Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ha valaki csak az előadás címét hallja, akkor akár azt is hiheti, hogy azokról a szektásokról lesz majd szó, akik el tudják képzelni, hogy táplálkozás nélkül, pusztán a fény energiájával is életben tarthatják magukat. Nem új ez a gondolat, és annyira nincsenek is kevesen, akik lehetségesnek tartják. Ha a színház szórólapját elolvassuk, akkor viszont egyértelmű, hogy mindössze átvitt értelemben használja Gorkij "A nap fiai" című drámájának fordító-dramaturgja, Radnai Annamária a fogalmat, azoknak az embereknek a jellemzésére, akik "a szellemi táplálék fensőbbségét hirdetik", világjobbító szándékkal rendelkeznek, kusza szerelmi viszonyokba bonyolódnak, miközben valójában nem sok jót tesznek a közvetlen közelükben élőkkel. Ennyi előismerettel ültem be az előadásra, pontosan két hete immár. Maradandó élmény volt, azóta is folyamatosan foglalkoztatott.

Gorkij 1905-ben írt darabját a színházi adattár tanúsága szerint mindössze ötször mutatták be magyarul. Pesten legutóbb 1967-ben, mégpedig a Vígszínházban. Ha egy darabot nem vesznek elő gyakran, annak feltétlenül alapos oka van. Jelen esetben lehet akár az is, hogy ez a darab meglehetősen kegyetlen, kevés nyugvópontot kínál a nézőnek. Kellemetlenül érezzük magunkat a színházban, csak boldogtalan-elégedetlen életeket ismerünk meg, olyan embereket, akik tehetetlenek, nem jutnak egyről a kettőre, akik másokban vélik felfedezni létük értelmét. Szerelmüket jól választják meg: számukra elérhetetlenek, tehát hosszan lehet utánuk vágyakozni-epekedni. A beszélgetéseket hallgatva óhatatlanul is eszünkbe jut Csehov, aki egész szép láncokat tudott felépíteni (pl. a Sirályban) ezekből a reménytelen és viszonzatlan kapcsolatokból. Itt is hasonló történik, de még keserűbben. Előre tudjuk, hogy a legtöbb szereplőnek sem az nem lesz jó, ha vágyainak tárgya viszonozza az érzelmeit és az sem, ha elutasítja. Ráadásul, ha jó közelről nézzük meg őket - és Ascher Tamás rendezése szinte mikroszkóp alá tesz mindenkit, érzékletesen látjuk legtöbbjük gondolatait, érzéseit is - igazán nem szimpatikusak, kevéssé szerethetőek. Tragikomikus figurák, akiket esetleg sajnálni lehet. De mind nagyon élnek, éppen úgy, ahogy az Aschernél tipikus.

Ezt a kellemetlen hangulatot nagyon minőségi módon állítják elő. (Pár nappal korábban láttam a Kurázsi mamát is, ez arra is igaz volt. A Rükvercben nyomai voltak ennek a tendenciának, de abban a humor azért sokat könnyít a néző helyzetén.)

A Katona esetén azt leírni, hogy plasztikusak a szereplők és egy teljes életet látunk mögéjük, azért nem több, mint közhely. De ettől még igaz és mivel az előadás közvetlen környezetében főleg operaelőadásokat néztem, amelyben a legtöbb szereplő játékstílusára a "természetes" jelző nem illik rá, még inkább értékelni tudtam azt, ami a színház törzsközönségének egészen mindennapos.

Van azért egy ember, a hobby-vegyész Protaszov, Kocsis Gergely személyében aki mégis elégedett. Csak magával van elfoglalva, az a benyomásunk, hogy egészen jól meglenne a tégelyeivel is, de folyton kérdeznek tőle valamit. Azt szeretné, ha minden változatlan maradna körülötte. Egyáltalán semmit nem észlel a körülötte élők keserveiből. Érzelmileg elérhetetlen ember, nemigen sebezhető. Átlagosan tíz percet ér rá a feleségével beszélgetni - óracsörgés figyelmezteti, mikor kell a kísérletéhez visszaülnie. Ő nem mástól reméli a boldogságot, megtalálja azt egyedül is. Ez a munka-mánia érthető is, ugyanakkor a szerző azt is nyomatékosítja, hogy az egész tevékenysége nem vezet sehova. A pénzt is viszi, a család eladósodásának egyik oka, tehát ráadásul kártékony hatása van. Nem lehet átalakítani kereső tevékenységgé.

Kocsis Gergely önmagában is kerek világát látva sajnálkozhatunk, hogy két nő is benne akarná a boldogságot megtalálni. Felesége, Jelena (Ónodi Eszter) ugyan jól ismeri, kiábrándulóban van belőle és megpróbálja féltékennyé tenni közös barátjukkal (a festő - Fekete Ernő), de ez a törekvése egészen sikertelen. Ónodi Eszter a többi nőnél érettebb személyiségnek, intelligensebbnek és szebbnek is láttatja az unatkozó asszonyt, aki lóg a levegőben, még áltevékenységet sem tud magának kitalálni. Szüksége lenne arra, hogy valakihez kötődjön, és bár legszívesebben a férjében találná meg ezt a társat, jobb híján ráfanyalodik a festő társaságára, aki valóban ragaszkodik hozzá. Ónodi Eszter folyamatosan vívódik, sehogy sem tudja rászánni magát a válásra, amely valóban racionális választás lehetne.

1905-ös a darab, akkoriban az emberek nem olyan gyorsan váltottak élettársat, mint manapság. Most, ebben a felgyorsult világban szinte érthetetlennek tűnik ez a tehetetlenség, amelyet eljátszik a színésznő.Becsüljük a vergődéséért, hogy nem lép azonnal túl a férjen, akire nem számíthat. Fekete Ernő festőjének érdeklődése őszintének tűnik, de semmi garancia nincs arra, hogy tartós lesz és lehetne rá egzisztenciát alapozni.

A másik nő, aki szintén Protaszovban látja a boldogságot az özvegy, Melanija. Jordán Adél egy ostoba nőt játszik, aki tisztában is van saját korlátaival. Egészen fiatalon férjhez ment egy öregemberhez, "eladta magát" és most ebben a rajongó szerelemben bármit megtenne idoljáért, aki számára egészen közömbös, bár nem utasítja el a társaságát. Amikor az asszony felajánlja segítségét, mindössze friss tojást kér tőle. Jordán Adél érzi, hogy érzelmei viszonzatlanok, bár azt is tudja, hogy jobb hátteret biztosíthatna a pénzével a férfinak: építhetne neki egy laboratóriumot. Az élet ennyire nem egyszerű, a férfi nem ambiciózus, ugyan nem kötődik mélyen a feleségéhez, de nem is akarna változást. A megszokás az erősebb és minden marad a régiben, Melanija is marad a vegyész holdudvarában. Jordán Adél alakításából úgy tűnik, hogy ebben a számunka keservesnek tűnő helyzetben ő mégis boldog ideig-óráig, amíg napi egy-két órát a férfivel tölthet. Szeret és ez melegíti. Egészen az ellentéte Protaszovnak, aki saját magán kívül mást nem lát meg.

Jordán Adél alakítása káprázatos, emlékezetes, semmit nem tompított rajta az a két hét, amely a megtekintés óta eltelt, közben is többször eszembe jutott. Ennek a szereplőnek sok választása nincs, Gorkij nem írt olyan férfit a történetbe, aki figyelemre méltóbb lenne, mint a vegyész. Ez a szerelem kitölti az életét, bár semmi nem épül belőle.

Bátyja (Borisz, az állatorvos - Nagy Ervin) hozzá hasonló alkat, ő a vegyész húgának (Liza - Pálmai Anna) udvarol, intenzíven. Van rendes foglalkozása, odafigyel a nőre, aki viszont folyamatosan elutasítja a közeledését. Nem tud taktikázni, nem tudja érdekessé tenni magát. Liza persze nem veszi észre, hogy neki ezzel a férfival esélye lehetne a boldogságra, csak amikor már túl késő, akkor viszont beleőrül. Pálmai Anna karaktere meglehetősen nyomasztó, számára a világ igazi teher, és mi nézők is elég nehezen tudjuk elképzelni azt, hogy valaki éppen vele képzelné el a boldogságot. Nagy Ervin elhiteti velünk azt, amit nem könnyű: kishitű, szürke és érdektelen embert játszik, aki nem vonzó. (Ez a színész korábbi szerepei után valóban jelentős teljesítmény. Levakarja magáról mindazt, ami korábbi szerepeiben rátapadt.) Halála tragikus, de még ennél is tragikusabb lenne, ha megmaradna ebben a reménytelenül epekedő helyzetben. Abban a fordulatban, amikor a nő elveszíti azt a férfit maga mellől, akiben biztos volt, és utólag ébred rá a veszteség nagyságára, érzünk valami tanító célzatot a szerző részéről. Az egész darabban mindenki csak az elérhetetlen után vágyódik, így persze logikus, hogy Borisz értéke is akkor nő meg, amikor már nem lesz jelen.

A darabot ennek a hat szereplőnek a sorsáról szól elsősorban, de emellett megjelenik az alattuk álló társadalmi réteg is a kisebb karakterekben. Mert vannak olyanok is, akik el vannak foglalva a hétköznapi élet problémáival, a megélhetési gondjaikkal, és nem érnek rá nap mint nap filozofálni, vágyakozni, ténferegni. A rendezés erős oldala, hogy ezek a személyek is teret kapnak, és ki vannak dolgozva.

Látunk egy sikeres vállalkozót (Máté Gábor), aki hozzásegíthetné a vegyészünket az értelmes (vagy legalábbis a család fenntartása szempontjából hasznos) tevékenységhez. Fia (Tasnádi Bence) éppúgy eredménytelenül udvarol, bár az ő választottja annyira mégsem elérhetetlen nő (Fima, szobalány - Pálos Hanna) - másoknak. Csoma Judit dadája időről-időre színre lép és megzavarja a beszélgetéseket. Domináns személyiség így is, alárendelt helyzetében. Villanásokra jelenik meg Vajdai Vilmos doktorként és Mészáros Piroska, az új, ijedős szobalány csak az előadás legvégén mutatkozik be.

Náluk hangsúlyosabb Ötvös András, Lengyel Ferenc (házmester) és különösen Bezerédi Zoltán (az asszonyát - Tóth Anita - bántalmazó lakatos), akik megmutatják azt az ellenpólust, amelyhez képest főszereplőink különösen életképtelennek és gyengének tűnnek. Ugyan a járvány miatti népharagot vegyészünk kisebb sérülésekkel megússza, de érezzük, hogy ez nem jelent biztosítékot  és a hozzá hasonlóknak a jövőben.

Khell Zsolt díszlete praktikus járásokat is biztosít és megfelelően árasztja a lepusztultságot, kifejezi, hogy nem sok perspektíva nyílik a ház lakói számára. Szakács Györgyi jelmezei szépek, ahogy azt régen megszokhattuk, illeszkednek a korszakhoz is, de van bennük kapcsolódás a mához is. Élő zene kíséri az előadást, Kovács Márton és két társa által. Ez az a pont, amely biztos fogódzót ad, kicsit kellemesebbé teszi az estét.

Ascher rendezése tükröt tart nekünk, ráadásul nem félhomályban, hanem kellemetlenül erős fényben. Muszáj felismernünk a párhuzamokat a megmutatott sorsok és a sajátunk között, ha tetszik, ha nem. Olyan ez az előadás, mintha egy kanál keserű orvosságot vennénk be. De jót tesz és hosszú távon is marad ereje, nem oszlik el a megtekintés másnapjára. Nem is meglepő, hogy második évadja telt házzal megy...

 

Címkék: Katona Ötvös András Pálmai Anna Nagy Ervin Fekete Ernő Vajdai Vilmos Tasnádi Bence Máté Gábor Ónodi Eszter Jordán Adél Lengyel Ferenc Mészáros Piroska Ascher Tamás Csoma Judit Kocsis Gergely Pálos Hanna Radnai Annamária Bezerédi Zoltán Tóth Anita Fényevők Khell Zsolt Szakács Györgyi

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr197367268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.