Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Nem gyakori, hogy egy író saját szövegét rendezi, most mégis ez a helyzet. Németh Ákos négy kétszereplős jelenetet ír, amelyek a nyolcvan perces előadás beharangozó szövege szerint egymástól egészen függetlenek. Ha nagyon akarjuk, mégis elképzelhető az utolsó három az első jelenet női szereplőjének visszaemlékezéseként.

Az előadás négy olyan helyzetet mutat, amelyek egyike sem szokványos, hogy ne lőjem le a poént, nem mondok el a történet fordulatairól többet, mint amit a színlap elárul: „Valaha jónevű koreográfus, önérzetének feladásával munkát keres egy call girl-hálózatnál. Tanácstalan fiatal prostituált ügyfelével próbál értelmezni néhány mondatot, amit egy térítő szekta prospektusában olvasott. Drogfüggő lány próbál a dílerétől, valahai középiskolai rajongójától ingyen szerhez jutni. Óvodás mesél boldogan játszótéren talált új ismerőséről.

Ami közös a négy helyzetben: valószínűleg egyetlen néző sem szeretne egyikben sem részt venni, bár elmondható, hogy hiába látunk egytől egyig kiszolgáltatott és tönkrement életű embereket a szakadék szélén vergődni, mégis elég sokat nevethetünk közben. Kevésbé érezzük, hogy a magyar társadalmat sújtó óriási problémákkal szembesülünk, inkább az a benyomásunk, mintha egy szórakoztató bulvár darab fordulatait figyelnénk.

Az előadásban ugyan a jelenetek közötti filmes átkötésben mindenféle alulöltözött hölgyek kelletik magukat, és a két színész készülődése közben őket nézegethetjük. Nem túl bizalom gerjesztőek, de szerencsére ez a semmitmondó átkötés, amely már másodjára is unalmas, minden esetben rövid, így nem válik nagyon lényegessé.

A két színész minden jelenetben széken ülve beszél, egyedül a harmadikban mozdul meg kismértékben. Szószínház ez, és nagyon erős színészek kellenek hozzá, akik lekötik a figyelmünket a jellemzően 20-25 percnyi időre.

Az előadás valószínűleg nem fog mély nyomokat hagyni, de nézés valóban lehet szórakozni Kocsis Gergely és Tompos Kátya játékán, akik elhitetik velünk, hogy ezek az emberek valóban létezhetnének.

Az előadás közhelyeknél többet nem árul el a prostitúcióról, nagy megvilágosodás engem nem ért a kérdésben. Arról lehet ismét megbizonyosodni, hogy erős színészek bármilyen jelenetet és történetet el tudnak adni nekünk.

Az előadás megtekintését azoknak ajánlom, akik kifejezetten szeretik Kocsis Gergely ÉS-VAGY Tompos Kátya színészetét. Ha már az egyik név említése is kivált belőletek valamiféle hatást, akkor nem lesz rossz estétek, érdemes bevállalni a megtekintést. Ha viszont mindkét színészt ismeritek és közömbösek vagytok irányukban, akkor ez az előadás nem nektek készült.

A januári bemutató után most zsúfolásig megtelt a Jurányi Kamaraterme és a tapsból következtetve a közönség összességében nagyon elégedett volt a látottakkal. Nem tudom, hogy a jelenetekbe külön-külön ki mennyire gondolt bele, bármennyiben is megváltoztatta-e az előadás a nézők gondolatait. Persze, az sem kevés, ha az ember nyolcvan-kilencven percig nem érzi magát rosszul.

Címkék: Tompos Kátya Jurányi Kocsis Gergely Németh Ákos Prostitúció

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr608361686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.