Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A Katona előadásának címéből ugyan lemaradnak a "keserű könnyek", de a címszereplő, Pelsőczy Réka alakításából nem maradnak ki. Az 1972-ben készült film története minden nehézség nélkül kerül át a mába, 2015-be. Elhangzik az évszám is, feltehetően évről évre változtatni fogják. (Székely Kriszta egyetemi hallgató rendezésének bemutatója 2014. október 15-én volt, még jóval A sárga hercegnő előtt, amelyről két hónapja írtam. Úgy tűnik, nem volt rossz évada a fiatal rendezőnek.) 

A történetben a homoszexualitás kérdésköre is fontossá válik, amely mindennapos sajtótéma (mostanában engedélyezték Írországban az azonos neműek házasságát), de ez az előadásnak csak kis szelete, még csak nem is a legfontosabb, bár lehetséges, hogy aki nem ismeri a cselekményt, az megakadhat azon, hogy két nő szexuális kapcsolatával találkozik színházban. Lehet, hogy nem tartunk még ott, hogy minden néző magától értetődő tényként nézzen erre a kapcsolatra és ennél mélyebb tanulságokat vonjon le.

Ennél jóval többről van szó, emberi viszonyainkról általánosságban, több szempontból is. Látunk egy több elemű láncot, ahogy például Csehov Sirályában is, amelynek tagjai mind másra vágynak, mást szeretnek, mint aki hozzájuk kötődne. Általános emberi sajátosság, hogy mindenkinek az kell, ami nincs, ami nehezen érhető el. Mindenki mást szeret, mint akinek érdekes lenne. Amikor ez megtörik és megjelenik valamiféle kölcsönösség, az a kivétel. Ezt tapasztaljuk az életben és ennek folyományaként a művészi alkotásokban is.

Ebben a darabban a címszereplő pontosan, illúziók és rózsaszín ködök nélkül szemléli az életet. Még az előadás elején elhangzanak kulcsmondatai, amelyek a színlapra is rákerülnek:

"Az ember végül mindent kibír. Mindent. Kemény és kegyetlen, és mindenki kicserélhető a számára. Mindenki."

Petra von Kant, aki két házasság után egészen egyedül áll, sikeres divattervező és minden törekvése az, hogy független legyen, mégis "csapdába esik," nem akarja mégsem felcserélni másra azt, akibe viszonzatlanul beleszeretett. Annak ellenére sem, hogy mindez megviseli. ("Szeret szenvedni.") Még így is, hogy nincsenek már illúziói és a körülötte élőket olyannak látja, amilyenek a valóságban, sőt még a hozzá fűződő viszonyukat is tiszta fejjel tudja megítélni. A csapda egy fiatal nő, Karin. Megpróbálja beépíteni az életébe, bár tudja azt is, hogy érzelmeit a másik csak kihasználja. Vágyának tárgya lehetne akár férfi is, idősebb vagy fiatalabb, lényegében mindegy. Petra szerelme ruházza fel Karint kitüntetett fontossággal, általa váli érdekessé.

Látunk tehát egy olyan kapcsolatot, amelyben az egyik fél szeret és ez által kiszolgáltatottá válik. Mi nézők természetesen Petra oldalán állunk, vele megyünk, neki drukkolunk - elsősorban azért, hogy ismerje már fel felemás helyzetét, vegye észre ennek méltatlanságát és józanodjon ki. Legyen olyan erős és magabiztos, mint ahogy az előadás első perceiben láttuk, miközben barátnőjének elemezte házassága kudarcát.

A címszerepet eddig Margitai Ágihoz kötöttem, aki 1998 őszén Miskolcon játszhatta el Fehér György rendezésében. Természetesen Pelsőczy Réka egészen más alkatú és így az ő Petrája is más lesz. Általában nehézséget okoz számomra, amikor igazán jó emlékeim fűznek egy darabhoz - nehezebben tudok egy másik koncepciót vagy szereposztást elfogadni. Ez most nemcsak az eltelt idő miatt nem volt érdekes, hanem azért sem, mert annyira más karakterű a két színésznő és mindketten sikeresen átlelkesítették Petra figuráját. Margitai Ági számomra éppen ettől az előadásától vált fontossá, ezután próbáltam mindenben megnézni, amiben lehetett egészen tavaly novemberi tragikusan korai haláláig. Alakítása valóban reveláció volt számomra, amely a darabbal való első találkozást is jelentette. Pelsőczy Rékát viszont egyetemi hallgató kora óta - ha valaki még emlékszik a Patkányokra, pontosan azóta - nézem, így számomra sokkal ismerősebb színész, bár emiatt még kíváncsibb voltam arra, hogy mit fog kihozni a szerepből.

Pelsőczy Réka alakításában Petra von Kant kőkemény nő (a névben talán nem véletlenül van ott a kőszikla - a Péter női változata), aki érdessége ellenére mégis sebezhető, még akkor is, ha felületes szemlélő számára ez nem nyilvánvaló. Amíg korábbi életfázisában a hiányérzetet munkába fojtotta, most már a sikeres karrier sem ad neki erőt a további küzdéshez, és a külvilág számára kevésbé elfogadható módon az alkoholizmus irányába tart. Az előadás végén félúton hagyjuk, még kilátásba helyeződik Karin ideiglenes visszatérése is, de a teljes lecsúszás is.

A környezete sincs jobb helyzetben, amint látjuk, Karin férjéhez, Marlene, az alkalmazott, Petrához, Gabriele, Petra lánya pedig egy általunk nem ismert fiúhoz vonzódik egyoldalúan. Túl sok illúziót nem hagy Tóth Anita alakítása sem, aki Petra barátnőjeként egy megalkuvó, de már alkoholista feleség sorsát mutatja. Petra anyjáról még ennyi sem derül ki, de az igen, hogy lányára támaszkodva és egyedül él.

Karin szerepében Pálmai Anna. Elhihető róla, hogy nőiességével kiváltja a rá irányuló vágyakat, bár különlegesnek nem tűnik. De ez nem is baj, mert nem arról van szó, hogy kivételes ember lenne, pusztán arról, hogy alkalmas alanya a rávetülő figyelemnek. Talán nem is hiszi el maga sem, hogy lehet ekkora szerencséje és elnyerhette el a sikeres divattervező kegyeit.

Ebben az előadásban is kiemelt fontosságú Marlene, az alkalmazott. Kiss Eszter helyett ezen az előadáson már másodszor szerepelt Sárosdi Lilla, akinek egy-egy elszórt mondata van mindössze, viszont Petra minden rezdülését számon tartja és reagál rá. (A Diggerdrájverrről szóló posztban nemrég emlékeztem vissza Szitás Barbarára, aki Margitai Ági hűséges segítőtársát játszotta, feledhetetlenül.) Ebben a lényegében néma-szerepben látunk legalább egy másfajta magatartás-mintát. Marlene Petra minden gondolatát kitalálja, félszavakból is megértik egymást. Petra érzi a felé irányuló szeretetet, tudatában is van, sőt alkalmanként ezt apró gesztusokkal nyugtázza is. De nem tehet róla, Marlene nem érdekli. Nincs meg benne éppen ez az elérhetetlenség, amely vonzóvá teszi Karint. (Kinézetében is igénytelen ez a nő, már csak ezért sem lehet igazán vonzó a divattervező számára.) Kettejük között csak ez az egyirányú és felemás kapcsolat működhet, az egész életét Petra mégsem alapozhatja az alkalmazottjára. Fontos eleme az előadásnak az is, hogy Petra az általa földre kent születésnapi tortát saját maga fogja összetakarítani, ahogy a saját életének megoldása is rá vár - nem számíthat külső segítségre ez ügyben. A Marlene karakter értelmezésében némileg zavart a tévézős jelenet, amely az egyetlen, amikor a nő nem Petra életével foglalkozik, hanem egyedül, a tévé előtt vacsorázva jól érzi magát. Akár az eredeti darab része, akár Székely Kriszta hozzátétele, fontos ez a pár perc is. Látunk egy olyan embert, aki a körülményekhez képest egyedül is képes az élet apró örömeinek élvezetére, nincs kiszolgáltatva, ugyanakkor amint szükség van rá, képes arra, hogy önzetlenül segítsen.  Fogalmam sincs, hány próbával vette át a szerepet Sárosdi Lilla, de nem érződött semmi kis bizonytalanság az alakításán, minden mozdulata arra vallott, hogy pontosan érti Petra von Kantot és arra reagál.

Tóth Anita szerepe is hálás ezúttal. Már az első jelenetben feltűnik, a Sufni előcsarnokában, amely Petra munkahelyének része, a közönséget mindenféle szövetminták fogadják. Többen is nézegetik ezeket, először lehet, hogy többeknek is az jut eszébe a szekrényekre akasztott rajzokat és a próbababát is látva, hogy valamifajta kisebb kiállítás kapcsolódik az előadáshoz. De nem, a nézőtéri felügyelő előkészíti a terepet és elég sok idejébe telik, amíg az összes néző hajlandó lesz körbeállni és a szekrényekhez tapadva megnézni az előadás első nyolc percét. Tóth Anita megmutatja nekünk, hogy milyen a látszatokhoz és a kiüresedett házasságához ragaszkodó, kicsit sem őszinte, titokban alkoholista nő. Élő ez a nő is, átérezzük a sorsát, magányosságát. Hozzá képest Petra őszintesége és tisztánlátása még erősebb hangsúlyt kap. Talán ez a nyolc perc elég is ahhoz, hogy elnyerje csodálatunkat. Nem zárnám ki, hogy többen is arra gondolnak, hogy éppen ilyen határozott és céltudatos nővé szeretnének válni, ha lenne elég erejük hozzá. És ezek után megnézzük az előadást, amelyben ez az erős karakter előttünk hull szét, majd fennmarad a kérdés, hogy később össze tudja-e magát rakni.

Az említetteknél kisebb súlya van Petra életében azoknak, akikhez vérségi kötelék fűzi. Velük kapcsolatban is azt érzi, hogy csak haszonlesésből vannak a közelében. Anyját (Bodnár Erika) és lányát (Mészáros Blanka) egyaránt ő támogatja, tőle függenek. A darab centrumába helyezett kapcsolattól és a történettől már messzebb vezet, de el lehet gondolkodni ezeken a viszonyokon is, amelyek nyilván a főszereplő aránytalanul erős kisebbségi érzésére utalnának, amelyet nem képes sehogy sem leküzdeni, sőt szakmai sikeressége sem képes, hogy ezt enyhítse. Másként valószínűleg többre értékelné magát és talán nem hatott volna rá Karin sem ilyen jelentős mértékben. Mészáros Blanka nagyon sérülékenynek mutatja a lányt és szinte az a benyomásunk, hogy éppen a most átélt élmények hatására fog anyjához hasonlóvá válni, megkérgesedni. (Bodnár Erika szintén frissen kapta a feladatot, Andai Györgyi betegsége miatt. Mondanom sem kell, hogy rajta se látszott, hogy frissen tanulta be.)

A Sufni intim tere nagyon jót tesz az előadásnak, a színészek minden rezdülése látszik, minden mozdulata felerősödik. Pótszékes telt ház volt most is, nem egyszerű erre az előadásra sem bejutni, bár könnyed szórakozást nem ígér a nézőknek.

Fontos előadás, nem rossz, ha elgondolkodunk magunk is, hogy nem üldögélünk-e mi is kitartóan hasonló csapdahelyzetekben, meg tudjuk-e becsülni azokat, akik közelednek hozzánk és levonhatunk még egy-két ehhez hasonló fontos tanulságot. Sok illúziót nem hagy az előadás az emberi viszonyokkal kapcsolatban, ugyanakkor látunk egy olyan értéket, amelyik nem kérdőjeleződik meg: nagyon jó minőségű színházat néztünk kilencven percen keresztül. Jó színészek jó előadásban képesek egészen hitelesen jelen lenni egy karnyújtásnyira tőlünk. Ez az, amibe mégis bele tudunk kapaszkodni.

További előadások az évad végén: június 10, 13,15 -  az előadások napján, a helyszínen érdemes próbálkozni és küzdeni a pótszékekért, pótpárnákért, elővételben minden elfogyott már.

Címkék: Katona Pálmai Anna Sufni Sárosdi Lilla Pelsőczy Réka Bodnár Erika Mészáros Blanka Tóth Anita Petra von Kant Székely Kriszta

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr327488100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.