Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Nagy kíváncsisággal vártam, hogy a szövegmódosításairól híres Mohácsi János mit kezd egy újabb kötött anyaggal, egy újabb operával (az Aida után). Az elkészült előadásból az érezhető, hogy Szombathelyen a körülmények alkalmasabbak voltak számára, a saját legjobb színvonalához méltó, a mezei nézőnek kompromisszum-mentesnek tűnő előadás született. (Egyébként nem teljesen a szöveg átalakítása nélkül, de most mégsem ez a tényező dominált.)

Arisztotelész nem hiába írt a ráismerés öröméről. Minél több Parasztoperát nézek, annál jobban hat rám a mű és annál jobban értem azokat a nézőket, akik újra meg újra beülnek Pintér Béla emblematikus előadására is. (Holnap a társulat saját előadása lesz a sorozat keretében, nézhető.)

Ismét prózai színészeket láthattunk ma is. A legtöbbjüknek nem a karakter hiteles ábrázolása, hanem a szólam eléneklése lehetett a komolyabb kihívás - megfeleltek annak is. Külön hozzáadott érték volt, hogy a menyasszony szerepében Sodró Eliza hegedült, Idegenként pedig Szerémi Zoltán bendzsón játszott. Egyedül az utóbbi színész kapcsán gondolkodtam megint el a darab életkori viszonyain. Huszonhárom éves az Idegen, benne van a szövegben. Sem több, sem kevesebb. Csak a visszaemlékezésekben jelenik meg, mégis együtt öregedett a vele valószínűleg egykorú állomásfőnökkel (Mertz Tibor). Ezen a ponton lenne érdekes tudni, hogy a rendezőnek ez kifejezett célja volt-e, az eszményi férfi személyében is még egy öregedő alkoholistát bemutatni. Lehet, hogy a színész ráérése vagy akár a hangszertudása volt a szempont, semmi több. (Jönnek létre szereposztások csak praktikus okokból is, és néha izgalmas elméleteket sikerül hozzá gyártani.)

Ami feltétlenül kiemelendő: a Mohácsi-előadások másik lényeges vonása ezúttal is megjelenik: a zene igényes tolmácsolása. Hat zenész és nyolc kórustag sikeresen megteremti a kellemes hangzó hátteret. A két-három prózai mondat ma is különleges nyomatékot kap, sőt a vőlegény (Matusek Attila) rá is szól apjára (Szabó Tibor): beszélj már normálisan.

Igazán kifejező és praktikus Mohácsi András díszlete is. A tér folyamatosan tágul, a festett színházi függönytől négy lépésben tárul fel a teljes színpadtér. Valódi tárgy alig van elhelyezve, egy dohányzóasztalra van mindössze szükség - a pálinkát és a poharakat mégsem lehet nélkülözni, valamire csak kell tenni. Lényeges, hogy egyetlen szék sincsen, így a szövegből (foglaljanak helyet a vendégek, ahova tetszik) már önmagában is poén lesz. Élhetetlen ez a közeg, hamis a relatív jólét. Szocreál könyvszekrénysort látunk, fekete-fehér tévével, 1981-ben vagyunk. A falusi környezetnek nyoma nincs Remete Kriszta ruháin, mindenki ugyanazokban az üzletekben vásárol, és az ünneplőjét húzta fel. Ezekhez a városi ruhákhoz nem illik sehogy se a néptánc - a népi kultúrának már vége. A visszaemlékezés idejére a festett háttérszoba is átalakul, látjuk, hogy valóban a szegénység csinált a bárányból vaddisznót. Ezt a sort az Operett előadása kapcsán emeltem ki, de a szombathelyiekében ez még indokoltabb lehetne: az apa háromszor is elénekli, igazán nyomatékosan. A gyilkosságért az elviselhetetlen nyomor a felelős.

Legvégül a reális közeg eltűnik, és holdfénnyel megvilágított fákat látunk, marad a tragikus hangulat. A világítás széppé tesz mindent...(a világosító személye rejtve marad most is, pedig jól dolgozott) A házasság nem köttetik meg, de a vérfertőzésből már úton van a gyerek, az igazság kiderülése semmit nem változtathat meg visszamenőleg...

Ebben a rendezésben jobban kiemelődik a vőlegény kettős kötődése. Matusek Attila mintha azt kapta volna feladatul, hogy egyszerre legyen szerelmes mindkét lányba és próbálja mindkettőt maga mellett tartani. A táncokban is ez jelenik meg (Kovács Márton a zenei vezetés mellett a koreográfiát is jegyzi). Ennek a reménytelensége és fájdalma, illetve az éppen hátrányba kerülő lány szenvedése is élesen megjelenik. (A mostohatestvér: Hartai Petra, most is lehet vele rokonszenvezni, jobban, mint a kapkodós-szeleburdi menyasszonnyal.) Szabó Tibor talán a korábbiaknál zárkózottabb és visszafogottabb apa - valószínűleg azért is szófukar, mert igyekszik nem kikotyogni titkát - 25 éve. Kiss Mari nem olyan zsarnoki feleség, amilyen például a miskolci előadásban Györgyi Anna volt - a pálinkát az örömapa elől ezúttal a nászasszonya issza el. Bánfalvi Eszter a szokásosnál is részegebbnek és szétesőbbnek játssza Tündérkét, ugyanakkor most éreztem először, hogy ha pillanatokra is, de megjelennek anyai érzések és valami köze csak van a lányához. Ez az alakítás Mertz Tibor állomásfőnökéhez hasonlóan sziporkázó, erősen magára vonja a nézők figyelmét. Nekem ezúttal mégis Orosz Róbert református lelkész fogott meg a legjobban. A "Nagytiszteletű Úr" - a megszólításával ellentétben - a felesége által lenézett, sokszorosan megalázott. Valami miatt - kisebbrendűségi érzésből? felebaráti szeretetből? - ezt nyugodtan tűri, egészen a végsőkig. Apró gesztusokból kiderül rendíthetetlensége, ragaszkodása. Igazi a rémülete, amikor szembesül azzal, hogy a lánya nem az övé.

Összességében: ritka jó színházi este volt, igazi élmény, minden pillanat ki volt találva, a szereplők minden rezdülése motiválva - semmi nem lógott a levegőben. (Ez az előnye feltétlenül megvan, ha az ember túl sok opera-rendezést néz Pesten, hogy amikor viszont azt tapasztalja, hogy hitelesen eljátsszanak egy előadást, amely még végig is van gondolva - különlegesen boldognak érzi tőle magát.) Az viszont elszomorító, hogy hiába nagyszerű a szombathelyiek előadása minden részletében, mégsem jöhet belőle létre nagy széria - közönség hiányában. (Lehet, hogy mégiscsak szövetkezniük kellene a vidéki színházaknak és utaztatni a produkcióikat, ne legyen ilyen méltatlanul rövid élete még a legjobb előadásoknak is.)

Címkék: Szombathely Mohácsi János Parasztopera Kiss Mari Átrium Kovács Márton Bánfalvi Eszter Remete Krisztina Szerémi Zoltán Mertz Tibor Szabó Tibor Hartai Petra Matusek Attila Sodró Eliza Orosz Róbert Mohácsi András

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr557424706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.