Az éppen már egy hete befejeződött négy napos prágai tartózkodásom egy diákoknak szervezett konferenciának volt köszönhető (Újbuda, ahol tanítok Prága 5. kerületének a testvérvárosa, oda mentünk további hat ország képviselőivel találkozni) és ez tette lehetővé, hogy mellékesen be tudjak tervezni két operaelőadást is (Figaro, Ruszalka). Miközben az interneten tájékozódtam utazás előtt, nem derült ki számomra igazán, hogy milyen további színházi kínálat létezik a Nemzeti Színház körein is túl.
Ez a most tárgyalandó előadás azért került a látóterembe, mert a hétfő esti Ruszalka után úgy döntöttem, hogy inkább visszasétálok a szállodába a 9-es villamos vonalán, úgysem lesz már energiám a blogot azonnal megírni. Menet közben - öt megállónyi távról, összesen 22 percről beszélünk - legalább 15 söröző mellett mentem el mikor a "Svandovo divadlo" (színház!!) kirakatánál megálltam. Ki volt téve a műsor - "Prosinec 2015" és a tizedikei napra: Hamlet. Aki ért csehül, már most tudja, hogy a decemberi műsor ragadott meg. A november - listopad. Így műsoron a "Popelari" (The Dustmen) volt, azaz a "Kukások", a színház részére készített eredeti cseh "ipari" musical a szelektív hulladékgyűjtésről és nem annyira mellékesen a szerelemről. Ez a kombináció nem mondható tipikusnak, és mivel a színház a belinkelt tájékoztatóban jelezte, hogy VAN angol felirat is, úgy éreztem, hogy ott a helyem, bár nem rajongok a musicalekért. És egyébként is, a diákok jól elvoltak az újonnan beszerzett barátaikkal, nekem meg maradt teljes hat órám szabadon az éjszakai vonatig...(Még mielőtt valaki megjegyzi: négyszer voltam a Károly hídon és a belvárosban négy nap alatt, több városnézésre már nem volt igényem és egyáltalán nem volt megfelelő társaságom sörözésre...ha lett volna, más a helyzet. De nekem úgy néz ki, hogy egy színházba könnyebb eljutni, mint valakivel leülni egy sörre. Megyek a könnyebb ellenállás irányába, csak azért sem zavartatom magam.)
Ezt az előadást bárkinek, aki Prágába elvetődik és kicsit szórakozni vágyik, nyugodt lélekkel ajánlhatom. Néhány megjegyzés következik:
A színház laza hely benyomását keltette és itt hasonlóképpen átlagosan nézett ki a közönség, mint otthon. Nem volt mindenki elegáns, ahogy a Nemzeti Színházban. A hely atmoszféráját tekintve leginkább az Átriumra hasonlított, bár nem volt ennyire nagy előcsarnoka. A falon mindenféle hírességek relikviái voltak kitéve, például Menzel belépőkártyája egy filmfesztiválra. Ha nem tudtam volna, hogy a divadlo - színház, akkor kívülről a jellege alapján inkább mozinak néztem volna az épületet. Háromszáz férőhelyes és ahogy megállapítottam, a nézőtér kilencven százalék feletti arányban volt tele erre a szokványosnak nem mondható és már tavaly év végén bemutatott előadásra. Elég vegyes a repertoár, van az említett Hamleten kívül egy Mizantróp is, de a többi mind kortárs darab, leginkább számomra ismeretlen szerzők darabjai. Nagyon örültem, hogy a színház mindhárom alkalmazottja, akivel dolgom akadt jól tudott angolul, lehetett velük folyamatosan beszélgetni, nem úgy mint a Nemzeti Színház ültetőivel, akik mintha egységesen rosszkedvűek is lettek volna. Mint megtudtam, előadásonként tipikusan előfordul tíz-húsz külföldi, már emiatt is célszerű alkalmazni a feliratozást és idegen nyelvet is beszélő egyetemistákat.
A színpad jobb oldalát egy dobfelszerelés, zongora és egyéb hangszerek foglalják el, az előtérben hat mikrofon van felállítva, míg a háttérben egy kukásautó hátsó frontja a látványelem - amelybe ajtókat is elhelyeztek. Néhány szereplő ezen át közlekedik, lehet, hogy ezzel is nyomatékosítanák a "mi is hulladék vagyunk" (leszünk) üzenetet, amely az előadás vége felé a szövegben is megjelenik.
A Dodo Gombár által rendezett előadás történetét röviden össze lehet foglalni, nem is érdemes elveszni a részletekben - ha valaki arra vetődik, legyen csak meglepetés, hogy miféle anekdoták hangzanak el.
A főszereplőnk egy erősen túlmozgásos egyetemista, etológus-jelölt (Tomas Cervinek), akinek gyermekkori álma volt, hogy kukás lehessen. Miután egy kis prágai cégnél komoly állásinterjú előzi meg a felvételét, így még a korábbinál is nagyobb kedve támad ehhez a pályához. (Ezzel kezdődik az előadás.) Jó ez a kezdés, és néhány percen belül már egy összeszokott, bár nagyon heterogén elit-alakulatban találja magát hősünk. A musical alkotói nem kevés zenével és még annál is több anekdotával elérik, hogy rövid idő alatt valóban elhiggyük, hogy szereplőink irigylésre méltóak és hivatásból űzik a mesterséget. Ennek kapcsán mindenféle különleges kalandjaik akadnak nőkkel - jellemzően vagy éppen mesterségük teszi őket ellenállhatatlanná, vagy a másik véglet szerint, csak addig tudják a barátnőjüket megtartani, amíg ki nem derül, hogy mi a foglalkozásuk. Akár strigulázhattam is volna, de számtalan poénos történet zúdul az újoncra és ránk is. Az, hogy ezeknek mennyi az igazságtartalma, az kérdéses, de megállapítható, hogy jók a karakterek, életszerűek és jól állnak egymásnak.
Van egy Professzor (Miroslav Hruska) köztük, aki néha elmond egy kis beszédet a környezetszennyezésről (ez sem unalmas, bár a Csendes óceánon felhalmozódott hulladék-kontinensről annyira nem jó hallani), van egy férj (Robert Jaskow), akit felettébb zavar, hogy a felesége (Andrea Bursova) utána szaglászik (minden nap ebédet visz neki), egy Don Juan, aki sok nőt vonz, de annyira nagy hatással egyikre sincs, mint éppen a Professzor, aki ezt egyszerűen a passzivitásával éri el. A Don Juant játszó Patrik Dergel erősen emlékeztet a mi Adorjáni Bálintunkra. Bízom benne, hogy mindenki ismeri a Radnóti művészét és így mond is ez az összehasonlítás valamit. A társaság utolsó tagja, a "gyűjtő" tér el leginkább az átlagtól, aki majdnem annyira kattant, mint az a kissé bolond lány (Derzsi Réka), aki pusztán egy a kukások által bevonzott nőszemélyek közül. A még meg nem említett nők közül a legemlékezetesebb a nimfomániás cégtulajdonos nő (Klára Cibulkova), akinek a gyengéi a kukások - ezért is veteti meg Prága legkisebb szemétszállító cégét a férjével.
"Az a szemét, ami a szemetesben van" - hangzik el az axióma. Erre talán az átlagember vakon rá is bólinthat - egészen addig, amíg nem látta ezt az előadást. Igazi katartikus pillanatoknak is tanúi lehetünk, megtudjuk mellékesen, hogy Prága mitől varázsos (ezt mi magyar turisták is átérezzük, minden percben a város hatása alatt vagyunk, ha kilépünk az utcára).
Csak javasolni tudom, hogy a színházi szezonban, most amikor talán az időjárás is zordabbra fordul és így ennek következtében a város üresebb lesz, ütemezzetek be mégis egy prágai látogatást, nézzetek be az operaházak valamelyikébe és ebbe a kis színházba is, ahol még decemberben is több alkalommal műsoron lesz ez a musical, de a Hamlet is...
