sem először, de most kamara-méretben – megrendezi a Bánk bánt. Nem tévedés, két héttel korábban lesz egy Bánk bán premierje az Erkel Színházban is, és egy prózai variáció ezek után a saját színházában. Nyilván más-más hangsúlyokat fog felerősíteni a kettő, az opera mégis más műfaj.

Az Ódry Színpad is a hónap közepén kezd, és nagyon sok előadást felújítanak, sőt lesz egy Brecht-bemutató is (Szerelemáru – A szecsuáni jóember). Jól le vagyok itt is maradva, be kellene vagy tíz napra költözni ide.

A Pestiben kevés előadás lesz, felújítanak négy darabot, amelyeket pont láttam már – A testőrről írtam is -, és a hónap végén egy Shakespeare-bemutatóval indítanak, mégpedig a nem túl sűrűn játszott Lóvátett lovagokkal. A Vígben is lesz bemutató, mégpedig Dragomán György Máglyája, a Háziszínpadon.

A Rózsavölgyi már hetedikén kezd egy új bemutatóval (Az ismeretlen), amely Freudról szól és Fodor Tamás játssza a főszerepet. Ez lesz négyszer és utána folyamatosan játssza a régebbi előadásait is a színház.

Az RS9 műsora már ebben a hónapban is nagyon változatos, aki pont ráér megnézheti Kiss Csaba Csehov-darabját (De mi lett a nővel?), amit most sem fogok tudni, illetve szept. 10-én a Don Giovanni ujjbáboperát, amelyet nagyon melegen tudok ajánlani. Paizs Miklós egyedül eljátssza az egész darabot…

A Spinoza két bemutatót tart (Első kétszáz évem, Karády Katalin: a díva), és emellett megint játssza a Hábetler Andráshoz kötődő Frida, Poppera és Spinoza és Rembrandt című nagyon jó előadásait, sőt lesz Herzl is.

A Stúdió K vándorlós Peer Gyntje négyszer is lesz a hónap folyamán, nagy élmény, megnézendő feltétlenül.

A Szkéné is elkezdi az évadot, sok az előadás, ezek között most is a fele Pintér Béla, nyilván már csak várólistával érhetőek el, de érdemes próbálkozni. A Kutyaharapást nagyon látnom kellene, már egy tanítványom is mondta, hogy milyen jó – le vagyok ezzel is maradva. Aki nem látta az I. Erzsébetet, a Caligulát, a Züfecet, A fajok eredetét, a Nehéz illetve A halottember című előadásokat, most még nézheti. Az utolsó három Mucsi Zoltánhoz kötődik, akit a fiam állandóan újranéz a Tóth János sorozatban, amely az egyetlen általam is követett tévéprogram. Szerinte Mucsi a legnagyobb magyar színész. Nem sokakat látott, de azt hiszem, hogy ez kis kiegészítéssel azért aláírható (az egyik legnagyobb - mondható), én is nagyon megörültem, amikor végre lett netem és szerdán a Tóth János korábban kihagyott 17-23 részeit egyben meg tudtam végre nézni…Élőben azért még annál is jobb, és nagyon jók a vele játszó partnerek, nem véletlenül szokták az előadásait külön bérletben is árulni.

Ennyi lenne, a teljesség igénye nélkül. Én kellően ki vagyok éhezve mostanára, várom a betervezett alig 28 előadást, amely persze lehet több és kevesebb is, majd elválik. A beszámolók írását folytatom, hátha sikerül tömörödni valamelyest, de nem teszek most már könnyelmű ígéreteket…

Címkék: Ajánló Súgó

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr9612763820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.