Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Három napon belül két feldolgozását is megnéztem Shakespeare A windsori víg nők című vígjátékának, amelyiket sosem szerettem, mivel alapvetően nem szórakoztat a történet alaphelyzete, amelyben többen összefognak egy embert kigúnyolása és megleckéztetése céljából, bármilyen öntelt fráterről is legyen szó. Verdi operájáról, a Falstaffról még vasárnap írtam, amelyre világsztár címszereplő vendéget hívtak Ambrogio Maestri személyében, míg ez a jóval korábbi, de szintén közismert feldolgozás az Opera kórusának művészei által szólal meg, hatvan év szünet után.

Az előadás másik különlegessége a szokatlan helyszín. Az Erkel büféjében Hangolót és Operaportot szokás tartani (lesz egy most szombaton is, 16h-kor Kolonits Klárával), illetve itt volt nemrég a most éppen félidejénél tartó Shakespeare-fesztivál nyitó koncertje is, most ráadásul formabontó elrendezésű a nézőtér is. A terem két végében emelvényen ül ötven-ötven néző, és a közöttük kialakított műfüvesített játéktéren, forgószékeken is hely van még néhányunknak. Az ablak alatt két dobogón és a büfé pult egy részén is játéktér van, Balaton parti strandra utalnak a kellékek és jelmezek (látványtervező: Kármán Anna), sőt egyes jelenetekben a kórusban éneklő tagok a szokásos balatoni büfé-ebédjüket (lángos, virsli, palacsinta, sült krumpli) fogyasztják. Keszeg azért sincs, annyira nem komplikálják a dolgokat. Van viszont bőven szóda, annyi, hogy néha bosszúból még fröcskölnek is vele.

Érdekes helyzet ez, hiába ültem annyi stúdióban, nemrég egy III. Richárd szobaszínházi előadásán, mégis különleges az, ha az embertől egy operaénekes húsz centire megszólal, aztán egy másik és így tovább... A nézőtér elrendezése alapvetően kellemes hangulatba ringat minket, sőt az is lehet, hogy sokat számít maga a műfű zöldje is.

Miután vasárnap láttam a Falstaffot, könnyen összevethettem a cselekményt. Voltak természetesen eltérések, sőt a harmadik felvonásban a cselekmény ellaposodását érzékeltem, ekkor már kevésbé néztem színházként a látottakat, helyette inkább az áriák hallgatása kötött le.

Nem tudom, hogy pontosan hány énekkari tag van és miként történt a szereposztás elkészítése, netán a jelentkezőkből szedték össze (castinggal?) a legalkalmasabbakat, vagy egyszerűen csak kiírták, hogy kik lesznek benne ebben a produkcióban. Mindegy, a végeredmény számít nekünk és megállapítható, hogy találóak a karakterek és Markó Róbert elég jó eséllyel foghatott neki, hogy működő előadást hozzon tető alá. (Őt íróként, dramaturgként többen ismerhetik, de ő rendezte idén az Ódryn a remekül sikerült A sütemények királynőjét, amely után azonnal megjegyeztem a nevét.)

Az előadás magyar nyelvű és a szereplőket, a poénokat legtöbbször lehet is érteni, élvezni. Kicsit szokatlan, hogy egy zongorás operát látunk (Nagy Adrián játszik) és ráadásul van hozzá karmester is, Erdélyi Dániel személyében.

A szereplők között vannak ismerős arcok, nem meglepő módon, hiszen a kórus sok előadásban szerepel, és köztük néhányban megjelenik az a rendezői törekvés is, hogy őket is egyénítsék. Ilyen ismerős a Reichné szerepében fellépő Busa Gabriella, aki nemrég az egyik dáma volt a Varázsfuvolában, illetve a férjét megszólaltató Szentimrei László is, akit a Mariós operakaland óta figyeltem nem egyszer, legutóbb a Bűvös vadász sorozatban is. A Dr. Cajus szerepét játszó Irlanda Gergelyt is láttam már, a West Side Storyban ragyogott ki a karból, és meg is említettem név szerint. Fátrai János (Fluth úr) most nagyobb feladatot kapott. Guglielmo volt Kovalik 2006-os Cosí-jában, emiatt is bevésődött, de azóta csak kis szerepben (Leánder és Lenszirom) tűnt fel számomra.

Ennek a minifesztiválnak is ebben állna a jelentősége, hogy részben inspirálja a kórus tagjait, másrészt esélyt adjon a szólista karrier felé azoknak, akik ezt ambicionálják, illetve akikben van is kellő tehetség, amit ki lehet bontakoztatni. (Május 29-én lesz egy délelőtti koncert is, melyen további énekkari művészekkel ismerkedhetünk meg, ezt az előadást pedig 31-én még egyszer meg lehet nézni. Érdemes előadás előtt próbálkozni, mert ugyan eladták a jegyeket több hétre előre, viszont most is maradtak üres székek még.)

A felsoroltakon kívül most volt mód arra, hogy megjegyezzük a Falstaff szerepében fellépő Gogolyák Györgyöt, akinek láthatóan nagy kedve volt a komédiázáshoz és valószínűleg korábban énekelhetett is szólistaként, egyáltalán nem érződött rajta (sem) elfogódottság, bár kifejezetten nehezítést jelentett, hogy ennyire a nézők szájában kellett énekelni.

Fenton a még nagyon fiatal Rácz Illés, egy-egy áriát hallva felmerült bennem, hogy ezek után akár számára is megnyílhat az út a szólista karrier felé. Kersák Edina énekelte szerelmesét, aki szintén kapott legalább két igazán jól kihasználható megszólalási lehetőséget azon kívül, hogy hárman is neki udvaroltak. (A harmadik férfit Herczeg Ferenc játszotta.) Kifejezetten jó szerepek ezek mind, ennek az operának ez az egyik legfontosabb előnye, hogy mindenki előtérbe tud némi időre kerülni, nem kétmondatos feladatokat kap a szereposztás fele. Falstaff másik imádottja az, aki még kimaradt, Óhegyi Filoretti látnivalóan szintén élvezi a játékot és az ugratást is. A kórus további tagjai csoportosan is felléptek, karigazgató: Strausz Kálmán, akinek nyilván óriási szerepe lehet abban, hogy ilyen jól felkészültek.

Szórakoztató, kellemes este volt, valószínűleg még eladható lenne a program kettőnél többször is, a hosszabb sorozat még inkább fejleszthetné az előadókat, kár, hogy most nem ez a legfőbb szempont, hanem inkább a rekordkísérletnek is beillő fesztiválprogram teljesítése. Sajnos – ahogy ma is – időről időre kevésnek érzem magam, hogy minden nap helyt álljak és jelen legyek az összes eseményen, de azért igyekszem. Most vagyunk a félidőben, még előttünk számos program-lehetőség - pénteken és vasárnap Sly és Szentivánéji álom, közben Rómeo és Júlia, Otello és a Lear.

Címkék: Opera Erkel Színház Herczeg Ferenc Markó Róbert Fátrai János Irlanda Gergely Busa Gabriella A windsori víg nők Kármán Anna Erdélyi Dániel Nagy Adrián Gogolyák György Szentimrei László Rácz Illés Óhegyi Filoretti Kersák Edina

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr258749512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.