Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Elkezdődik ma a MagyarFeszt megközelítőleg ötven eseménnyel egy hónapon belül, és ennek előestéjén bemutatták Farkas Ferenc vígoperáját, A bűvös szekrényt. A tegnapi premierről sietve és röviden írok, mivel mindössze még egyszer - holnap, május 11-én látható, és aki azt kihagyja, az végleg marad le az előadásról. Röviden: én szerettem az énekkari művészek idei előadását is, örülök, hogy ezt a két órát az Erkel tavaly beüzemelt KamaRaktárában tölthettem.

Ahogy számolgattam, kétszer annyian sem férhettek be a díszletraktárban kialakított nézőtérre, mint ahány szereplője és háttérmunkása (legalább ötven!) volt az előadásnak. Nagy vállalkozás volt Aczél Andrásé, egy két részből álló komplett operát színre állítani (profi koreográfiával, amely Nádasy Andrásnak köszönhető), feltehetően zéró vagy arra hasonlító költségvetésből (volt fogyó kellék azért, 2 fürt szőlő összesen), hasznosítva a díszletraktár és a jelmeztár lehetőségeit, jól alkalmazkodva a helyi adottságokhoz, közepes méretű kórussal és négy férfi főszereplővel, illetve egy olyan szopránnal, Töreky Katalinnal, aki lényegében végigénekelte a darabot, és ezzel eléggé biztosította, hogy ne felejtse el az, aki ebben az előadásban látta.

(Töreky Katalin  látható volt idén nemrég a Nabuccóban is szóló szerepben, és még most is játssza az Elektra-sorozatot, vasárnapig abban is nézhető.)

Mindenkinek csak gratulálni lehet, hogy ez a produkció létrejöhetett.

Ennyit tömören, és most jöjjön néhány benyomás.

Farkas Ferenc operája, ha nem téved a színházi adattár, eddig - a negyvenes évektől - mindössze nyolc különféle bemutatót ért meg Kolozsvártól Szegeden és Pesten át Pécsig, ahol 1987-ben legutoljára színre kerülhetett. A fellépők névsora elég impozáns (pl. asztalosmester: Réti József is volt), úgy tűnt, ahol előadták, ott komolyan is vették. Az Operaház is nagy nézőtérre tette a hatvanas években, nem egy kamaraprodukcióként volt nézhető. (Az is igaz, hogy nincs az Operaháznak kamaraszínpada, ahol lehetett volna játszani. Mondanám, hogy kellene, de minek, ha egyszer jövő márciusban az Eiffel Csarnok megnyílásával ez a kérdés megoldódik. Ott optimális helye lehetne ennek az előadásnak, bár itt, ahová tervezték, szintén megérhetne még több alkalmat is.)

Ami ebben a díszletraktárban jól jött: a karmesterrel épp szemközti (nekünk jobb oldali) falon vannak olyan magas polcok, amelyeket jól lehet hasznosítani az előadásban - de nem lövöm le az egyik fő poént. Vannak futó előadásokban szereplő díszletelemek is, sőt olyan jelmezek is, amelyek ismerősnek tűntek korábbról ( pl. a Muftira adták Cipolla köntösét, amelyet én tíznél több alkalommal láttam már a Mario és a varázslóban) - utóbbiak összeválogatásáért és a látványtervért Lakatos Márk a felelős. Megfelelőnek tűnt minden ahhoz, hogy az előadást élvezhessük.

Az opera cselekménye a honlapon részletesen szerepel, és semmi bonyodalmat nem okoz az sem, hogy nincsenek kivetített feliratok, meg lehet mindent érteni azok nélkül is. A darab fő témája a hivatallal való visszaélés, a korrupció, de úgy tűnik, hogy happy enddel zárul a történet, a férje szabadságáért folyamodó asszony sikeresen szégyeníti meg egyszerre a kádit, a nagyvezírt és a muftit is, bár ahogy nézzük Töreky Katalin kétértelműen csábító gesztusait, különösen az utolsó esetben, az asztalosmesternél - ennél kissé bonyolultabbnak látszik a dolog. Inkább az lesz az érzésünk, hogy a "bűvös boszorkány" használja ki vonzerejét, és ígér valami olyat az utána ácsingózóknak, amit eszébe sincs teljesíteni.

Az első részben némi átvezető szöveggel (három odaliszk mondja: Kozári Andrea, Kristóf Szabina, Avedikian Viktória) négy jelenetet látunk, mindben Zulejka folyamodik sorban segítségért a négy férfihoz, majd a másodikban láthatjuk, hogy milyen következményekkel jár, hogy megközelítőleg azonos időben jönnek el hozzá mindannyian a randevúra. A szekrénynek e helyzet kezelésében lesz lényeges szerepe.

Zulejka alakításában érezzük, hogy egy folyamat tanúi vagyunk, a nő egyre rafináltabb lesz, folyamatosan elveszíti illúzióit is, és később már ki is használja a férfiakról megszerzett tudását. Ha tetszik, ha nem, éppen a hősnőnkről mondhatjuk el, hogy kicsalja az iránta szerelemre lobbanó férfiból a szekrényt, amiért eszébe sincs bárhogyan is fizetni.

Az előadás dramaturgiája az első rész négy nagyon hasonló jelenete miatt azt a veszélyt hordozza, hogy ráununk, és ez csak amiatt nem következik be, mert a négy férfi egyénisége nagyon más, bár egyformán magabiztos, kéjvágyó és hiú, mindannyian színes karakterek, lehet rájuk figyelni, élvezik a szólista szerepet.

A rendező nagyon rásegít, hogy a különbségeket még jobban érzékeljük: más-más szituációba helyezi őket - a kádit hivatalában, a nagyvezírt fehér lovon, a muftit fürdőben látjuk -, és az énekesek alkata is szerencsésen eltér. Bakó Antal, Zsigmond Géza és Fenyvesi Attila is jól megjegyezhető marad. (Most lennének jók a képek, ha lennének...)

Mélyebbnek éreztem az asztalosmester alakítását. Csiki Gábor korábban is énekelt tenor szólókat, nem is olyan kicsiket is (lsd. Lukrécia meggyalázása), de az én figyelmemet már évekkel ezelőtt felhívta a kórusban, mert mindig annyira látványosan átélte a szerepét. Nem szorosan tartozik ide, de néhány éve, amikor a Mefistofele kapcsán a tantványaimhoz jött el közönségtalálkozóra (még most is emlegették nemrégiben is néhányan, pedig 3 éve volt már!), meg is tudtam, hogy ezekben a nem egyénített szerepekben is külön emberi sorsokat játszik, kitalálja a figurák múltját. Egészen biztos vagyok, hogy ennek az asztalosnak is ki volt benne dolgozva még a gyerekkora is, pontosan el tudná mondani, hogy milyen családi viszonyai vannak, milyen megrendelései, amelyeket a szekrény miatt halasztani kényszerült. Látszott rajta, hogy a nő megpillantásakor valóban szerelemre gyulladt, az ő esetében nem arról volt szó pusztán, hogy megszerezzen még egy nőt a gyűjteményébe. Maga a tenor szóló is olyan, amelyik a többiétől eltérően mélyebb érzelmekről vall. Ha őt nem ilyennek látnánk, akkor sokkal szívesebben tudnánk örülni annak, hogy az asszony mégsem marad alul a férfiakkal folytatott játszmájában, és mindet át tudta verni, hogy férjét (Roska Dániel) ki tudja szabadítani.

Az előadásban az említett énekeseken túl még sokan mások is szerepeltek - énekkari tagok továbbra is kórusban, Strausz Kálmán vezénylete alatt. Én nagyon élveztem nézni, ahogy a súgó (Komódi Judit) átéli az egész előadást, ahogy ezt tette a tavalyi Windsorin és a Sok hűhón is. Jelmezben jobb oldalon ülve - néha a karmesterre is pillantva - szinte egyedül eljátssza az egészet. Felteszem, a súgólyukban is ezt szokta tenni, de azt sajnos mi nézők nem láthatjuk.

Ugyan a darab, ha nagyon akarták volna, nyilván szintén átalakítható lett volna a mai viszonyokra, de jó, hogy most nem így történt. A korrupció, a hivatallal való visszaélés mindenhogyan eszünkbe juthatott így is, viszont a játék íze nem keseredett meg. Kaptunk két felhőtlen órát az alkotóktól és a szereplőktől, és ez annyira nem lebecsülendő.

MÉG EGY ELŐADÁS - május 11-én este!

ps. Az Operaház FB-oldalán trailer!

Címkék: Opera Erkel Színház Lakatos Márk Nádasdy András Csiki Gábor Aczél András Strausz Kálmán Bakó Antal Komódi Judit Zsigmond Géza A bűvös szekrény Töreky Katalin Roska Dániel Fenyvesi Attila Kozári Andrea Kristóf Szabina Avedikian Viktória

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr7112495077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.