Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A héten talán egy kicsikét elvetettem a sulykot, amikor nyolc színházban kilenc előadás megtekintését terveztem. Ha valaki belegondol, hogy a saját szabályaim alapján mindről blogbejegyzést "kell" írnom, akkor kiszámolhatja ennek az időigényét (három óránál hamarabb egy ilyen kis szösszenet nincs kész, de sokszor kell öt óra is). Ami nagyszerű, valóban sikerült különféle karakterű jó előadásokat, különösen jó színészeket csokorba gyűjteni és ebbe a sorba A lepkegyűjtő, Hegedűs D. Géza Márai estje, Eötvös Péter operája, a Rózsavölgyiben Bozó Andrea és két "pasasa, Paizs Miklós Don Giovannija) után a pesti színházi kínálat újabb, kifejezetten élvezetes opuszát láthattam Karinthy Márton magánszínházában, aki kifejezetten irigylésre méltó, mert azt mutat be, amit szeret és rengeteg nagyszerű színészt tud begyűjteni az előadásaihoz. (Másnap visszamentem a Tortúrára, arról külön bejegyzés következik, az volt az évadomban kereken a századik alkalom.)

"Megfelelő" állapotban, azaz az időjárás és egyéb tényezők miatt kellően nyomott hangulatban mentem ezen a pénteken a Karinthyba, megvolt a gödör, amiből az előadás volt hivatott kiemelni. És igen, ahogy ezt az itt játszott vígjátékok tudják is, lekötött annyira a történet sodrása, a nem várt (na jó, kicsit azért kiszámítható) fordulatok gyors egymásutánja, sőt egyes mondatok és helyzetek annyi áthallással is bírtak a mai kor viszonyaira, hogy az előadás első jelenetében már el is felejtettem mindent, ami a napom folyamán zavart. Rendszerint elég szokott lenni erre a célra a zenehallgatás is, amíg egyik helyről a másikra sétálok, de most kivételesen ez a 35 perc kevésnek bizonyult, viszont az előadás egészen helyretolt és így örültem, hogy a műsor jóvoltából épp ma kellett ezzel a Péterrel összeismerkednem.

Aszlányi Károly neve a mezei nézők számára ismeretlen biztosan, de a vígjátékot nézve ismét meggyőződhetünk arról, hogy a rendező-igazgató ezúttal megint egy méltatlanul elfeledett szerzőt támasztott fel. A darabot - a színházi adattár szerint - csak 1930-ban mutatták be (a Nemzeti Kamaraszínházban), akkor viszont óriási sikere volt és a szerző pályáját is ez indította be. (Több mint sajnálatos, hogy nyolc év múlva mindössze harmincévesen autóbaleset áldozata lett.)

Tipikus vígjáték ez, félreértésre, szerepcserére alapul, sok jelenet játszódik elegáns szalonokban, a polgári színházba járók szerethették ezt a miliőt is, talán azt is érezték, hogy az úri társaság mindennapjaiba leshetnek bele. (Juhász Kata munkája a praktikus díszlet, amely a forgót is felhasználja.) Most, lassan kilencven év távlatából nem csak kuriózumként működik, de ahogy az Üreghy Oil Co. létrejöttét végignéztük, voltak benne ismerős elemek. Úgy látszik, hogy a korrupció nem tud végre kimenni a divatból, és éppen ezeket a két világháború közötti műveket nézve láthatjuk legélesebben, hogy még mindig ugyanaz az urambátyám ország vagyunk, mint egykor. Ezen akár sírni is lehetne, de a darab vígjátéki jellege miatt mégis nevetünk inkább.

Az előadás egyik motorja Marton Róbert, aki Viktor, az inas szerepében a kezdőlökést is megadja neki. A mindent jobban tudó és mindent elintéző szolga "stílusban van tartva", minden váratlan fordulatra megvan a megfelelő ötlete, amivel gazdáját és nem utolsó sorban, saját magát jobb helyzetbe hozhatná. Akármi lesz, ő jól fog járni, tudjuk. Nem kizárt, hogy gazdája stiklijeinek is ő volt az értelmi szerzője.

Üreghy Péter, a szélhámos, aki váltóhamisítás miatt került volna börtönbe, de végül (az inas ötletéből) egy lefizetett tisztességes ember üli le a büntetését, sokkal halványabbra írt figura, aki csak a történet elején és végén van jelen, akire a szerzőnek azért volt szüksége, hogy hozzá képest az igazi hőst még inkább ki tudja emelni. Klemm Viktornak elhisszük ezt az életművész szélhámost és azt is feltételezzük, hogy nem a legtalpraesettebb, hiszen belebukott a váltóhamisításba is. A színész játékát nézve abban is biztosak lehetünk, hogy ez a kis incidens nem fogja megviselni, nem kezd új életet, mindent folytat ott, ahol abbahagyta.

Száraz Dénes az előadásban igazi transzformációt mutat be, látjuk, ahogy egy lúzerből, aki háromezer pengőért vállalja a három hónapos börtönbüntetés leülését, hogyan lesz sikeres ember. Arcjátékával, testtartásával egyaránt érzékelteti a magabiztosabbá válás folyamatát. Ebben Tordai Hajnal jelmezei is segítik, az elején egy nem rá szabott, túl nagy öltönyben jelenik meg, amelyből mintha kifogyott volna ráadásul, míg később egyre jobban áll rajta az elegáns ruha, sőt végül olyan természetesen viseli, mint azok, akik a felső tízezer tagjának születtek.   Ami nagyon jó, hogy nem éles váltásokat látunk, hanem fokozatosságot, éppen úgy, ahogy az őt megmenteni vágyó unokatestvéréhez, Klárihoz való viszonyának alakulásában is látjuk a folyamatot, és így egy szerethető, jobb sorsra érdemes fiatalember képe bontakozik ki lépésről lépésre előttünk, és el is kezdünk neki drukkolni, hogy tartson ki a szerencséje. (Sajnos két ellenérdekelt félnek egyszerre ritkán szurkolunk egy előadásban, a másik Péternek így nem sok marad szimpátiánkból.)

Pataki Szilvia Kláriként naiva szerepben, így nem könnyű helyzetben van, nemcsak azért, mert több meglepetés is éri Üreghy Péter identitásával kapcsolatban. Látunk egy üde fiatal lányt, aki mintha már unokatestvére megismerése előtt beleszeretett volna - a nőket állítólag vonzzák a kétes hírű szélhámos figurák, akiknek a megváltoztatásában kihívást látnak. Átérezzük, hogy fel van villanyozva, várja a szerelmet és ez a Péter be is váltja reményeit, szerencséje van, jobban jár vele, mint ha az "igazit" kapja meg. (Ez annak is köszönhető, hogy a szerző nem  a realitásokból indul ki, hanem tündérmesével szórakoztat minket...)

Lengyel Ferencet eddig csak a Katonában láttam, ahol évtizedekig volt társulati tag, most már mintha szabadúszna színészként és rendezőként is. Jó régen láttam színpadon, legutóbb tavaly a Rózsavölgyiben, a Mellékhatásban, így most az előadásnak egyik kifejezett vonzereje volt, hogy szerepel benne. Ez a jóravaló mágnás jól áll neki, nem bonyolítja túl, súlyt ad a szerepnek. Üreghy Demeter "ahhoz képest" tisztességes embernek tűnik, feltétlenül annak tartja magát és még örülhetünk, hogy döntéseiben mérlegeli a Péterek érdemeit is, ez egyszer nem a származás lesz a döntő motívum, ez javára írandó. A szerző jóvoltából még az is érdekli valamelyest, hogy szeretett lányának kedvezzen.

Hozzájuk képest a többieknek kisebb szerep jut, mind a darab harsányabb vígjátéki vonalát erősítik. Demeter sógoraként Szirtes Gábor memóriazavaros és kissé bugyuta figurát játszik, és elég jól boldogul a klisékből felépített szerepben. Én már többször jelentettem be vele kapcsolatban elfogultságot, a már egyre távolibb gimnazista éveimre emlékeztet, amikor még Két úr szolgája volt, így továbbra is örülök, ha benne van egy szereposztásban. Még többet lehet nevetni Murányi Tünde részeges Etel nénijén, aki a konyak iránti vonzódását nagyon rosszul titkolja. Ketten harmonikusan érzik rosszul magukat a házasságukban, párként is jól működnek Szirtes Gáborral.

Egon szerepében Baronits Gábor látható, akit friss beugróként láttam A nadrágban, amely szerepét azóta is viszi. Demeter üzlettársa, Klári gyerekkori barátja, féltékeny a színen váratlanul felbukkanó mindkét Péterre. Megértjük, kicsit sajnáljuk, de ebben az előadásban nem ő a mi hősünk, mi továbbra is csak Kovács Péternek drukkolunk rendületlenül. Minden darabban és az életben is lennie kell veszteseknek is, most ez a feladat neki jutott.

Gerlits Réka fontos annyiban, hogy legyen még egy másik nő, aki csábításával próbára tegye a mi Péterünk állhatatosságát és Klári ellenpontja legyen. A másodhegedűsi feladatát ő is megoldja, ahogy  kis jelenetükben helytáll még (a börtön jelenetben) Karsai István, Németh Gábor és Inoka Péter is.

Jó kis este volt, sokat nevettünk, drukkoltunk a hősnek, aki tehetségével és munkájával jut előre, élveztük a mesét, amelyben végre egy tisztességes ember felülkerekedik egy szélhámoson. Egészen kicsit ront csak a diadalmas nyugodt érzésünkön, hogy mintha túlságosan is jól menne a mi Kovács Péterünknek a beilleszkedés az úri közegbe...

ps. Az előadás előtt vettem észre, hogy a színház minden előadásának reklámjával díszített palackozott balatoni fehér és vörös borok kaphatóak a büfében. Ha valaki élvezte az estét és netán némi bűntudata van, hogy otthon hagyott valakit miatta, akár meg is lepheti egy üveg Péterrel...

Címkék: Péter Karinthy Színház Lengyel Ferenc Klem Viktor Marton Róbert Németh Gábor Murányi Tünde Baronits Gábor Száraz Dénes Gerlits Réka Pataki Szilvia Szirtes Gábor Inoka Péter Karsai István

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr6712248166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.