Sajnos nem én vagyok az értelmi szerzője a címnek. A kolozsváriak budapesti premierje előtti Hangolón hallottam, mégpedig Csákovics Lajostól, a Szerelmi tilalom librettójának fordítójától. Ezen a bemelegítő beszélgetésen az opera rendezője, Szabó Máté is részt vett, akit néhány múlt heti előadáshoz írt bevezetőben már idéztem is.Jó volt a beszélgetés, Balla Sándor a "legwagneresebb" részt énekelte nekünk zongorakísérettel. Érdekes volt Wagner korai vígoperájával szembesülni ezek után.
A Szerelmi tilalom vígopera, Shakespeare Szeget szeggel című darabja ihlette meg, annak átirata. Az alapötlet nem tűnik egészen idegennek korunktól. Nem kizárt, hogy ahogy az előadásban is bezárnak a szórakozóhelyek, megtörténhet hasonló a mi korunkban is, amikor a boltok vasárnapi zárva tartását elrendelték, a cigaretta árusítását korlátozták. Nem lenne lehetetlen még néhány hasonló megszorítás.
A darab konfliktusát az adja, hogy a szerelmi tilalom elrendelői is szerelmesek lesznek...
A Szerelmi tilalom még nem tipikus wagneri zene, sőt. Nagyon kevés ponton emlékeztet a későbbi zeneszerző muzsikájára, leginkább az olaszos-franciás hatás az, ami érvényesül. Emiatt az anomália miatt könnyen előfordulhat, hogy ezen az előadáson mégsem a darab célközönsége ült ott. Feltehetően azok jöttek el, akik Wagner iránt érdeklődnek elsősorban, nekik viszont lehet, hogy nem ez a zenei stílusuk. Akiknek meg tetszhetne ez a Donizettire emlékeztető hangzás, azok Wagner nevétől is megriadnak és eszükbe sem jutna elzarándokolni az Erkelbe.
Az előadás egyetlen, a huszas évek hangulatát árasztó díszletben játszódott (Cziegler Balázs a tervező), amely kisebb kiegészítésekkel négy különböző helyszínné változhatott át. Tihanyi Ildikó jelmezei illeszkedtek ehhez, bár nekem az volt a benyomásom, hogy minden nő prostituáltnak van öltöztetve. Ahogy kibontottam a történetet, ez csak nem lehetett igaz.
A jelenetek sora elég dinamikusan követte egymást, éjszakai szórakozóhely után apácazárda, a helytartó irodája, börtön, köztér követi egymást (ha jól vettem észre). Egyes esetekben - börtön - kissé elégedetlenkedtem ezzel a díszlettel (a ketrecbe tetszés szerint lehetett ki-be járkálni), de mivel délelőtt láttam először a Strauss-egyfelvonásosok díszletét, ahhoz képest ezek apró problémáknak tűntek, amin nem érdemes megakadni.
Amit láttunk professzionális zenés színházi előadásnak tűnt, csak az volt az egy baja - számomra -, hogy mérsékelten érintett meg. Igaza van Szabó Máténak, az Izabella-szál az, amelyik dominál, ő az (Egyed Apollónia) megformálásában, akinek a sorsa foglalkoztathat minket. Elég erős a jelenléte Balla Sándornak is, akivel már a Hangolón összeismerkedhettünk, viszont a darab végkifejletéhez nem illik az egyénisége, amilyennek megismerhettük. Jól viselhető a zene, de kevéssé tartom valószínűnek, hogy ugyanúgy huszonakárhányszor lenne kedvem megnézni, mint pl. a Ring darabjait.
Pont olyan előadásnak tűnt, amelyik nagyon nem is provokál, ad egy kellemes estét, de aztán hamar el is felejtjük. Egyszer feltétlenül érdemes volt megnézni, ha jövőre is műsorra tűzik, kifejezetten ajánlom azoknak, akik sosem szerették Wagnert. Ha ezt abszolválják, legalább elmondhatják, hogy egyet mégis végig bírtak ülni tőle. Én pedig átéltem annak a nézőnek a helyzetét, aki a darab ismerete nélkül ül be a színházba, akinek minden szokatlan és ismeretlen. Most nekem is kellett a feliratokat néznem, nem mindig értettem egészen pontosan, hogy mi történik. Igen, ilyen lehetett a tanítványaimnak a Figaro is...
