Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A színészhallgatók tényleg nagyon akarnak dolgozni, a Színművészeti Egyetem minden kis ficakjában előadás készül. Most a Klubban jártunk, amely valójában inkább pincének mondható és itt nagyjából 35 néző láthatta Olasz Renátó és Horváth János Antal színdarabját, amelyben az elsőként említett negyedéves hallgató játszott is és még ő is rendezte.

Legutóbb pénteken láttam a színészek nagyobb részét a Liliomfiban, előtte meg szerdán a Nyilas Mihály-afférban. Ebből is látszik, hogy valóban arra vágynak, amivel a Liliomfi zárul, játszani szeretnének és ebből a mai előadásból az is kiderült, hogy miféle darabokat, milyen a színházeszményük.

Persze, sosem tudhatjuk meg, hogyha lennének az egyetemnek bőséges anyagi forrásai, azaz gondolkodhatnának a hallgatók díszletben és jelmezeket is készíttethetnének, akkor is ilyen eszköztelen előadást hoztak volna létre, vagy sem. De ahogy más rendező el szokta mondani, sok pénzből nem kihívás színházat csinálni, kevésből igen. Ez az az inspiráló helyzet, amely megmozgatja a fantáziát. Alig van kellék – két vasketrec, egy szemeteszsák és egy lámpa – a szereplők leginkább a saját ruhájukban (farmer, póló tipikusan) vannak, Kiss Andrea az, akin a ruha jelmeznek tűnik, illetve szereztek még két pólót is a Tescóból. A legjellegzetesebb effekt a bejátszott hanghatások, amelyek feltétlenül képesek arra, hogy a környezetet és a hangulatot átszínezzék.

A másfél órás szappan-krimire emlékeztető rémtörténet vége felé a rendező kiszól felénk és valami olyat mond, hogy „látszik, hogy nehezen tudják értelmezni ezek”. Ebben a mondatban van valami igazság, de azért a lényege átjön a történetnek, bár később láttam, hogy a színlapon is próbálkoznak segítségnyújtással. (Messze nem olyan rossz a helyzet, mint a nemrég bemutatott A trubadúrnál, az a mai napig nyomaszt, hogy semmit nem fogtam fel még abból sem, hogy hol vagyunk és miről is szól az egész…)

Viszont minden egyes szereplőt most már ránézésre beazonosítottam, tudtam azt is, hogy kit miben láttam és végre eljutottam oda, hogy mindenki egyéniségként volt jelen számomra is, nem pusztán egy csapattagként.

Elég hamar rájöttem, hogy ez nem az én előadásom, nem az a színházi stílus, amely engem felvillanyoz, viszont érzékeltem, hogy ezek a színészhallgatók nagyon a magukénak érzik azt, ami létrejött. Miért ne csinálhatnának egy ilyen sötét előadást, amely némileg túlmozgásos, viszonylag folyamatosan káromkodnak (de ez nyilván a való élet leképezése és ettől életszerűbbnek gondolják a dialógusaikat) és számukra lényeges ez a történet is, amit felépítettek. Az alapja, az tényleg szólhat a nagy tömegekről, hiszen sokan lehetnek a minimálbéren dolgozók, akiket könnyen el lehetne a jobb élet reményében csábítani, akár egy alvilági szórakozóhelyre is. Az előadás elején a két Tesco pénztáros (Kiss Andrea, Baki Dániel) párbeszédét nagyon szerettem, és azt is, ahogy kétféleképpen reagáltak új helyzetükre a „Cethal Gyomrában”. A többi karakter is meglehetősen markáns volt, Olasz Renátó és Figeczky Bence párosa, akik mintha egymás kiegészítői lettek volna, a „rossz fiú” – Dóra Béla, és aki legyőzni hivatott, Patkós Márton. Kicsit mindenki, a még nem említett Mészöly Anna is, leegyszerűsített, képregény-szereplőnek tűnt, de a karikírozott játékstílusból úgy tűnt, hogy ez egészen a rendező szándéka szerint van így. Ebben a kis és levegőtlen térben nekem sok volt a cigaretta-füst, bár el kell ismerni, hogy a történethez illett. (Mindig színházban érzem, hogy szörnyen büdös, mintha ez valóban valami egészen másféle lenne, mint amit az előadás után az ajtó előtt szívnak el ugyanezek a hallgatók.)

A Liliomfihoz hasonlóan ebből az előadásból is érezhető volt „a gyerekek” bizonytalansága, útkeresési szándéka és némileg a pesszimizmusa is. Remélhetőleg magától a játéktól jobban érezték magukat. Ez esetben én különösebben nem voltam feldobva, a cím alapján többre számítottam, de ez is kellett ahhoz, hogy teljes legyen a képünk erről a színészgenerációról, amely igyekszik helyet találni magának a színházi világban. Csak hagyják őket játszani.

Címkék: Ódry Színpad Patkós Márton Dóra Béla Baki Dániel Kiss Andrea Olasz Renátó Mészöly Anna Figeczky Bence Utolsó estém a földön Horváth János Antal

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr88566548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása