A gép a harmadik Bartolót is kidobta, így most következik egy valóban rövid bejegyzés Kőrösi Andrásról.
Körősi András pályája folyamán eddig jellemzően prózai színházakban dolgozott, hosszan működött Kaposvárott, de feltűnt néha Pécsett, illetve a Madáchban is, és mivel a vidéki előadások közül keveset láttam az eredeti helyszínen, csak a Pestre feljutó vendégjátékokban volt esélyem nézni. Leginkább kis és középszerepei voltak, így nem meglepő, hogy emlékfoszlányaim, illetve még inkább az ismerősség érzete az, ami megmaradt.
Nem túl régen viszont benne volt Gyöngyösi Levente új operájának miskolci ősbemutatójában, a Mester és Margaritában, és ugyan az koncertszerű volt, így is átjött, hogy a Patkányölő és más kisebb szerepek birtokosa, Kőrösi András a színház területéről jön. Ugyan hosszan írtam az általam nagyon kedvelt előadásról, egy apró epizód mégis kimaradt, és ez is nagyon jól megmutatta, hogy mennyire ízig-vérig színészről van szó, akinek nagyon jellegzetes mély hang is osztályrészül jutott, amely ugyan nem egészen operai hang, de kellemes és könnyen megjegyezhető.
A Mester és Margaritában a cirkuszi konferanszié szerepe is az övé, egy kevés prózai szöveggel. Az egyik mondatát túl korán kezdte el, és így Cser Krisztián Wolandként kénytelen volt belevágni ebbe. Ennek következtében a külföldi mágus ellentmondást nem tűrő felsőbbségessége még inkább kiütközött. Koncert ide vagy oda, Kőrösi András „fülét-farkát behúzta”, és eljátszotta a megszeppent bemondót. Hosszabb ezt leírni és kevésbé erős, mint amit láthattunk, mégis ez a talán fél percig sem tartó jelenet erősen gazdagította az előadást, annak ellenére, hogy egy bakiból jött létre az intenzív hatás. Az alkotók helyében én ezt a belevágást benne is hagynám a műbe, mert használt a teljes jelenetnek is, mind a konferanszié, mind Woland figurája árnyaltabb lett általa.
A többi mini-szerepében is tetszett, elkülönültek egymástól, így ezek után erősen kíváncsi vagyok, hogy milyen Bartoló lesz a színész.
Tavaly az Operaházban a Szerelem és a Kádár utolsó beszéde című előadásban lépett fel, jövőre a Figaro 2.0 után nem sokkal látható lesz a Hugenottákban, majd később a Tosca Sekrestyéseként, az Álarcosbálban és a Saloméban is. (Az Operaház honlapja a kórus tagjaként szerepelteti, de látható a műsorból, hogy nem kevés kisebb szólója van.)
A youtube-on egy igazán érdekes felvételt találtam, Méhes László 2014-es pécsi Pomádé rendezés címszerepét énekelte Kőrösi András, és abból nézhető egy részlet. Sajnos nem az egész, pedig érdekesnek tűnik.
Meglátjuk, hogy egy prózai színészből lesz-e tartósan operaénekes, néhány évad, és kiderül.
