Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Nem kis kaland egy alternatív színház részéről "nagy történelmi lovagdrámára" vállalkozni, mikor nincsenek megfelelő keretek a látványos kiállításhoz, ki kell húzni a darabban szereplő tömegjelenetet, muszáj a kisebb szerepeket ugyanarra a színészre osztani. Gondolni sem lehet arra, hogy hasonlóan impozánsan lehessen megszólaltatni a Jurányi Inkubátorházban mindössze száz néző előtt Heinrich von Kleist  1808-ban írt romantikus színművét, mint teszem azt, 1994-ben a Vígszínházban. De ezt mind tudjuk előre, és nem is várunk semmi hasonlót. Amit igen, hogy a darab szelleme jusson el hozzánk nézőkhöz. Eljut. Jó élmény A heillbronni Katica most is, bár a szerző által beígért happy end-élmény azért elmarad.

Kleist szövegét olvasva pedig azt kapjuk, mint amit egy átlagos mese végén. Itt ugyan nem a szegényember legkisebb fia nyeri el a királylányt és a fele királyságot, hanem a heilbronni fegyverkovács lánya kapja meg az álmaiban megjelent Sugár Friderik grófot. Nem könnyen. Rengeteg utána mászkálással, árokparton alvással, elájulással jár a projekt. A gróf minduntalan elutasítja, miközben a lelkében mélyen szereti, de ezt magának sem meri bevallani, hiszen áthidalhatatlan a társadalmi különbség, és a gróf büszke ember. És mi több: bizonytalan magában és abban is, hogy mit akar. Ezért van szüksége sugallatra, kerubra, csodás megmenekülésre tűzvészből, véletlen fordulatokra. Még ezek után sem meri elhinni, hogy az általa is látott csodás álom erre a szegény lányra vonatkozna. Nem hangzik jól, de mégis látnunk kell, hogy igazán merészen akkor meri vágyait kinyilvánítani, amikor Katicát egy gyors deus ex machinával a császár örökbefogadta. Addig lapít.

Fekete Ádám dramaturg, aki Petra-Szabó Gizella szövegét gondozta, megkímél minket a felesleges magyarázkodástól. Merészen kihúzza a körmönfont indoklást, és így a nézők közül csak az tudja, hogy a császár korábbi heilbronni kalandjával magyarázható ez a fordulat, akik olvasták a teljes szöveget. Így is, úgy is felesleges ezt túlbonyolítani, a lényeg, hogy Sugár Fridrikben nincs meg ugyanaz az erő és tartás, amely kétségkívül megvan Katicában. Nem árt egy romantikus színdarabnak, ha legalább egy tiszta lelket felmutat.

A szputnyikosok találtak egy ilyen színésznőt, akire elmondható, hogy egészen tökéletes Katica, nála jobbat-szebbet, akinek jobban hihetnénk, elképzelni sem lehet.

A 21 évvel előtti Heilbronni Katicában sok mindent szerettem, természetesen elvarázsolt Kaszás Attila Sugár grófként, tetszett Eszenyi Enikő invenciózus, friss és ötletes rendezése, még most is emlékszem Szabó Gabira, Tábori Nórára, Reviczky Gáborra. De maga a címszereplő, a már akkor is hírneves Kerekes Éva nem tudott magával ragadni. (Azóta már számomra is fontos színész, legutóbb két napja láttam nagyszerűnek a Tartuffe-ben, 1994-ben még fanyalogtam.)

Most Kurta Niké szervesen ötvözi az összes olyan tulajdonságot, amelyet a szerző a címszereplőnek tulajdonít. Kellően üde, elhinni az ártatlanságát, az elszántságát, azt is, hogy erdőn-mezőn mérföldeken át gyalogol a gróf nyomában. Érezzük a vágyakozását és vonzerejét, és szinte várnánk, mikor fog a gróf megtörni az ostroma alatt. Természetszerűleg drukkolunk neki. Látjuk, a grófért mindenre képes, még arra is, hogy a parancsára ne keresse, akármekkora erőfeszítésébe telik ez a passzivitás. Valamiféle földöntúli erőtől kaphatja a lendületet, amelynek egészen ki van szolgáltatva, hihetnénk. Rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, hogy a kerub által számára kijelölt társát megkaphassa, szinte aránytalanul nagy terheket is vállal. Talán ez a mozzanat, ez a túl sok küzdés, túlságosan elszánt akarás eredményezi azt, hogy a beteljesülés pillanatában mégsem boldog. A Kleist által előírt boldog esküvői kép helyett összeeső embereket, bosszút esküvő intrikus-ex-menyasszonyt látunk (Kunigunda személyében), és a gróf egy félhalott lányt vonszol magával. Természetesen minden nézőnek jogában áll az eseménysort továbbgondolni. Akibe elég optimizmus szorult, az így is viheti magával a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" gondolatot, akiben meg nem...hát, annak marad a tanulságok levonása.

Az előadás színlapja egy idézetet kiemel a szereplők nevének felsorolása előtt. Ebből tudhatjuk, hogy a darab kapcsán az alkotókat (Kovács D. Dániel rendezőt pl.) mi érdekelte:

„Nem akarok hinni az igaz szerelemben. Ha létezik, azt azt jelenti, hogy el is szalaszthatod. És akkor a pokol is létezik, itt a földön.” Thom Luz
Ha jól megfigyeljük, adott volt két egymásnak teremtett ember, akik közül csak a lány ismerte fel azt, hogy közös sorsra vannak ítélve, míg a férfi az együtt töltött idő nagyrészében nemigen tett mást, mint megalázta, semmibe vette az őt feltétel nélkül szeretőt. A kapcsolat annyira belemerevedett ebbe a sémába, hogy a gróf hirtelen megváltozásával, "jó útra térésével" már a lány nem is tud mit kezdeni. Nem tudja magát hirtelen áthangolni, ahogy azt sem könnyű elfogadni, ha valaki egyik nap egy kovács, másnap már a császár leánya. Ez a kettős váltás túl sok, bárki mást is megviselne.
A túl későn teljesülő vágyak már nem is okozhatnak örömet? - Nagyon úgy néz ki, hogy nem. Van egy pont, amely után már csak legyint az ember. Éppen ezért ez a rendezői koncepció, amely a darab legvégét áthangolta, nagyon reális és valósághű.
Kurta Niké ragyog és igazán nem kevesebb, mint zseniális. Átlényegült Katicává, de ezt azért is megteheti, mert jó partnerei vannak. A színház csapatmunka, és az előadáson érződik is, hogy egy hullámhosszon működnek az alkotók.
A többiek közül elsőként természetesen a Sugár Fridriket játszó Hajduk Károlyt kell megemlíteni. Míg Kurta Nikét színházban most láttam először (a Terápia sorozatban volt vele kapcsolatban pozitív előélményem, de ezen túl semmi), Hajduk Károly azok közé tartozik, akiket pályakezdésük pillanatától folyamatosan szemmel tartok. Nagyon kedvelem is színészetét. Ha szerepel egy előadásban, az önmagában elég indok ahhoz, hogy megnézzem. Hajduk Károly szintén átlényegül Sugár grófjává. Nem Katicán, aki egy pillanat alatt döntött, hanem rajta múlik kettőjük boldogsága. Ő pedig bár mindenáron határozott akar lenni, valójában bizonytalan, tétova és gyenge. Amíg Katica pontosan tudja, hogy honnan hova tart, ő nem. Nincsenek kristálytisztán körvonalazott céljai. Még mindig anyja hatása alatt áll és él (Rainer-Micsinyei Nóra szerez a gróf anyjaként jó pillanatokat alakításával), és emellett természetfeletti erőktől, sugallatoktól, csodás álmoktól várja, hogy helyette életét irányítsák. Neki megfelelt volna Kunigunda is, ha Katicát sose látja többet. Rá is rá tudta húzni az álom-jóslatot.
Sugár grófját nézve nagyon úgy fest a helyzet, hogy a végtelenségig nem lehet bénázni, halogatni. Ha az ember nem veszi észre, hogy mellette van az, akire leginkább szüksége van, akkor el is veszítheti. El tudja szúrni az életét, ha nagyon igyekszik, még akkor is, ha nagyon sok szerető barát van körülötte, hát még ha egy-egy ármánykodó intrikus is közéjük keveredik...
Bach Kata meggyőző Kunigunda szerepében, ahogy Pető Kata is, aki a segítőtárs Rozál szerepében lép föl. Király Dániel elősorban Tibold, fegyverkovács, Katica apja. Nem zavaró a színész fiatal kora, ahogy házvezetőnőként is elfogadjuk - legalább belevegyül alkalmanként némi humor az előadásba. A humor a rendezői megoldások által annyira nem is ritka. Erényt csinálnak a kényszerűségből: esély nincs illúziót keltő jelmezekre, lovagi páncélra, fegyverekre. Ezeket a kellékeket hanghatásokkal pótolják. Én szeretettem ezeket a jeleneteket, amikor precízen megkoreografált mozgással kísérve, döntően ezekkel a hanghatásokkal érzékeltették a párbaj-szituációt. Kovács D. Dániel rendezése játékos, és ennek csak örülhetünk. Most 2015-ben nem is lehetne egészen komolyan venni Kleist sorait, ironikus távolságtartás nélkül az egész hamissá válhatna.
Kénytelenek egy színészre osztani több szerepet is, másokat meg összevonni. Szabó Zoltán lesz a legfőbb fregoli-színész, neki több gróf, lovag is jut. Érdekes egybeesés, hogy éppen ma van Nyíregyházán is a Heilbronni Katica premierje, a színlapot nézve itt nagy apparátussal kísérelik meg a színrevitelt. Hosszú éveken át senki nem játszotta a darabot, nekem nyáron hirtelen jutott eszembe és vágyakozni kezdtem rá. Ha hinnék ilyesmiben (épp e darab szellemében), akkor mondhatnám, hogy ez a nagy vágyakozás vette rá a két színházat, hogy bemutassa. Ugyanakkor a kőszínházi és általában a színházi gyakorlatot annyira már ismerem, hogy biztosra vehessem, hogy a műsorterveket jóval korábban készítik. Júliusban már akár a bemutató napja is ki lehetett tűzve.

 

Egészen méltatlan lenne kihagyni Sugár grófjának kíséretőből Gottschalkot, aki Kárpáti Pál által elnyeri szimpátiánkat. (Mennyire jó lett volna, ha a lány is a vele rokonszenvező szolgába szeret bele, aki társadalmi státuszát tekintve is hozzá illik, ráadásul láthatóan szerereti is.)

A  színlap nem tüntet fel díszlettervezőt, így valószínűsíthetjük, hogy a rendező találta ki az egyszerű, de praktikus megoldást, amellyel a fényeknek és árnyaknak, továbbá a feketének és a  fehérnek lesz kiemelt szerepe. Ez a két szín jól illik a romantikához, hiszen az eredendően kedveli a végleteket, a velejéig gonosz és az egészen ártatlan szerepelőket. A jelezekért Pető Kata vállalta a felelősséget, ezek szintén nélkülözik az élénk színeket, a fekete és a fehér mellett a szürke jelenik még meg.

Formátumos, jó előadás a szputnyikosoké. Jó élmény megnézni, igazi színház. 110 perc szünet nélkül.

Címkék: Szabó Zoltán Fekete Ádám Jurányi Pető Kata Király Dániel Bach Kata Hajduk Károly Rainer-Micsinyei Nóra Kárpáti Pál Kovács D. Dániel A heilbronni Katica Kurta Niké

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr17084001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.