Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Az utóbbi napokban háromszor zarándokoltam el egymást követő napokon a Milleniumi városközpont vidékére. Szombaton és vasárnap müpáztam, de közben oda-odasandítottam a Nemzetire, és most kivételesen nem a nosztalgia hatott át  (az Alföldi-éra utolsó félévének kapcsán kezdtem a blogírást), hanem az engem ugyancsak érdeklő Zsótér-bemutató foglalkoztatott. Hétfőn így visszamentem megnézni a Hippolütosz második előadását. (Kilencven perc egy részben.)

Zsótér Sándor Euripidész rendezése olyan aprólékos precizitással van kidolgozva, hogy leginkább egy zeneműre emlékeztetett, és a "concerto egy lóra, két kisgyerekre és négy színészre" fantázianevet adtam először ennek a posztnak.

A Kaszás Attila teremben  félkörben ültük körül a meglehetősen nagynak érződő játékteret, és még volt egy második sor is. A korábbi években más-más térkialakítással itt mutatták be Zsótér két korábbi munkáját (Brand, Galilei élete), amelyek szakmailag kiemelten sikeresek voltak, és a közönség is tartósan kíváncsi rájuk mind a mai napig.

Jelenleg is vannak átfedések a korábbi szereposztásokkal és persze a rendező most is a megszokott csapatával dolgozik (Ungár Juli, Benedek Mari, Ambrus Mária), voltaképp amire egyszerűen azt mondjuk, hogy "Zsótér-előadás", mindig ennek a négy embernek az együttes munkáját jelenti.

Még a bejegyzés elején muszáj megemlíteni, ennek az előadásnak a sorsába a szokásosnál durvábban beleszólt a véletlen: Trill Zsolt motorbalesetet szenvedett, súlyos sérülései vannak, és így ebben az évadban nem fogja tudni játszani meglévő 11 szerepét, nem mutathatta meg magát ebben a bemutatóban sem. Így ez most egy másik előadás, mint aminek eredetileg készült. Hiába kellett 6 nap alatt átvenni két szerepet is Trill Zsolttól, és némileg átalakítani így az előadás szövegét, aki nem rendelkezik ezzel a háttértudással, nem is sejtheti, hogy itt vészhelyzet volt és egy rendkívüli helyzetet oldottak meg.

A rendező - ahogy a régi görögök is - kevés színésszel dolgozik. Eredetileg 3 színész volt, a kar és a karvezető, ez most is így lett, Trill Zsolt kiesésével. A kar eredetileg egy apából és két gyerekéből áll mindössze, később maradnak csak a gyerekek. Mátyássy Bence és saját két gyermeke van érdeklődésünk homlokterében az előadás nagy része alatt. Ahogy rájuk nézünk, elképzelünk egy anya nélkül maradt családot (a történeten belül Phaedra öngyilkossága után ez is a helyzet), amely elég átlagosan normálisnak tűnik, de amikor őket nézzük, az anya alakját végig hiányoljuk.

Gyerekek felléptetése mindig kockázatos, nemcsak azért, mert esetleg elfelejtik a szöveget (a hat és fél éves Mátyássy Bátor László nagyon jól időzítve mondja el azt a nem annyira keveset, ami neki jutott, lehet rá támaszkodni), és ugyan a legtöbb néző örül a kisgyerekek látványának, de éppen ezért hajlamos őket nézni, és így kevésbé figyelni a felnőtt színészekre. Ez velem is így esett, túlságosan lekötöttek a gyerekek. Nagyon tetszett a most már  négy és fél éves Mátyássy Kála Cecília már a Brandban is, nagyon aranyos és szép gyerek, már két évesen is berögzítette az adott helyzethez kapcsolódó tennivalóját, most már profiként teszi a dolgát az előadásban és neki is jut néhány mondat. Ha egy kötelet kell húzni, azt teszi, ha plüss nyulat adni az istennő szobrának, akkor meg azt. Amikor nem róluk szólna a jelenet, a gyerekek a sarokban rajzolgatnak, majd az elkészült képek kikerülnek a falra, ahogy ez egy átlagos otthonban is történne. Én kedvtelve elnézegettem őket, és örültem, hogy a mű ismeretében könnyen vissza-vissza tudtam ugrani a főcselekményhez, amikor éreztem, hogy most már inkább valóban arra kellene figyelni, hogy mi a helyzet a főszereplőkkel.

A közönség lekötésére és tetszésének kiváltására a gyerekeken kívül még állatok felléptetését is szokták alkalmazni. Jelen esetben, ahogy a szórólap fotója is hirdeti, főszereplővé válik az előadásban egy fehér ló. Majdnem végig színpadon van a második jelenettől és hol csak áll, máskor sétál, sőt vágtat is, legtöbbször Trokán Nórával, illetve néha az ifjabb Vidnyánszky Attilával a hátán, egy-egy jelenetben pedig mindkettejükkel. Nagyon precízen és pontosan vannak ezek felépítve, és bár a ló is beleszólhat egy előadásba, ha valamit másként csinál, hétfőn zökkenőmentesnek láttam a működését. A nagy szőnyegre nem annyira szeretett volna lefeküdni, de ez is ment végül.

Aki nem ismeri a történetet, csak ennyit hall, hogy gyerekek és ló, az nyilván üres hatásvadászatnak is veheti. Nem az. A gyerekek Phaedra saját figyelmen kívül hagyott családjára utalnak, tőlük ragadja el először a szerelmi szenvedély, majd titka felfedése után a szégyen és a belőle következő öngyilkosság. A ló szintén könnyen megmagyarázható, bár nem adja magát, hogy minden előadásra a Nemzeti harmadik emeletére vigyenek fel egyet, a legtöbb rendező gondolt volna a nehézségekre és nem bonyolít. Én mindenesetre színházi előadásban sosem láttam ilyen hosszan szereplő és ilyen összetett mozgásokat végrehajtó lovat, amelynek a jelenléte nemcsak illusztratív elem volt, hanem hozzá is adott a történet értelmezéséhez.

A ló jelenléte két ok miatt is nyilvánvaló: a címszereplő neve is tartalmazza, és vadász életmódjának is alapvető tartozéka. Ahogy az említett két színész megüli, az néha azt a benyomást kelti, hogy összeforrtak vele. A cselekmény számos fordulópontján kiemelt szerepe van a ló viselkedésének, a fékezhetetlen szerelmi szenvedélyt is jelzi például a ló vágtatása. (Ha valaki netán fél egy ló közelségétől, ne üljön az első sorba, húzódjon meg a másodikban.)

Minden színésznek több feladat is jut. Trokán Nóra ugyanabban a ciklámen színű hosszú ruhában játssza el először Aphrodité, majd Phaedra, és végül Aphrodité konkurenciájának, Artemisnek a szerepét. A két istennő végig jelen van, amikor nem beszélnek, akkor szobruk képviseli őket, és ez takarékos megoldás. Még bonyolítható lett volna az előadás azzal is, ha a rendező mindkettővel végignézeti a történteket, de ennyire már talán nem akarta a figyelmünket elvonni. (A szobrok előtt áldozik is a kórus, a fiú furulyázik, a kislány a plüssnyulát adja nekik. Pontosan egyformán becsülik meg az isteneket, ők járnak a helyes úton.)

Trokán Nórának sikerül elkülönítenie egymástól a három szerepet, annak ellenére, hogy hajviseletén és cipőjén változtatnak mindössze, a ruha ugyanaz marad. Aphroditéként összegzi, hogy mik a szándékai, miként fogja tönkretenni Phaedra által a neki nem behódoló, sőt kultuszát látványosan megvető Hippolütoszt. Lesajnáló pillantás, egy-egy krákogás színesíti a szöveget, látunk egy "végzet asszonya" karaktert, aki magasított cipőjében letapos mindent maga körül. Veszélyességét érezzük, és talán megtanuljuk a látottakból, hogy nem érdemes ugrálni, önérzeteskedni, ki vagyunk szolgáltatva, és a szerelem hatalma erősebb. Hiába, Hippolütoszban a hübrisz, a gőg túl erős és aki ilyen - a görög tragédiákban legalábbis - nem kerülheti el a pusztulást.Aki a hatalmasoknak nem hajt fejet, az pórul jár - általánosítható is a történet. Ifjabb Vidnyánszky Attila viselkedéséből, lovaglási stílusának magabiztosságából és a végrehajtott akrobatikus mutatványokból átjön saját tökéletességébe vetett hite és érezzük, hogy ezzel a kevéssé empatikus hozzáállásával mások szenvedésével kapcsolatban, csak a saját vesztébe sodródhat. Ideális választás a szerepre, lehet akár éppen ilyen is ez a királyfi. (A fehér ló is aláhúzza a királyfiságát...) Hippolütosz áldozat, egyenes és tiszta életet él, de éppen hidegsége miatt mégsem hasad meg érte a szívünk. Nagyon úgy néz ki, hogy képtelen másokat szeretni, megérteni és bárkivel is törődni, nárcisztikus alkat. ((Most is kihasználom az alkalmat, ha már a nárcizmus megjelent egy figurában, hogy Bánki György "legnagyszerűbb könyvét a nárcizmusról" ajánljam, ez a Hippolütosz abba is beleillene a többi irodalmi minta közé.))

Artemis istennő viszont csak a végén jelenik meg, ő kedveli ugyanezt a férfit, mert neki áldoz,  megvédeni mégsem tudja, nem is tesz bele energiákat - annyira nem került közel hozzá. A színésznő Artemisként változtat az összbenyomáson, nem jelenik meg az arcán kacér félmosoly, sem, más a mozgása. Szép jelenet, amikor együtt ülnek a lovon pártfogoltjával. (Nagyon sok szép lovas jelenet van az előadásban, el tudom képzelni, hogy "lóimádóknak" ez külön élmény.)

Trokán Nóra számára a háromból mégis a legnagyobb feladat az előadás középső részében a szerelmes királyné eljátszása. Mivel a ló a szenvedélyt is jelenti, több jelenet is kötődik hozzá, sőt halála után is a lovon fekszik kiterülve. Megértjük a szimbolikáját és ezen túl is hatásos a kép. Játékán érződik a szándék, hogy megpróbál érzelmeire kívülről ránézni és megszabadulni tőlük, igyekszik  távolságot kialakítani. Phaedra éppen arra fordítja minden erejét, hogy szenvedélye rejtve maradjon és ez sikerül is neki.

Amennyiben Trill Zsolt nem sérül meg, ő játszotta volna Phaedra dajkáját és Thézeuszt, a férjet is. Most ezt a két szerepet két embernek adták át, egyikük, Kristán Attila Hippolütosz szolgáját játszotta, és mivel a próbafolyamatot végigcsinálta, valószínűleg ismerte már valamelyest a dajka részeit, mozgását is. Egyik szerepben sem tűnt kevésnek, nem éreztem, hogy egyszer is gondjai lettek volna a szöveggel. 

A dajka szerepe kulcsfontosságú az előadásban, hiszen ő az, aki felfedi úrnője titkát Hippolütosznak és ezzel közvetve halálát okozza. Ezzel kapcsolatban eszünkbe juthat, hogy mennyire sokszor fordul elő, hogy nagyon biztosak vagyunk abban, hogy egy másik embernek mi lenne a jó, rossz esetben habozás nélkül belevágunk, hogy kisegítsük, és aztán kiderül, hogy sikerült sokat rontani az illető helyzetén. A történetben leírthoz hasonló szituáció a hétköznapi életben sem lehet ritka (ha nem is mostohafiúról van éppen szó), viszont sokkal kevesebbszer fordul elő talán, hogy valaki inkább meghal, de nem szegi meg esküjét, illetve az is, hogy egy közszereplő (amilyen egy királyné), akit mindenki ismer, úgy érzi, hogy hajlama van elkövetni valami szégyenletest, de nem teszi meg mégsem, hanem inkább becsülete megmentése érdekében öngyilkos lesz. Ezek a fogalmak "eskü", "becsület" átértékelődtek, és a hétköznapi kommunikációban túl sok a hazugság, a politikai életben pláne. Éppen ezért egy ilyen történetet 2017-ben előszedni szembesítést is jelent, mennyit változott maga az általánosan elfogadottnak számító értékrend is.

Kristán Attila ruházata, viselkedése merőben más, fel sem merül, hogy összemoshatnánk a férfi és a női szolga karakterét. Mátyássy Bence esetén is adott a különbség, neki a karvezető-átlagos családapa szerepkör után rögtön ott a királyi férj is. Utóbbiként is inkább érezzük a hétköznapiságot, olyan ember, aki könnyen hisz, könnyen féltékennyé válik, nem mérlegeli az eshetőségeket, nem gondol arra, hogy fia életmódja mellett a vád teljes képtelenség. Mivel a szerző Thézeuszról ezen kívül sokat nem árul el, vagy ha igen, akkor azt kihúzták a darabból, így ő kizárólag a helyzetre adott reakciója által jelenik meg. Nem említődnek hőstettei, nem feltételezhetjük ezeket és nem tűnik uralkodói alkatnak sem, aki képes hosszú távra előre gondolkodni. (Státuszát drága órája hivatott jelképezni, a jelmeztervező ezt az egyszerű megoldást választotta.)

Ezen az előadáson sokféle impulzus ért minket, nézőfüggő, hogy kinek mi volt ezek közül a meghatározó, a figyelme Phaedra, Hippolütosz, a kórus, netán a ló irányába billent el. Én izgalmasnak találtam, szerettem a benne szereplőket és örültem, hogy nem a bemutató jövő évadra halasztása mellett döntöttek. Feltétlenül érdemes lesz később újra megnézni, akár ugyanezzel a felállással, akár Trill Zsolt visszatérése után is.

Címkék: Nemzeti Trill Zsolt Zsótér Sándor Trokán Nóra Ungár Júlia Vidnyánszky Attila színész Ambrus Mária Mátyássy Bence Kristán Attila Benedek Mari Hippolütosz Mátyássy Kála Cecília Mátyássy Bátor László

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr6312417681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dimmerkobold 2018.01.18. 05:39:12

Üdv!

Olvastam az önnel készült interjúban hogy kedveli Zsótért... bár úgy látom a eddig kizárólag budapesti előadások sorakoznak a lajstromon, ha hajlandó Kecskemétig elutazni ajánlok egy (vagy akár kettő) ingyen jegy forrást én is :)
Február 18. vasárnap 15 00 "A JÓEMBER SZECSUÁNBÓL" lehet a legegyszerűbb.

www.kecskemetikatona.hu/hu/eloadasok/aktualis.html?eloadas_id=9680

itt talál szalasz87 kukac hotmail.com

MakkZs 2018.01.18. 09:06:25

Kedves Dimmerkobold!
Eddig kétszer voltam az utóbbi öt évben Kecskeméten ZSótért nézni - a II. Edward volt az utolsó,a Hosszú utat pedig a Nemzetiben láttam vendégjátékon. Kecskeméttel, ahogy szinte az összes vidéki helyszínnel az a gond, hogy csak délutáni után lehet visszajönni annak, aki tömegközlekedésre számít. Nem is olyan rég pont ezt már kitűztem, mert volt délután, de aztán közbejött akadály.
Rendszerint az zavar meg például, hogy ugyanarra az időpontra rátesznek valamit, ami csak egyszer látható, és azt választom.
Zsótér elismert a szakmában, lehet reménykedni, hogy meghívják az előadásait Pestre, csak aztán nem mindig jön ez be. Nagyon sok egri előadása maradt így le, mindössze a Mayán voltam lent, de az a blog előtt volt.
Ezen a február 18-án már van fix programom, amelyik csak kétszer van műsoron, el fogok gondolkodni, hogy mi legyen...KÖSZÖNÖM a kommentet! zsuzsa
Zsótér rendezéseit 1992 óta nézem, és maga a folyamat is érdekel, ahogy egyikről a másikra jut.

Dimmerkobold 2018.01.19. 03:02:56

Ha valóban fontos önnek lehetséges hogy este is találunk valakit akivel Pestre mehet.