Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Mielőtt valaki félreértené a címet: a Karinthy Színház most is hű magához és azt adja, amit ígér: ezúttal 2 óra 15 percnyi kikapcsolódást saját életünkből. (Persze lehetnek véletlen egybeesések, nyilván érdekes (? vagy inkább drámai) lenne, ha egy gyanakodó feleség kitenné a férjét ennek a megcsalási-vígjátéknak és lesné a hatást, ahogy annak idején Hamlet az egérfogó jelenetben, de akinek nincs titkolni valója, az megnyugodhat, mások kutyaszorítóba kerülésén felhőtlenül szórakozni fog.)

Én a legátlagosabb nézőkhöz hasonlóan szintén „felejteni” járok a Karinthyba és az elvárásaimnak megfelelően az előadások rendszerint ki is húznak a hangulati gödreimből, sokkal jobb állapotban megyek már hazafelé a villamoson, mint ahogy érkeztem. Szerdán a színházhoz közeledve nagyon kíváncsi voltam, hogy fog hatni rám egy komédia most, amikor azt hiszem, hogy ez a nap az idei évadom legjobb és legharmonikusabb napjai közé tartozott. Egy ilyen napon akármit megnézhet az ember, akár egy rossz előadás is beleférhetett volna, és semmiképp nem volt szükségem a színház mentőkötél funkciójára.

A színlap eligazít minket, Dunai Ferenc darabja szocialista vígjáték, a szocialista erkölcs bajnoka, egy nagyvállalat igazgatója készül ünnepi beszédet tartani, de mivel az éjszakát a szeretőjénél töltötte és a nadrágja használhatatlanná vált, a lakást nem tudja elhagyni, viszont négyen is betoppannak, hogy a felfordulást fokozzák. Tragédia nem történik, a dolgok szépen visszazökkennek a szokásos kerékvágásba (a darabot komédiának minősítették, ez is garancia erre), az már más kérdés, hogy mennyire megnyugtató gondolat nekünk, hogy akármilyen botrány is megeshet egy vezető beosztású káderrel, mindenképp elsimul és csak a körülötte élők veszíthetnek, ha nem partnerek a dolog eltusolásában. Az, hogy ez manapság is megtörténhet, kis eltérésekkel, más stílusú bútorok között és már esetleg nem a szocialista, hanem a keresztény erkölcsiséget emlegetné a főszereplő, az a nézőnek úgy is eszébe jut, hogy nagyon szerencsés módon a rendező, Karinthy Márton végig a saját korszakában tartja a darabot és nem akar direkt módon semmi hasonlót ránk erőltetni.

Dunai Ferenc darabját 1962-ben a Vígszínház mutatta be és utána, ahogy az régebben gyakorlat volt, a nagy pesti sikerek után szinte az összes vidéki színház egy éven belül szintén a műsorára tűzte. Utána a nyolcvanas évek második feléig nagy csend következett, de a rendszerváltás előtt szintén elővették a Vígszínházban és néhány vidéki helyszínen ugyancsak. 1990 után viszont 25 év szünet volt a Karinthy Színház 2015. november közepén megtartott bemutatójáig, amelyet én csak ezen az estén láttam, négy hónap csúszással.

Szépen tele volt a színház most is mezei nézőkkel, akik közül valószínűleg kevesen foglalkoztak azzal, hogy az előadásba mindössze másfél hete ugrott be az egyik főszereplő, Baronits Gábor Dányi Krisztián balesete miatt. Aki ezt nem tudta, a fiatal színész játéka alapján ezt nem is gondolhatta, annyira simán beilleszkedett az előadásba, illetve a lúzernek beállított „Laci, műszaki rajzoló” végig meg tudott maradni saját stílusában. Annak ellenére, hogy persze nevettünk rajta, át is éreztük szerelmét, reménykedését, fájdalmát. Összességében nagyon szívet melengető alakítás volt, lehetett neki örülni.

Lehetséges, hogy sokan tudják, hogy kiről van szó, mert amint kiderült számomra, Baronits Gábor szerepel a „Jóban rosszban” c. sorozatban, amelyből egyetlen képkockát sem láttam, mivel 1988 óta TV nélkül tengetem napjaimat. Így én ezen a napon bónuszként még fel is fedezhettem magamnak egy ifjú színészt, akire a továbbiakban, más szerepekben is kíváncsi lennék. (Talán azért is járok olyan sokat a színművészetire a kilencvenes évek óta, mert a legjobb élmények közé tartozik valakiben először meglátni a tehetséget, ennél csak egy jobb van, ha valaki már bőven a századik alkalom után is tud még meglepetéseket okozni és még annál is érdekesebbnek tűnik, mint első nézésre.)

Baronits Gábor tehát nagyon jól vette az akadályt. Mellette szintén jónak éreztem Kerekes Józsefet az álszent igazgató szerepében, akit a Budapesti Kamaraszínház megszűnése óta sajnálatosan keveset láttam, viszont nemrég igen, mégpedig Az arany virágcserépben. Kerekes József nagyszerű volt korábban is a jellemzően komikus karakterszerepeiben és hirtelen nehezemre is esne, hogy olyan előadást említsek, amelyik ilyen mértékben rá épül, mint éppen ez. A rendezőnek ez is érdeme, hogy rá osztotta a főszerepet, és így ebből az előadásból az is lejön számunkra, hogy Kerekes József nagyszerűen bírja a terhelést, nem kellene annyira kímélni.

Átlátjuk ennek az igazgató kartársnak az igazságát, nem akar megválni kényelmes megszokott életétől sem, másrészt vágyik az új impulzusokra, szüksége van legalább hetente egyszer szeretőjére is. Egészen emberi és érthető ez a hozzáállás, csak az a baj, hogy nemcsak folyamatosan hazudozni kell hozzá, de még az erkölcs bajnokát is el kell játszania.

Berta, a szerető Gubik Ági, akit én még a blogom előtti időszakban a Játékszínben láttam egy Dandin Györgyben, amelyben meg is jegyeztem. Talán ő a legárnyaltabban jellemzett szereplő a darab szerint is, érezzük a létbizonytalanságát, szeretetvágyát és azt is, hogy képes helyzetének szánalmasságát, sőt komikumát is átlátni, felülemelkedni rajta. A címben emlegetett keserű csalódás órái leginkább neki jutnak.

Kérdéses, hogy melyik helyzete rosszabb, a szeretőé vagy a mindössze kétszer felbukkanó feleségé. Utóbbit Balázs Andrea játssza, aki szintén megmutatja a maga igazságát, átérezzük, hogy indokolt gyanakvása és megértjük, hogy nyomoz, másfelől azt is, hogy miért nem borít fel mindent. A két nő közös jelenete különösen erősre sikerült.

Még két kisebb szerep van, a szomszédasszony szerepében Vertig Tímea, Koltai, az SzB. titkár megszemélyesítőjeként Marton Róbert jól kiegészíti ezt a csapatot és ők is hozzájárulnak ahhoz, hogy jó esténk legyen.

Nézegetve Juhász Kata igazán stílusos hatvanas éveket idéző igazán ronda szobabelsőjét, kicsit megörülünk, hogy az elmúlt ötven évben azért ment előre a világ, ugyanakkor ha kicsit belegondolunk a történet érvényességébe, akkor azért már kevésbé leszünk felhőtlenül boldogok. De ez a belegondolás még nem a színházban fog megtörténni, az előadás maga csupa móka, kacagás. 2 óra 15 perc, amikor végig jól érezzük magunkat. Garantáltan. Manapság már ennek is kell örülni.

Megjegyzés:

Akik frissen olvassák ezt, nézzék meg a színház műsorát. Karinthy Márton ezen a héten (márc.21-27) Purim-fesztivált szervezett, 21 programmal, jobbnál jobb vendégelőadásokkal. Ezek közül én már beszámoltam az Elsötétítésről, a Dohány utcai seriffről, a Roseról, A Schylockról, a Herzlről és készülök kettőt még most megnézni. El is indulok.

Címkék: Kerekes József Karinthy Színház Gubik Ági Karinthy Márton Balázs Andrea Marton Róbert Baronits Gábor Juhász Katalin A nadrág Vertig Tímea

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr318517764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása