Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

március
15.

Kolibri Pince - Függőségeink - "aminek a hiánya agressziót okoz"

Függésben - ifjúsági színházi előadás drámafoglalkozással |  MakkZs  |  Szólj hozzá!

Tavaly jártunk az egyik osztályommal a Kolibri Pincében, mégpedig a Cyber Cyranón. Az előadás és különösen az azt követő drámafoglalkozás volt olyan jó élmény, hogy többen is mondták, szeretnének visszatérni ide. Most ez is bekövetkezett. Szűcs Zoltán Függésben című szövegéből készített előadást a K.V. Társulat és a Kolibri Színház csapata közösen, Czukor Balázs rendezésében.

A téma a címből is nyilvánvaló: az előadás a függőség témát járja körül, kifejezetten azért, hogy jól meg lehessen beszélni utána. A Pincébe nagyjából ötven ember fér el, két kisebb osztálynyi diák. Ezúttal a hosszabb fal mentén ültünk két sorban. Én szándékosan a saját tanítványaimmal szemben helyezkedtem el, így időnként azt is figyelni tudtam, hogy milyen reakciót vált ki az előadás. Ha van olyan színház, amely a nézőkért készül, a Kolibri előadásai ilyenek, így egyáltalán nem elhanyagolható az, hogy a közönségre miként hat.  Ezt az előadást mindenki egészen folyamatosan figyelemmel követte, ami annak is nagyban köszönhető, hogy a színlapon meg nem jelölt dramaturg, esetleg az alkotótárs nevet viselő Surányi Nóra, és a rendező közreműködése által rövid és változatos, egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetek sorát pörgették előttünk a színészek. Miután manapság mindenki 2-3 perces youtube-felvételek vagy akciófilmek nézéséhez, számítógépes játékokhoz szokott hozzá, várjuk is, hogy gyorsan és rendületlenül dőljenek ránk az újabbnál újabb ingerek. Erre a célközönségre nehezebb lenne hatni "lassú színházzal". Bejön ez a módszer és a témaválasztáshoz is célszerű, hiszen minden jelenetben más-más függőségről van szó. Egy idő után persze világos, hogy szinte (de csak szinte!) mindegy, mihez is ragaszkodik a szereplő olyan nagyon, mert a függő állapot azért nagyon hasonló. Valószínűleg az előadás elkezdése előtt körbekérdezve, a diákok maguk is hasonló "szereket" neveztek volna meg a kábítószeren túl, mint amelyeket az alkotók kiválasztottak.

Nyilván senkinek sem jutott volna eszébe azért az anyatej-függőség, amelyről először van szó. Az első jelenet mintha a kezdeti problémára akarná a figyelmet felhívni: talán minden baj oka itt keresendő: sokszor az anya-gyerek kapcsolat nem természetes módon lazul meg, hanem valami külső ok miatt, mesterségesen történik meg az eltávolítás. A célközönség tagjai, a diákok a panaszkodó bölcsödés gyereket hallgatva végiggondolhatják azt is, hogy ők ugyan hasonló traumára rá tudják-e utólag fogni azt, hogy azóta rákattantak valamiféle számítógépes játékra, vagy egyéb szerre. Az előadás mindenesetre alkalmat ad nekik, hogy egy esetleges szülői szemrehányásra vissza tudjanak vágni: "ti vagytok a hibásak, rosszul neveltetek". ( Szülőként már hallottam ilyen mondatokat, emiatt jutott eszembe, hogy milyen jól használható érvet ad az előadás a diákoknak.)

Ezután a kedélyes bevezető jelenet után dől minden, facebook, internet, csokoládé illetve nutella, tévé, kábítószer és alkohol merül fel, mint amitől tipikusan függővé szoktak válni. Látjuk azt is, hogy ha az egyik szerről lejön valaki, akkor talál helyette másikat. A jelenetben szereplő lány nem iszik kávét már, csak naponta 19 forró csokit. De ha már a kávéról sikeresen leszokott, a cigarettához még ragaszkodik, hiszen valamire csak szüksége van. Látunk vásárlás-függőt, látunk olyat, aki magát szereti nézni a tükörben (Ivák Bencét, aki nagyon hitelesen mondja: "zsigerből vagyok szexi").

Nagyon szerencsés, hogy az előadásban zenei betétek élénkítik a jelenetsort, amelyeket lehet szeretni, vélhetően megfogják a diákokat is. Nekem mindenesetre tetszettek, különösen az első dal:"azt hiszem, hogy létezem, szelfizem az életem". Azóta eltelt hat nap, láttam közben néhány előadást is, zenéseket is, de ez maradt meg bennem a legélesebben.

Ugyancsak jó, hogy a jelenetek nagy része a diákok mindennapjaihoz kapcsolódik és a játszó személyek kora sem esik túl messze az övékétől, szimpatikusnak is találják őket. A színlapon - valószínűleg az egyszerűség kedvéért - abc-rendben vannak a nevek felsorolva, a szerepek felsorolása nélkül. Úgy látszik, hogy nem cél, hogy megjegyezzük név szerint is őket. Mivel csak néhány színészt láttam korábban, rendszerint én sem tudok az arcokhoz neveket párosítani. Kifejezetten jó helyzetbe került többször is és megjegyezhető lenne pedig a bölcsödés jelenet két szereplője (Ivák Bence és az anyatej-függő Bárdi Gergő), akik a záró beszélgetésre is maradtak. (színlap)

Később előkerül Micimackó is (Krausz Gábor), akinél a mézfüggőség súlyos esete áll fenn. Ennek kapcsán kiderül, hogy függőségeink ápolásában milyen komoly szerepe van a közegnek is, amelyben élünk. Micimackó szerepeltetése idézőjelbe teszi a problémát, egy kicsit mintha enyhítene rajta. Nem cél, hogy a diákok megrémüljenek és minden szokásuk, kedvtelésük mögött függőséget véljenek ezek után felfedezni.

A jelenetsor után az én tanítványaim maradhattak beszélgetni Végvári Viktóriával, aki a Kolibri drámaprogramját egyébként is irányítja. Nagyon sajnáltam, hogy engem sürgős és halaszthatatlan teendőm (lsd. Vadregény) elszólított még a beszélgetés vége előtt, viszont amennyit hallottam belőle, abból is kiderült, hogy a tanítványaim nagyon élénken és lelkesen vettek részt a beszélgetésben, foglalkoztatta őket a téma.Talán jobban is jártak, hogy tanári megfigyelés nélkül maradhattak egy kicsit.

Az előadás óriási pozitívuma, hogy segíthet tudatosítani bennünk - a diákokat kísérő tanárokban is -, hogy milyen tényezők vannak az életünkben, amelyeknek kulcsszerepe van, amelyek befolyásolják közérzetünket, ha örülünk neki, ha nem. És ha vannak ilyenek, akarunk-e rajta változtatni, veszélyeztet-e minket ezek megléte, vagy sem. Én bízom abban, hogy mindenki, aki erre az előadásra beül, felteszi magának ezeket a kérdéseket és talán sikerül is megválaszolnia őket. Nekem azt hiszem ment...bár én nem vagyok függő, sem a zenelejátszómtól, sem a színháztól, sem a blogírástól...

 

Címkék: Czukor Balázs Kolibri Pince Függésben Végvári Viktória

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr627258565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.