Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A tavalyi évadban jónéhányszor észrevételeztem, hogy Pesten nincs Kékszakállú, és külföldre kellett ahhoz is utazni, ha valaki magyar énekest akart látni a szerepben. Sokan turnézgatnak a Kékszakállúval és még többen fognak, ha már nem csak a Bartók-jogok (2 napja mindössze), de a Balázs Béla jogok is le fognak járni (kb. 4 év még a szerző halálának 70. évfordulójáig az, ami hátra van). Ha az örökösök már nem szólhatnak bele, várhatóan igazi nagy Kékszakállú reneszánsz következik. Várom. Ezen a hétvégén a Bartók évforduló kapcsán rengeteg koncert volt mindenfelé, és ha valaki nagyon akarta, háromszor is nézhette a Kékszakállút - pénteken a Müpában (Bretz Gábor és Wiedemann Bernadett énekelte), szombaton és most vasárnap, órákon belül ismét a Zeneakadémián. Mikhail Petrenko, orosz énekes és Rost Andrea, utóbbi életében először, volt- lesz a főszereplő. Erről az előadásról következik néhány gondolat.

Amikor a meghirdetett előadásról bárkivel beszélgettem, mindenkin azonnal a meglepődés látszott. Nekem a Concerto Budapesttel (vezényelt: Keller András) fellépő énekesek neveit hallva nem az tűnt igazán furcsának, ami mindenki másnak, azaz nem ütődtem meg, hogy Rost Andrea, aki Grófné és Pillangókisasszony volt mostanában, miért énekel Juditot. Eredetileg a kottában az szerepel, hogy "szoprán és bariton", de az utóbbi időben jellemzően mezzoszopránok és basszisták éneklik a két szerepet.

Miután az előző nap Wiedemann Bernadett énekelte Juditot, nehéz lett volna nem észrevenni számos különbséget a két énekes szerepformálása és zenei teljesítménye között is. Egy zenekritikus hasábokat tölthetne meg a zenei résszel, bízom benne, hogy voltak többen, akik mindkettőt nézték és éreznek energiát arra, hogy több szempontból, szakmailag is összevessék a hallottakat. Rost Andrea mivel először énekelte, érezhetően nehezebb helyzetben volt és talán a zenekar teljesítménye is kevésbé volt kifogástalan, mint a Nemzeti Filharmonikusoké az előző napon. Nekem inkább főpróba benyomásom volt.

Rost Andrea Juditja nem mindig tudta a hatalmas zenekart áténekelni és jóval kevésbé is volt érthető, mint Wiedemann Bernadett. Ugyanakkor én, aki elsősorban színházi szemszögből nézem, és szinte kizárólag ugyanebből az egy aspektusból írok egy előadásról, nem hozzáértőként nem ítélkeznék abban a kérdésben, hogy egyáltalán alkalmas-e ez a szerep a művésznek. Amit én láttam, ráadásul azonnal egy jól megvalósított Kékszakállú előadás másnapján: Rost Andrea és partnere lényegében koncerténekesként, felépített kapcsolatok nélkül, külön-külön teljesítettek a koncerten. Nem tudtam kettejük között észrevenni olyan pontokat, de folyamatot aztán végképp nem, amelybe kapaszkodva, drámájukat végigkövetve valamifajta kapcsolatról beszámolhatnék.

Ez nagyon tipikus régi, "hagyományos" operaelőadásokban is, hogy valakik külön külön eléneklik a szerepüket, jól-rosszul-közepesen, de a történetük így nem lesz olyan, amelybe bevonódhatnánk mi nézők is.

Természetesen ebből könnyen gyártható koncepció is, mert előfordulhat olyan értelmezés, amely szerint kezdettől nincs kapcsolat két ember között és ez aztán sem alakul ki. A probléma csak az, hogy a dráma éppen a próbálkozásban lenne, ahogy látjuk, hogy mindketten hatalmas energiákkal közelednének egymás felé és ebből nem lesz semmi, bár pillanatokra azért létrejön a találkozás.

Ha a fő akadályokat nyomoznám, nyilván az egyik, amiért Rost Andreában csak az énekest láttam és nem Juditot, az az, hogy még nincs egészen kész a szereppel és a kotta követése leköti és érezhetően vannak részek, amelyek nehézséget okoznak neki. Ma borítékolhatóan jobban fog menni, másodszor. Nekünk nem azt kellene látnunk, amikor Rost Andreának kisebb problémái akadnak a partitúrával, hanem azt, amikor Judit nem tudja megértetni szándékait a Kékszakállúval. A kettő nagyon nem azonos.

A kotta mellett Petrenkónak a címszerepben további akadályt jelentett a nyelv is. Illetve, lehet, hogy neki nem és egy külföldi színházban, ahol nincsenek magyar nézők, semmiféle problémát nem okoz neki magyarul énekelni. Nekünk viszont kissé elsúlytalanít mondatokat Petrenko szlávos kiejtése, humorossá válnak a szövegek óhatatlanul. Eszünkbe jut, talán van aki el is érzékenyül, hogy egy MET-et járt híres orosz énekes "ahhoz képest" milyen szépen megtanulta a magyar szöveget, de ez civil benyomás megint, elidegenítő effekt. Szépen énekli, de ég és föld a különbség akár Bretz Gábor, akár Cser Krisztián szerepértelmezésétől, akiket többször is hallottam és akik minden mondatnak adnak jelentést és külön árnyalatot, amikor átváltoznak koncerttermi helyzetben is Kékszakállúvá. Hosszasan tudnám emlékezetből is visszaidézni a különbségeket, a két magyar énekes hangsúlyai és értelmezése között is nagy a távolság, nagyon másféle Kékszakállú mindkettő. De mindkettő egységesen felépített, "valamilyen" Kékszakállú, esetükben nincs arról szó, hogy mindössze szépen elénekelnék a szöveget. Petrenko hangja kellemes, de talán ezen a 29. Kékszakállún éreztem először, hogy unalmas is tud lenni az egész, ha a néző nem vonódik be, ha nem érzi a drámát.

Számomra ez így egy nézői kudarccal záruló este volt. Továbbra sem értem, hogy miért akartak magyar közönség elé külföldi Kékszakállút idehozni. Petrenko neve és az a tény, hogy Rost Andrea először lép fel Juditként, nem töltötte meg két egymást követő estén a Zeneakadémiát, ráadásul úgy, hogy a rafináltabb emberek nyilván sejtették, hogy jobban járnak a Müpa előadásával és arra mentek. Akiket a darab érdekel, azok sem feltételnül vágynak arra, hogy egymást követő napokon kétszer bevállalják, hiszen súlyos teher ezt az utat egyszer is bejárni, nemhogy kétszer egymás után.

Igen, ha működik az előadás, akkor azért leverő, ha meg nem, akkor felesleges volt ott ülni.

Én mindenesetre kilépve az épületből fogtam magam, betettem a fülembe a saját megszokott felvételemet és a világrend rövidesen helyreállt...

ps. Aki most kicsit sajnálja, hogy nem hallgatott meg egy Kékszakállút sem a háromból, azoknak itt a lehetőség - jön az Operaház sorozata, öt előadás (Mario és a varázslóval kombinálva) október 15. és november 20. között. A férfi főszerepekben Cser Krisztián, Juditként Komlósi Ildikó fog megküzdeni a rendezői koncepcióval, utóbbinak e sorozatban lesz a 150. fellépése a szerepben.

Címkék: Opera Zeneakadémia Rost Andrea Bretz Gábor Kékszakállú Cser Krisztián Concerto Budapest Keller András Mikhail Petrenko

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr227844008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zoltán Sallai 2015.09.27. 19:05:13

Teljesen jogos a dramatikusság hiányolása!