Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A miskolci és a pécsi színház társulata után a nyíregyháziakat is megnézhettem, hála a Thália Színház fesztiváljának. (Sajnos emiatt a debreceniek Shirley-jét ott kellett félidőben hagynom, de nem volt más megoldás.) A Biedermann és a gyújtogatók c. 1958-as Max Frisch darabnak a szinhaziadattar.hu alapján ez mindössze a hatodik magyarországi bemutatója volt. Pesten legutóbb az Új Színház szedte elő, Taub János rendezésében, amelyet én a naptáram tanúbizonysága szerint 2004. február 10-én, azaz 11 évvel és négy nappal korábban láttam. Ezúttal nem mondhatom, mint a miskolci Tóték esetén, hogy maradtak emlékeim, mert ez nem lenne igaz. Erre a nyíregyházi előadásra egészen tiszta lappal ültem be...

Ha egy darabot nem játszanak gyakran, az sosem véletlen. Kit érdekel manapság egy "tandráma tanulság nélkül?" Ez a műfaji minősítése a Biedermann-nak. Az előadás ugyan mindössze két óra egy szünettel, de a cselekményhez képest így is soknak tűnik.

Biedermann, a milliomos hajszeszgyáros fél a gyújtogatóktól, mégis beenged egy ismeretlent a padlására és bár minden jel - a padlásra hurcolt benzines hordók és a betolakodó megjegyzései is - azt mutatják, hogy veszélyben van, mégsem hívja a rendőrséget, nem lép fel velük szemben, ehelyett a tűrést, meghunyászkodást választja. Célja annyi, hogy nyugodtan hagyják.  Ennyiből is sejthető a mű kimenetele. De a szerző nem éri be a ház kigyulladásáig tartó folyamat felvázolásával, kapunk egy utójátékot is. Követhetjük hősünk sorsát tovább a túlvilágra is.

A darab nemzetközi sikere valószínűleg annak köszönhető, hogy az apolitikus polgárt állítja a középpontba, aki hiába észleli valamilyen szélsőséges eszme veszélyét, képtelen magát cselekvésre bírni. Egy a bökkenő mindössze, amely az elemzőket zavarni szokta: Frisch gyújtogatói öncélúan, sőt élvezetből cselekszenek, mindenfajta ideológia vagy haszonvágy nélkül - pirománok, vandálok.

A rendező Keszég László támaszra talált Cziegler Balázs díszlettervezőben, aki az előadás mindkét terét (ebédlő, padlás) külön is és később az utójátékban egyben is bejátszhatóvá teszi. A díszlet dobozszerűsége a Thália esetén azt jelenti, hogy mindkét oldalon kénytelenek voltak üresen hagyni a szélső 5-6 széket. A nyíregyházi színház színpadszélessége kisebb, így ez csak erre az egy előadásra jelentett problémát. A félig üres nézőtér mindig egy kicsit depresszív hatású, nem vigasz az sem, hogy lehet az ülőhelyek között válogatni. A közönség reakciói elég visszafogottak voltak (különösen, ha a csütörtöki pécsi vendégjátékkal hasonlítom össze, vagy a Thália saját előadásaiéval) és egy kívülálló meglepődhetett volna azon, hogy ez egy humorfesztivál programja.

A rendező Gergye Krisztián koreográfus segítségét vette igénybe a három fős kar mozgatásához. A szerző ötlete, hogy a görög drámákéhoz hasonló, állandóan jelenlévő kart használ az események kommentálására. A kart három tűzoltó alkotja, akiket gyakran kerülgetnek a szalonban. De hiába a folyamatosan jelenlévő biztonsági szolgálat, a baj mégis bekövetkezik. A kar teljesítménye figyelemre méltó. Nem tudom, hogy a színészeknek - Nagyidai Gergőnek, Feillinger Domokosnak és Varga Balázsnak - volt-e táncos előéletük, mindenesetre rendkívül hajlékonyak. Gyakran vettem észre, hogy megint őket figyelem a főszereplők párbeszéde közben is. Ez a folyamatos őrvigyázat a főszereplő lakásában inkább zavaró, igazi biztonságérzetet nem nyújt, a kritikus pillanatban pedig egy hamis riasztás elhívja őket.

Biedermann szerepével Gáspár Tibor jól azonosul, vele tudunk érezni, bár látjuk hibáit, sőt bűneit is. Felesége, Pregitzer Fruzsina kevesebb jelenetben kerül elénk, de mögé is oda tudunk képzelni egy teljes életet. Mivel őket már sok előadásban láthattam az elmúlt évtizedekben, természetesnek is vettem, hogy jól magukra tudják ezeket a sorsokat húzni. A reveláció számomra Tóth Károly megjelenése volt, akit ugyan két éve a nyíregyháziak Karnyójaként már láttam, abban is észleltem erős jelenlétét (képkeretből nézte végig felesége szenvedéseit), most viszont kapott egy igazi nagy szerepet. A port.hu oldalát megnézve kiderül, hogy régen játszik Nyíregyházán, sok előadásban, én vagyok az, aki nem lát elég vidéki előadást... Tóth Károlyt, ahogy előadja birkózó múltját, rossz gyermekkorát, mi is beengednénk a lakásba. Nem lennénk képesek kidobni, így azonosulni tudunk Biedermann helyzetével. Élvezetesen eszik, méregeti a cselédlányt, pakolja a hordókat. Árad belőle az elégedettség, ellentétben a milliomos szállásadójával, aki folyamatosan fél. Jól kiegészíti Vicei Zsolt, aki ex-pincérként frakkos hajléktalan.Párbeszédeik viccesek, bár a közönség valami miatt ezekre se nagyon reagált. Tóth Zolka, a filozófia doktora előbb társul velük, majd ő az, aki észrevételezi helyettünk is, hogy "ezek csak élvezetből gyújtogatnak", ideológia nélkül, így gyorsan elpártol tőlük.

Éry-Kovács Zsannának, a szobalány kevés szavú szerepe jutott. Bár nem beszél, ennek ellenére jelenléte nagyon is kézzel fogható, minden pillanatban érezzük, hogy mit gondol a helyzetről, gazdáiról. Kifejezetten erős alakítás.

Az előadás jó élmény volt, még akkor is, ha némi hiányérzetem maradt utána. Viszont vége lett kilenckor, így belenéztem az Operabál kivetített főműsorába is utána. Ezen a szombaton halmoztam az élvezeteket.

Címkék: Gergye Krisztián Thália Gáspár Tibor Pregitzer Fruzsina Cziegler Balázs Tóth Károly Humorfesztivál Biedermann és a gyújtogatók Keszég László Vicei Zsolt Éry-Kovács Zsanna

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr247178981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.