Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

2015. áprilisában, azaz több mint egy éve mutatták be Szabó Máté rendezésében Miskolcon legelőször Füst Milán Boldogtalanok című drámáját. Röviden: ha tudom, hogy ennyire jó az előadás, akkor egészen biztos, hogy nem várok a megtekintéssel, hanem az eredeti helyszínen azonnal megnézem. Kellene rendszeresen vidéki előadásokra járni, más színészek felfedezni, akikre rá lehet csodálkozni.

Korábbi Boldogtalanokról (még nem kapcsolódik szorosan a maihoz)

A Boldogtalanok 1963-ban a Madách Színházban került színre először a színházi adattár szerint. Azóta volt még 18 további bemutató, amelyek közül mindössze ötöt ismertem. Visszagondolva, jelentős színészi alakítások nyomai villannak be, amelyek nemigen tudták elmosni Székely Gábor 1982-es rendezésének emlékét (Gobbi Hilda, Sinkó László, Csomós Mari voltak a főszereplők). (A rendező egyébként ezt a mai vendégjátékot  megnézte.)

Én először olvastam a drámát és csak aztán láttam színházban, így sose fogom megtudni, hogy milyen lehet az, amikor egy felkészületlen mezei nézőre spontán hatnak a cselekmény fordulatai. A további előadások közül a Pécsi Harmadik Színházéra emlékszem (benne: Töreky Zsuzsa, Derzsi János, Vári Éva - 1995-ben egy pesti vendégjátékon láthattam), kevésbé a marosvásárhelyiek 2004-es előadására (a Bárkában szerepeltek), illetve viszonylag élesen Ács János rendezésére a Nemzetiben (2005), amelytől rengeteget vártam. László Zsolt, Schell Judit és Törőcsik Mari kapták a nagy lehetőséget jelentő legfőbb szerepeket, de máig sem tudom, hogy miért, ez az előadás jóval kevésbé fogott meg, mint például a korábbi pécsi. A Radnóti 2009-es előadásának is nagyon vonzó szereposztása volt (Petrik Andrea, Csányi Sándor, Kováts Adél), Szász János rendezte, és ez ugyancsak az "alapvetően tetszett, de valami mégse stimmelt" kategóriába esett. Elképzelhető, hogy a katonás előadás túl mélyre ment, többször is láttam felvételről, és belejátszhat olyasfajta elfogultság is, hogy Sinkó Lászlót neveztem volna meg a legkedvesebb férfi színészemként (ha kellett volna) legalább 15 éven keresztül, és ez az alakítása - kamaszként - különösen megfogott. Nem kellett hosszan analizálni a darabot ahhoz, hogy átérezzem, Húber Vilmos ellenállhatatlan férfi egy 17 évesnek is.

A mai előadásra azt hiszem, hogy sikerült emlékektől mentesen, egészen nyitottan érkezni, és a darab első jelenetétől kezdve éreztem, hogy igen, ez az én estém, az én előadásom.

Füst Milán darabja ugyan megtörtént eseményből indult ki, de rendkívül keserű látlelet emberi viszonyainkról, ha valaki őt olvassa, akkor azt hiszi, hogy az emberek képtelenek zöld ágra vergődni egymással. Nagyjából úgy képesek szenvedni szereplői, ahogy Csehovnál, mindenkinek megvan a saját sorsa, igazsága, és az a szereplő, akivel mégis rokonszenvezünk, az természetesen pusztulásra van ítélve. Olyanokkal nemigen találkozunk, akik viszont jól éreznék magukat a bőrükben.

Ami nagyon jó a darabban és nagyon jó Szabó Máté rendezésében is, hogy a férfi, akiről rengeteg rosszat megtudunk, aki minden baj forrása, ha nem is válik igazán szerethető színpadi alakká, de megértjük (vagy érteni véljük) cselekedeteinek mozgatórugóit és azt is, hogy miért válhat olyan vonzóvá több nő számára is. Húber Vilmos, aki ráadásul papi nyomdász, egyfajta Don Giovanni karakter, aki csak részben fordít energiát kicsapongó életének leplezésére, eltér a polgárok által elfogadott életmódtól, több szeretője is van, senkihez nem tud és nem is akar tartósan kötődni. Talán egyetlen célja van, hogy az általa elképzelt életformáját szabadon élhesse, nem vágyik sem nagy vagyonra, sem nagy karrierre, pusztán a törzshelyén szeretne üldögélni és időről-időre másnak udvarolni. Ez az, ami mégis lehetetlen, a nők, akikbe ideig-óráig valóban beleszeret, nem képesek tudomásul venni, hogy ő már lapozna, megigézi őket zabolátlansága, szabadságvágya és az, hogy más, mint a többi férfi. Elgondolkodhatnánk, mi lenne, ha találkozna egy olyan nővel, akit nem nyűgözne le, valószínűleg ő lenne az a kivétel, aki hosszabban fenn tudná tartani az érdeklődését. Akiket látunk, azok nem ilyenek...

Harsányi Attila nem férfiszépség, ahogy rendszerint a Húber Vilmost játszó színészek nem szoktak a színházak hősszerelmes állományából kikerülni (László Zsolt és Csányi Sándor erősíti a szabályt), nem is túl fiatal, egyéniségével, magabiztosságával, rendíthetetlen makacsságával hat. Olyan, mint egy kőtömb - bár van egy jelenet, amelyből számunkra kiderül, hogy mégis hat rá a szenvedés és szenved maga is. Füst Milán eleget láttat a múltjából, áldozat (a családjáé, a körülményeké) ő maga is.

A férfi, aki miatt három ember is öngyilkos lett és még többen is szerencsétlenné váltak, ahogy azt Freud is előírná, az anyját hibáztatja azért, hogy mindössze nyomdász lett és nem jutott magasabbra, azt az anyát, aki most segítséget kérni a nyakára jön minduntalan...

Mi azt a pontot kapjuk el az életéből, amikor egyszerre túl sok lesz a nőből, nem tudja ezeket a nőket külön "lerendezni", két szeretőjével is egyszerre lakik egy fedél alatt.

Ugyan az előadás minden jelenete Húber Vilmossal foglalkozik, minden szereplő viszonyul valahogy hozzá - megvan róla a véleményük, sőt mintha másra sem tudnának gondolni -, ugyanakkor nála is jelentősebb szerep az első számú szeretőt játszó Ullmann Mónikáé. A tavalyi Illatszertár után volt bennem erős bizakodás, hogy nagyon jó lesz, mert alkatilag is benne van Nemesváraljai Gyarmaky Róza karaktere, törékeny is,de kellően határozott. Látni benne még ugyanazt az egykori ártatlan fiatal lányt, akit Húber három évvel korábban kinézett magának, elbolondított, de már a hervadás nyomai is érzékelődnek, hiszen a folyamatos szomorúság, a csalódottság átszínezi a kihunyni nem tudó szerelmét, szétzilálja, öregíti. Tudja, hogy ott kellene hagynia a férfit és jobban járna a hentessel, de képtelen elpusztítani ezt a szerelmet. Ő az, aki legjobban ismeri, pontosan tudja, hogy a férfinak elsősorban szabadságra lenne szüksége, békén kellene hagynia, hogy kalandozzon, de a szerelem mindig (?) kizárólagosságra törekszik és ez a nagyvonalúság megvalósíthatatlan, az együtt töltött idő a szemrehányásokra, veszekedésre fordítódik szükségszerűen.

Ugyan nem önzetlenségből, hanem számításból, mégis odaköltözteti magához a férfi legújabb szerelmét - talán azért, mert saját egykori énjét is látja benne? Látjuk ennek a szokatlan - nagyvonalúnak látszó - gesztusnak az eredményét. (Húber Vilmost két nő párhuzamos szerelme sem elégíti ki, folyamatosan új benyomásokra van szüksége, így óhatatlanul is bekövetkezik az újabb tragédia.)

Ullmann Mónika az előadás nagy része alatt elhanyagolt, szinte lepusztult, sorvadozó nő, aki mer még csúnya is lenni, de néha átmelegszik és így átérezzük, hogy milyen lehetne, amikor éppen boldog. Alakítása talán azért olyan megrendítő, mert egészen természetesen van jelen a rendező és a jelmeztervező, Tihanyi Ildikó által létrehozott üres térben. Mindössze két oszlop van középen, és a hagyományosan millió kellékkel, realista-naturalista jellegű színpadon játszódó darab most a lehető legeszköztelenebbül fejezi ki, hogy élhetetlen ez a világ, nincs se szék, se asztal, se vasalóállvány, se vacsora. A kendő, amelyet Húber anyjának ad Róza, az valóságos - így ez a gesztus még inkább kiemelődik. A színészek számára nem okoz nehézséget, hogy a hiányzó tárgyakat is eljátsszák, és ennél direktebb utalás nem is kell arra, hogy mi minden hiányzik a szereplők életéből. Szinte minden.

Érezzük Róza kiszolgáltatottságát, gyermeke betegsége, majd halála miatti megrendülését és azt, hogy mindez együtt mégsem olyan fontos számára, mint Húber Vilmos személye. A szenvedély, amelyet tanácsos kordában tartani és racionalizálni - jól megválasztani a szerelem tárgyát, legalábbis - teljesen elborítja és minden cselekedetét meghatározza. Róza egyszerű nyomdászlány ugyan, de mégis antik hősnőkre emlékeztet viselkedése leginkább, nem kevésbé szenvedélyes, mint Médea.

Simkó Katalin, Víg Vilmaként, Húber 17 éves legújabb áldozataként szintén nagyon hitelesen mutatja be a folyamatot a szerelem ébredésétől, a bizakodáson át egészen odáig, amíg a lány egészen magabiztossá nem válik, majd látjuk az elkerülhetetlen csalódást is. Mivel a szerzőnek szemmel láthatóan Róza szerelme és alakja volt a fontosabb, kevés szöveget írt arra, amelyben jól láthatnánk, hogy Húber Vilmos kiszeretett a lányból, mindössze néhány mondata (és az újra megszaporodó távolléte) fejezi ezt ki. Elhisszük. Húber Vilmos nem az az ember, aki becsapja önmagát, így már új szerelme fellángolása idején is jól látja, hogy ki fog ábrándulni a lányból, előre sejthetjük, hogy egy ilyen naiv, tiszta lélek hosszan nem lesz elég érdekes számára. Simkó Katalintól elfogadjuk, hogy az öngyilkosság a legkézenfekvőbb az adott helyzetben.

Nádasy Erika Húber Vilmos anyjaként talán egy árnyalattal komikusabbra veszi a figurát, szélhámosságait elhisszük, viszont sokkal kevésbé azt, hogy fenyegetőzés helyett valóban meg akarja magát ölni. (Szoknyája alól a székláb csak néha látszik ki, jó megoldás.)

Húber testvére, Rózsi - Szirbik Bernadett, akin látjuk, hogy bátyja elkülönülése-elutasítása miatt szintén sérült, jól illik - kellően elüt - Húber két szerelmétől, de azt az egyet sehogy sem hihetjük el neki, hogy anyja elvesztését komolyan gyászolná. A látottak alapján azt kellene gondolnunk, hogy mindenki számára könnyebbséget jelentett az anya halála.

A mellékszereplő férfiaknak jóval kisebb tér jut, azzal arányosan, ahogy a történetben is ők alig foglalkoztatják a nők gondolatait (Húberhez képest), csak praktikus célokra hasznosítják őket. Sirma, a hentes hoz vacsorát - Fandl Ferenc segédjével, Galuska Rolanddal együtt folyamatos készenlétben ül a színpad jobb hátsó sarkában -, és időnként belép, hogy beavatkozzon az események menetébe. A főszereplőnk orvos barátja - a legjobb dramaturgiai pillanatokban - előjön, beavat minket egy-egy múltbeli eseménybe, megvizsgálja a szimuláns - süketségre panaszkodó - anyát, illetve el-elszalad a beteg gyermeket is ellátni. Dénes Viktor megtestesíti azt a férfit, akire egy hasonló intenzitású szerelmet érdemes lenne ugyan ráirányítani, de mivel túlságosan szabályos és jó ember, mégsem kelti fel a nők szenvedélyét. Szatmári György nemcsak Húber munkaadójának a képviselője, pap, aki fontos üzenetek közvetít, de ő játssza Húber gyermekét gondozó öregasszonyt is. Ez a választás, hogy egy férfi asszony szerepbe bújik, kapcsolódik a rendező azon döntéséhez is, hogy az előadásban alkalmilag megjelenő gondozott gyerekeket is egytől egyig az eddig felsorolt színészek játsszák, mégpedig az alapszerepükhöz kapcsolódó "saját" jelmezükben, további maszkírozás nélkül, mindössze gesztusokkal érvényesülve.

Ez a megoldás és az előadás elején a színészek civil jelenléte a színpadon, egyaránt elidegenítő effektként, a színházi helyzet hangsúlyozásaként hatna, ahogy a tárgyak eljátszása is, de azt vesszük észre, hogy hiába mindez, nem tehetünk róla, megszeretjük a két szerelmes lányt, sőt hajlunk arra is, hogy még Húber Vilmosban is találjunk valami vonzót.

Jó színház volt ez a mai, ebben a hónapban az utolsó prózai előadás, amelyikre el tudtam jutni, erősen úgy tűnik. Ha netán valaki holnap Miskolcon jár, csak javasolhatom, hogy nézze meg Ullmann Mónikát a Mindent a kertbe című előadásban is (Zsótér Sándor rendezte, így biztosan jó lehet és ki tudja, lesz-e jövőre - mellesleg: Zsótér új III. Richárd rendezéséről beszámoló jön), illetve idén még május 24-én ezeket a Boldogtalanokat is látni lehet az eredeti helyszínen.

Címkék: Miskolc Szkéné Szabó Máté Harsányi Attila Ullmann Mónika Simkó Katalin Nádasy Erika Szatmári György Dénes Viktor Tihanyi Ildikó Boldogtalanok Fandl Ferenc Szirbik Bernadett Galuska Roland

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr78735596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.