Ma kora délután sajtótájékoztató volt az Erkelben, miután fél órán keresztül belenézhettünk az intézmény történetében először színre kerülő " magyarra lefordíthatatlan című" musical próbájába is. A West Side Story, ugyan 1969 és 2013 között 24 féle rendezésben került színre magyar nyelvű színházakban, de egyszer sem a szerző által előirányzott hangszerelésben. Aki erre a hangzásra kíváncsi, az próbáljon meg még jegyet váltani arra az öt előadásra, amelyre még vannak - mondta el Ókovács Szilveszter.
A Shakespeare-évad első bemutatója "úttörő vállalkozás" (a főigazgató külön kérte a sajtó képviselőit, hogy ez a kitétel ne maradjon ki, hát nem marad), mivel Novák Péter debütáló rendező a darabot duplán osztotta ki: minden szerepet egy énekes és egy táncos is eljátszik.Ritka eset, amikor az Operaház egy előadáson belül azonos súllyal hasznosítja énekeseit és a balett társulat nagynevű szólistáit is.
Ez a "két szereplő egy szerepre"- megközelítés az Operaház praxisában nem egészen új, bár az elmúlt időszakban csak olyan előadást láttam, amelyikben mindössze egy-egy szerepet kettőztek meg, nem egy egész szereposztást. Most viszont egyszerre lesz a színpadon a két Maria, Tony, Anita és a többiek is mind. (A mai szereplők közül nem mindenkit ismertem fel, Kálnay Zsófia volt Anita, de fogalmam sincs, hogy ki a táncos megfelelője, bár egyébként tetszett.)
Ez a "kettőzős" koncepció elsülhet rosszul is (ahogy a legnagyobb jóakarattal sem mondható szerencsésnek az, ahogy a Hunyadiban Hunyadi Mátyás szerepét egy énekesnő és egy néma kisfiú együtt oldaná meg, de sajnos nem mindenki érti meg, hogy mit is lát voltaképpen), de nagyon jól is. Utóbbira tavalyi példa A sárga hercegnő, amelyben Balczó Péter alteregója ugyanaz a zseniális táncos, Apáti Bence, aki a mai próbán is egészen szuggesztívnek mutatkozott. Úgy tűnik, hogy a tíz nappal későbbi premierre ő biztosan készen lesz. (Tíz nap rengeteg egy ilyen próbafolyamatban, nem is kérdéses, hogy egészen más képet fog az egész előadás mutatni, a mai fél órából nem ítélhető meg, hogy mi várható. Az energiaszintje a zenekar és a telt ház hatására sokszorosára fog növekedni, az biztosra vehető.)
Az első öt előadás után még 14 következik az Operaház ifjúsági programjának keretében (Operakaland), amelyek már mostanára erősen túl vannak foglalva. Már most biztos, hogy nem fog mindenki beférni a kb 25000 helyre. Mivel én 320 önkéntesen jelentkező diákot viszek a József Attila Gimnáziumból, így erősen drukkolok, hogy mire mi megyünk (a sorozat végén), addigra feltétlenül összeálljon és jól működjön a produkció.
A sajtótájékoztatón az is elhangzott, amely egyébként a János Pál pápáról elnevezett téren áthaladva és a füvön heverésző embercsoportokat látva nekem is eszembe jutott: "a produkció alá csúszott a történelem", azaz a pillanatnyi aktuálpolitikai helyzet (bevándorlók és átvándorlók jelenléte) erősen aláhúzza a történet üzenetét. A rendező szükségesnek tartotta hangsúlyozni azt, amit a mű ismerői egyébként is észrevettek: nem változtattak semmit és mégis aktuálisnak tűnik a musical szövege. A generációs különbségeknél mára erősebbek lettek a kulturálisak és ezek ütközése tragédiát szülhet akármikor.
A sajtótájékoztató végén az első szereposztás két legfőbb szereplője, Miklósa Erika és Boncsér Gergely is szót kapott. Megtudhattuk, hogy Miklósa Erika és a rendező Novák Péter is 45 éves, és bár a mű 16-17 éves gyerekekről szól (a produkcióban részt vevő táncművészetis gyerekek legalább ezt a korosztályt képviselik és a célközönség, a gimnazisták úgyszintén), de a felvetett problematika mégis megjelenhet az idősebbek életében is. Miklósa Erika "visszafiatalodásáról" számolt be, illetve arról a - most már eloszlóban lévő - kételyéről, hogy miként fog festeni "egy törékeny táncos" mellett. Én, aki történetesen szintén 45 vagyok, nem gondoltam eddig, hogy most már öreg lennék és vissza kellene fiatalodnom.(Annyira gyakran nem nézek tükörbe.) Ez még kevésbé jutott eszembe a kifejezetten vékony, sportos testalkatú Miklósa Erikáról, aki nyilvánvalóan nagyságrendekkel jobb kondícióban van, mint én, hiszen amint ez köztudott, rendszeresen fut.Három grammal nem látszott többnek, mint a táncosok.
Egy dolog viszont biztos, ha A sárga hercegnőre gondolok: a vizuális kultúrához szokott közönség nagy része nyilván inkább a táncosokat fogja nézni, nem az énekeseket,hiszen ők fognak inkább mozogni. A figyelem megosztásának szükségessége külön feladatot jelent majd a közönség számára, ezt a kihívást a koncepció óhatatlanul magával hozza.
A látottakból nem derült ki, hogy mennyire lesz könnyű dolgunk nekünk, nézőknek a befogadással, de az igen, hogy érdemes a kihívást bevállalni és az előadást megnézni. Legalább egyszer.
ps. Az Operához kötődő fontos megjegyzés: ha valaki eddig eljutott, nyilván érdekli a téma. Melegen ajánlom, hogy jó gyorsan nézze át, hogy mit akar idén megnézni, mert az Operaházba szóló igazán olcsó jegy alig van (csak a harmadikra már!) és a májusiak is fogynak. MOST kell megvenni a jegyeket az egész évadra! Aki bizonytalan, elolvashatja az évadról szóló ajánlómat, az nem ilyen rövid, de gyorsan átfutható. 35 premier lesz. Az Erkel árai változatlanok.