Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Néha van úgy, hogy egy színházi előadás teljes egészen beletrafál a néző lelkiállapotába és megszólítja. Ezen a szerda délutánon azt hiszem, hogy kellően érzékenyen tudtam fogadni a IV. éves színművész-bábszínész osztály Tengely Gábor által rendezett előadását, akikre a januári Mackóélet-mackóálomból még emlékeztem.

A szórólap most is abc-rendben sorolja fel a közreműködőket, de hasznosítani tudtam a produkció facebook-oldalát, amely mindenkinek a képét külön is közli. Az internetnek egyébként is nagy szerepe van a történetben, az egy házban lakó szereplők közül többen is véletlenszerűen egy társkereső oldalon chatelnek egymással és ez némi bonyodalomhoz vezet. A meg nem nevezett látványtervező – feltehetően a rendező – mindenkinek egy facebook profilt tervez, amelyre rá jellemző tartalmak kerülnek fel és ezt egy ajtó méretű plakáton rendszerint a szereplő mögött látjuk. A túloldalra pedig mindenki esetén más-más mintázatú ajtó kerül, amelyik leginkább jellemző rá. (Ez is egy internetes személyiség-tesztféleséget idéz, nem egyszer botlottam én is bele a felszólításba, válaszd ki a neked legjobban tetsző ajtót és megmondjuk, hogy ki vagy. A szereplők nagy része ezzel foglalkozik, hogy ki is voltaképp…)

A színlap elárulja, hogy a darab az Avenue Q című amerikai musical átdolgozása (dramaturg: Boronkay Soma) itt és mostra, eredetileg Vas utca 9 is volt a címe, és ez még direktebben utalt arra, hogy esetleg a szereplők saját problémái is belekerültek. A második rész elején a színészoktatásról szóló kis betét – elvileg reklám – értésünkre adja a növendékek aggodalmait. Az eredeti musical, ha valaki nem ismeri, akkor a wikipédián részletesen leírják a tartalmát, fiatal felnőtteket gyűjt egy csokorba, akiknek közös jellemzője, hogy mind krízishelyzetben vannak és egyenként elmondhatnák mind magukról, hogy „nincs a teremtésben lúzer, csak én”. Megállapítható, hogy néhány hasonló mozzanat megtartása mellett (pl. homoszexualitását letagadó fiú mindkettőben van) a mai magyar viszonyokra adaptálták a művet és az volt az érzésem, hogy elég ötletesen szedtek össze mindenféle típusokat és ezáltal egy igazi csődtömeget sikerült létrehozni. Tényleg nincs senki, akit egy picikét szerencsésebbnek tarthatnánk a többinél, mindenki másért és másként boldogtalan, sikertelen.

Én ugyan nem szeretem a musical műfaját, de ez az előadás nem is egészen lett olyan, hiányzik a bombasztikus látvány (tervező: Szűcs Edit, Árvai György), amellyel jellemzően igyekeznek elvarázsolni a közönséget, másfelől pedig a zene ugyan optimizmust sugall (zenei vezető: Kákonyi Árpád), de a szöveg helyenként durva kifejezésekkel sem fukarkodva sikeresen ellenpontozza ezt. Itt-ott élvezni lehet egy-egy poént, vagy néhány színinövendék játékát, de alapvetően elég jól meggyőznek minket arról, hogy ilyen kilátástalan a helyzet minden vonalon, persze azért sokat segít, ha az ember eleve rossz passzban megy színházba. Nekem ez a szerda délelőtt a hetem mélypontja volt – így öt nap távlatából ez már világos -, így a lehető legérzékenyebben tudtam reagálni az előadásra. Könnyen bele tudtam volna magam is illeszteni a csapatba. Emiatt az, hogy talán a musical több táncot és jobb énekhangot várna el a közreműködőktől, egyáltalán nem zavart. Mindent megteszek, hogy ne nagyon legyen ezen a téren összehasonlítási alapom, így nem hánytorgatok semmit. Ráadásul egészen nyilvánvaló, hogy ha lett volna több anyagi forrás a vizsgaelőadásra, akkor talán a nyolc plakátnál, amely a teljes díszletet alkotta, mertek volna nagyobbat is álmodni.

A színészek egy részére még a Mackóéletből emlékeztem, ezért is mentem, mert kíváncsi voltam, hogy ugyanazok a diákok mit fognak egy egészen más jellegű darabbal kezdeni. A bábozás nagyon kevéssé volt jelen, valószínűleg senki nem jöhetne rá az előadásból, hogy ez egy bábosztály részére készült vizsga. (Valentyik Anna jelenete Vadász Tímea menedzser szerepében, amikor a saját kirúgatását elbábozza egyedül, mindössze a két kezét használva, emlékezetes azért így is. De nem mondhatjuk, hogy most a bábos jövőjüket készítik elő éppen.)

A nyolc színész mind kapott egy-egy jól körvonalazott emberi sorsot, de azért mégsem tudták azonos mértékben jelentőssé tenni, nem mindenki érik be egyszerre, van, akinek még idő kell ahhoz, hogy majd magára tudja a nézők figyelmét azonnal terelni, ha a színpadra lép, másoknak viszont ez a képessége már jól kifejlődött.

Az előadás után néhány órával úgy tűnt, hogy rám feltétlenül a Gyula-Ildikó páros hatott a legjobban és most a bejegyzést folytatva, 5 nap után még mindig ezt gondolom. A sütemények királynőjében megismert Főglein Fruzsina bárpultost játszik (Szabó Ildikó), aki hajlandó eltartani munkanélküli élettársát, Gyulát (Horváth Márk). Míg Főglein Fruzsina karakterében a dinamizmust érezzük, az eget-földet megmozgató energiát, amely mégsem elég arra, hogy Gyulát a tehetetlen állapotából kihúzza, de arra igen, hogy mindkettőjük életfeltételeit biztosítsa. Bár a legkezdőbb pszichológus is be tudná bizonyítani, hogy ez a kapcsolat se ér sokat, játszmázás az egész, ugyanakkor mégis van néhány apró jel, amely arra utal, hogy valamiféle emberi viszony kettejük között mégis létrejött, míg a többiek még ennyire sem jutottak. Sem a szingli menedzser, akit végül még el is küldenek (Valentyik Anna), sem a csábító bártáncosnő (Horváth Alexandra), aki látszólag sikeres, mert Leventét (Csiby Gergely) el tudja halászni a nőiesség terén nem túl versenyképes és önbizalom hiányos tanítónő elől (Nagy Petra), bár sokra nem megy vele. A szerelem terén nem áll jobban a vállaltan homoszexuális Szabolcs (Kovács Domokos) és kiszemeltje, aki viszont az önáltatást választja mégis (Tóth Mátyás).

A nyolc elrontott vagy elromló félben lévő élet, tele hiányokkal ebben az összeállításban erős dózis számunkra. Ráadásul a látottak-hallottak le vannak öntve a pezsdítő zenével, így a felszíni hatás mindvégig azonos lenne a hagyományos musicalekével, amelyek elandalítanák a nézőt. Mi pedig tényleg hálásak lennénk valami kis kapaszkodóért, amely által azt éreznénk, hogy a dolgok mégsem olyan kilátástalanok, vagy ha olyanok, mégis lehetne valamiféle esély a megjavulásukra. De ez most nem ilyen mindennapi musical, a felirat ellenére sem. Nincs kegyelem, nem ígérnek semmi jót az alkotók, mintha azt üzennék: ha nem akartok ide jutni, változtassátok meg az életeteket ti magatok és ne tőlünk várjatok segítséget hozzá.A tüneti kezelés ezúttal elmaradt.

Címkék: Ódry Színpad Kákonyi Árpád Tengely Gábor Szűcs Edit Árvai György Főglein Fruzsina Horváth Márk Kovács Domokos Csiby Gergely Horváth Alexandra Nagy Petra Tóth Mátyás Valentyik Anna Hol utca hány

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr518476994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aagica 2016.03.18. 21:26:52

Ugyanezen az előadáson voltam (szerda 3-kor) és gondoltam rá, hogy ilyen időpontban csak a fanatikusok jönnek, biztos itt van Mezei Néző is. És eltaláltam. :)

MakkZs 2016.03.19. 00:29:40

@aagica: Köszi a kommentet. :-)
Én nagyon fontosnak tartom, hogy az egyetemistákat nézzem és amennyire lehet, mindenkit a pályája elejétől követni tudjak, amennyire a műsor engedi. Nagyon jó előadásokat láttam később befutott színészekkel, akik már harmadévben is megmutatták, hogy nagy kaliberű művészek lesznek.
Másfelől: nagyon szeretem a 3-as időpontot, mert akkor nem hajnali egyig írom a blogomat,illetve van időm a fiamat is megtekinteni és az esti előadások ezt néha kizárják, pl. egy hatos kezdésűnek ez az ára, hogy aznap este nem látom a gyereket egyáltalán. Mostanában emiatt töröltem néhány dolgot, pl. A walkürt nem tudtam újranézni. Mindennek ára van, és amit kiválasztok, abban a tudatban teszem, hogy megéri, mert valaki(k) lesznek olyan jó(k) benne, hogy miattuk érdemes...

aagica 2016.03.25. 23:33:00

Én nagyon szeretem a blogod, nem is értem, miért nem kommentelnek többen. Így én is alig mertem írni. :)

Egyszer sok-sok éve a Színművészetin volt világosító egy barátom és akkoriban rengeteg darabot láttam ott, akkor volt főiskolás pl. Fekete Ernő, vagy Hevér Gábor. Utóbbival milyen jó volt a Sztárcsinálók.
Aztán sok évig valahogy nem jártam arra, most te juttattad eszembe, ezért mostanában ismét elkezdtem oda is járni.

MakkZs 2016.03.25. 23:38:20

@aagica: Köszi szépen! :-) Én is örülnék, ha több komment lenne. Van aki ír privátban, mert bonyolult szerinte erre kommentet írni.Lehet az is, hogy annyira a legtöbb embert mégsem foglalkoztat egy előadás, hogy mindenáron meg akarja osztani a gondolatait róla. Vagy van elég barátja, akikkel sörözés közben megbeszélik. (Ez lehet valószínűleg egy előadás optimális feldolgozása..:-) )
Nagyon nem bánnám az ellenvéleményeket sem, az a fontos, hogy mindenki maga gondoljon valamit egy előadásról, még akkor is, ha esetleg nem azt, ami a levegőben van és amit szoktak mondani róla.
Az anyázást, stb azért mégsem irigylem a népszerű internetes felületektől...

aagica 2016.03.25. 23:53:19

Talán jobban kellene reklámoznod, ha tényleg szeretnél több látogatót. Kerestem a Facebookon a blogot és nem találtam meg. (Mármint blogként. Aztán az előbb meglett a neved alapján, de az mégiscsak egy magánember oldala, azt nem tudom bekedvencelni.)

A bajnokot láttad már a Katonában? Kíváncsi lennék, hogy tetszett, szerencsém volt, ott voltam az első előadáson.

MakkZs 2016.03.25. 23:58:08

A bajnokot nagyon kellene, de még nem láttam.
Az kérdés, hogy mennyire fontos nekem a több látogató. Napi átlag négy órát teszek ebbe bele, nincs még reklám-pénz sem, anyagi hasznot nem akarok ezzel elérni, de nyilván jól esik, ha valaki megosztja és többen elolvassák. Szerinted külön oldal kellene? Akkor többen olvasnák? - Én azt hiszem, hogy fotóktól lehetne alapvetően több olvasó, és ahhoz nincs már energiám. És a legtöbb oldal nem egy ember munkája, én viszont 3 év alatt ezernél több bejegyzést egészen egyedül írtam meg.
Azt szeretném, hogy menjenek a jó előadásokra, működjön a színházi élet, nekem fontos, az életem része, vissza akarok valamit tenni bele és más módom nemigen van rá.

aagica 2016.03.26. 00:15:13

Igen, mindenképpen külön oldal kellene, ha olvasok nálad valami jót és megosztanám, azt jelenleg nem tudom.
Csinálj egy Mezei Néző vagy hasonló felhasználót, létezik ilyen címke, hogy "társasági/kulturális oldal". Csak néhány kedvelő kell, az hamar meglesz.

Én látom, hogy iszonyú sok munkád van benne, jó lenne, ha sokakhoz eljutna. (Én is elfelejtek néha idejönni, aztán ha eszembe jut, akkor elolvasok 10 kritikát is. :))

MakkZs 2016.03.26. 00:42:51

@aagica: Köszi, én erre nem is gondoltam. Van talán hétszáz ismerősöm, akik közül azok sem osztják meg, akikről tudom, hogy tényleg gyakran elolvassák azt, amit írok. Nem hiszem, hogy az emberek szeretnek annyira is aktívan véleményt nyilvánítani, mint amit egy megosztás jelent. Én úgy gondoltam, hogy aki nagyon meg akarja osztani, innen is meg tudná.
De tudod mit, megpróbálom megcsinálni és meglátjuk. Már abban sem nagyon hiszek, hogy olyan rengetegen belájkolnák az oldalt, de ha többen elolvassák, akkor eredményesebb lesz az egész. Ez a század úgyis a marketingről szól...

MakkZs 2016.03.26. 09:15:18

Megcsináltam a Mezei néző facebook oldalt, meglátjuk, hogy alakul...Köszi a tanácsot!

aagica 2016.03.26. 12:03:13

Megvan, én vagyok a 30-ik kedvelőd. :) Ennyi összejött egy éjszaka, csak így tovább. :)

MakkZs 2016.03.26. 13:21:01

Köszi!:-) Hát ez az oldal nélküled nem jött volna létre...:-))