Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Főpróbán láttam az előadást, április 12-én, tehát még ha terveztem volna kritika írását (de nem: ez egy blog!), akkor is csak ajánló lehetne emiatt belőle, hiszen az előadás elvileg akkor még nem volt kész. Az én benyomásaim szerint már "nem lógtak belőle fércek" már akkor sem. Mivel zenés darabról volt szó, bábokkal is kiegészítve már ebben a stádiumban is precízen működnie kellett mindennek. És működött is. Aki szereti a Kabarét és-vagy Alföldi Róbert színházi világát, annak nincs mese, mennie kell a Bábszínházba akkor is, ha úgy érzi, hogy az csak a gyerekeknek van kitalálva. NEM! Ez az előadás pláne nem való igazán fiataloknak, részben éjszakai mulatóhelyen, prostituáltak között játszódik. Érdemes komolyan venni a 18-as karikát. (Vagy legalább: aki nem veszi komolyan, utólag ne panaszkodjon az előadás hangvétele és nyelvezete miatt.)

Az első sorok székeire, amelyek kényelmetlenül közel lennének a színpadhoz, mesefigurákat ültet a rendező. Ez az állandó közönség is érzékelteti, hogy a történet folyamán egyébként is nézőként szólnak hozzánk, egy éjszakai mulató látogatóinak tekintenek. Ironikus ez a gesztus, utal arra is talán, hogy a szereplők most a szokásos mesedarabok közegéből tesznek egy kirándulást, egészen másfelé hajlanak el. (A színészeknek feltétlenül üdítő lehet egy ilyen fokú váltás, élénkítőleg hat rájuk.)

Aki nem jól tűri a csúnya beszédet, obszcén gesztusokat, az ne menjen el az előadásra, mert ezek ugyan rendezőileg indokolhatóak, de lehet, hogy ettől még zavarni fogják a hagyományos színházhoz szokott polgárt. Teljesen felesleges azért odamenni, hogy utána berzenkedjen valaki Alföldi színházi nyelvezete miatt. Mellékesen: én valóban nem szeretem, ha valaki csak úgy céltalanul káromkodik, bár kénytelen vagyok elviselni, így tűröm, ha muszáj. (Az óráimon azért nem, ezt be kell ismernem, akkor is, ha valakinek ez túlzott konzervativizmusra vall.) Ugyanakkor, ha színházban indokolt, akkor nem akadok fenn rajta. Nem akadok fenn azon sem, ha egy éjszakai bárban prostituáltakat meztelen bábok játszanak el, amelyek meglehetősen ocsmányak ráadásul és obszcén mozdulatokat is végeznek. (Hoffer Károly tervezte őket, kifejezőek.)

A Bábszínház nagyon tömör és ütős ajánlót készített a honlapra, amely minden szükséges információt elárul.Kiderül előre róla az, amit az előadást látva mi is nyugtázhatunk: igen, ez sötétebb, durvább, "koszosabb" variáció. Kihagyták az összes utalást, amely a náci Németországra vonatkozott. Itt és most zajlanak az események, Pesten. Emiatt a darabnak nem az erotikus rétege, " a meztelenkedés" és a nemi aktusok imitálása lesz a legdurvább része, hanem a két szimpatikus öregember megalázása. Schneider kisasszony Alföldi szerint 2015-ben, azaz ITT és MOST (!) van megfenyegetve: ha zsidó származású szerelméhez hozzámegy, a panziója veszélybe kerül. Ez az a vonal, amely a legerősebben szól, így bábokkal különösen. (A két öreg mozgatói kifejezetten fiatalok, Ács Norbert, Pallai Mara, az ő érdemük is, hogy ilyen nyomatékos lett ez a szál.)

Az előadás motorja mindazonáltal Bercsényi Péter, a konferanszié szerepében. A rendezőn kívül az ő neve volt olyan mágikus, hogy becsábított annak ellenére, hogy aznapra bőven beértem volna a délelőtti Figaro házasságával is. Bercsényi Péter szuggesztív színész, ráadásul nagyon szép hangja is van, amely erősen, magabiztosan is szól. Minden pillanatban leköt minket, ha jelen van. Érdemes a pályáját követni és az előadásait rendszeresen nézni a Szkénében is és a Bábszínházban is, ahol legtöbbször fellép.

Az énekesnő-főszereplőt, Sally Bowles-t Mórocz Adrien kapta, aki már egyetemista korában is ragyogó tehetségnek bizonyult. Róla is leírható, hogy kitölti a szerepet, bábbal és báb nélkül is. Átérezzük vele élete minden fájdalmát és gyönyörét, "lehet vele menni". Szatory Dávid megfelelő alkatú színész, prototípusa a naiv férfinak, nem először kap hasonló feladatot. Feltételezem, hogy ezért is hívták meg erre a szerepre, mert Alföldi Nemzetijében már bizonyított ebben a szerepkörben. Most is optimális, kellően pasztelles Mórocz Adrien szenvedélyes és zaklatott életű Sallyjához éppen illik.

A többi szereplő közül emlékezetes Spiegl Anna is - lehet, hogy ebben az is benne van, hogy már sok korábbi élményem köthető hozzá, de mindig észrevéteti magát, ha színpadon van, kisebb szerepben is óhatatlanul figyelünk rá.

Gergye Krisztián koreográfiája és Zöldi Z Gergely díszlete - egy lepukkant piros műbőr kanapéval a középpontban - nagyban segíti a színészek munkáját. Ugyan bábszínészek játszanak, de ennek ellenére elég magas színvonalon el is éneklik a darabot. (Zenei vezető: Wagner Puskás Péter) Zenekar helyett két zongora kísér.

Összességében jó este volt és részleteiben is. Átjött a rendező keserűsége, kiábrándultsága és pesszimizmusa is. Kellemetlen színházat akart játszani nekünk, és az is lett belőle. De most is hozzá kell tennem a sokszor elsütött közhellyé vált idézetet, mert ez a legjobb lezárás: "ki szépen kimondja ki a rettenetet, azzal föl is oldja"

Az előadás adatai:

Szövegkönyv: Joe Masteroff (John Van Druten és Christopher Isherwood elbeszélései alapján)
Zene: John Kander
Dalszövegek: Fred Ebb
Színpadi változat: Vörös Róbert, Alföldi Róbert
Dalszövegfordító: Varró Dániel
Bábok: Hoffer Károly
Díszlet, jelmez: Zöldy Z Gergely
Koreográfia: Gergye Krisztián
Zenei vezető: Wagner-Puskás Péter
Asszisztens: Rigó Anna
Rendező: Alföldi Róbert

Szereplők:
Konferanszié: Bercsényi Péter
Sally Bowles: Mórocz Adrienn
Cliff Bradshaw: Szatory Dávid
Schultz úr: Ács Norbert
Schneider kisasszony: Pallai Mara
Ernst Ludwig: Pethő Gergő
Schatzie Kost: Spiegl Anna
Árnyak: Tatai ZsoltTeszárek Csaba
Táncosnők, kurvák:
Bánky EszterEllinger EdinaJuhász IbolyaKovács JuditKovács KatalinRadics Rita

Címkék: Alföldi Gergye Krisztián Spiegl Anna Mórocz Adrienn Szatory Dávid Bercsényi Péter Hoffer Károly Ács Norbert Pallai Mara Bábszínház Vörös Róbert Zöldi Z Gergely

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr167367282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jabbok 2015.11.29. 12:17:52

Nekem nagy csalódás volt a darab.
Lehet, hogy 50, vagy akár csak 10-20 évvel ezelőtt a teljesen indokolatlan, már a nyitó jelenetsorban felhangzó "mi a f@sz is vagyok" és hasonlók még legalább provokatívnak vagy polgárpukkasztónak számítottak (volna). Ma azonban túlnyomó többsége az Alföldi-átirat trágárságainak merőben öncélú, szimpla bunkóság.

Nem is tudom, Alföldire, vagy a nézőire nézve szomorúbb, hogy utalások vagy akár pontos célzások helyett a darab tele volt szájbarágós, direkt kimondott vádakkal. A buta néző hátha nem asszociálna mindenről és azonnal kizárólag a mai magyar (Alföldi szerint nyilván egyrészt KIZÁRÓLAG magyar, másrészt Magyarországon KIZÁRÓLAGOS) valóságra, ocsmányságokra; hátha nem értené meg azonnal és mindig a kizárólag zsidókat-homoszexuálisokat-politikailag felkapott kisebbségeket érő fenyegetéseket. Nyomjuk hát az arcába Andy Vajnát és a többi LEEGYSZERŰSÍTÉST - DIREKTBE.
Kár volt ezért a darabért. És szerintem kár Alföldiért is. Az üldözési mánia meg a SAJÁT kisebbségi fenyegetettsége lassan unalmassá teszi. Számomra mindenképpen.
Bár lehet, hogy a közönség jelentős részének valóban erre van szüksége - hisz értelmiségi közönségtől számomra érthetetlen röhögések voltak jónéhány banális közhely fellövésekor.
Ha így van, az még szomorúbb. Alföldire és a művészetre nézve még inkább. Ezt a közönséget kiszolgálni semmivel nem kevésbé riasztó, mint azokat, akik mondjuk egy Gyurcsány-portré vagy egy muszlim kendő színpadi feltűnésére reagálnak ugyanígy.