Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

 Ez a címben feltett kérdés a bárányra és a rózsára vonatkozóan valóban két részre osztja az emberiséget. Vannak azok, akik ezt hallva nem gondolnak semmire sem, míg másoknak azonnal beugrik Saint-Exupéry meséje. Nincs is szükségük ennél híresebb mondatok idézésére, mint például a kulcsmondat, „a jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan” emlegetésére. Én legutóbb június elején olvastam el a könyvet, azóta eltelt egy félév, és most ismét megérintett a találkozás.

A Karinthy Színház a Manna produkcióval karöltve ezt a mesét egy monológ formájában dolgozza fel, Botos Éva rendezésében.

A színlapon olvasható, hogy a színpadi változatot maga az előadó, Szirtes Balázs készítette. Ebből mindenféle háttér információ nélkül is tudható, hogy ez most egy olyan előadás, amely a létrehozók szívügye volt, nem megélhetési színház, nem a kőszínházi repertoár kitöltését szolgáló „évi egy gyerekdarab” kipipálásáról szóló művelet. És mi vesszük az adást, feszült figyelemmel hallgatja a mesét a teljesen tele nézőtér, amelyen talán így is valamivel több felnőtt ül, mint gyerek. Az előadás ugyan kilenc éves kortól ajánlott, de jöttek kisebbek is. A vetített háttér, a látványelemek minden bizonnyal rájuk is hatnak, és a mese nagy részét nyilván felfogják ők is, mert nincs beszélgetés a nézőtéren. A gyerekek nem udvariasak, ha unnák az előadást, lenne alapzaj. De nincs. Ez is bizonyítja, hogyha egy előadás le tudja kötni a nézőt, akkor a néző nem renitenskedik.

A mese szövegéből túl sok nem marad el. Szirtes Balázs narrátorként szól, illetve minden szereplőt maga játssza. Ő a pilóta, a király, a hiú, az iszákos, az üzletember, a lámpagyújtogató és az róka is. A címszereplőt egy báb segítségével jeleníti meg, míg a kígyó a kis herceg sáljából alakul át. Az érződik, hogy túl sok mindent nem tud a bábbal kezdeni, ide-oda ülteti, keveset mozgatja, de ez adódik a történetből és igazán nem is hiányzik, hogy sok akciót lássunk. A színész átváltozásainak azért örülünk mindig, néhány ruhadarabbal hatásosan oldja meg.

Erősen nézőfüggő, hogy kiben milyen emlékeket kelt a történet, kinek milyen rózsa az, amelynek a sürgős megöntözése-gondozása eszébe juthat róla. Talán mindenkinek van ilyen rózsája, amelyik az egyetlen és a legfontosabb, sőt talán több is.

Bízzunk benne, hogy ahogy a kis hercegnek sikerült a bolygójára visszatérni, és ezt a bizonyos rózsát öntözni, megóvni a tigrisektől, a majomkenyérfáktól és a báránytól is, ennek az előadásnak is sikerül majd szép hosszú szériát megérni a Karinthyban, illetőleg remélhetőleg bejárja majd az országot is, hogy minél több embert megszólíthasson.

Címkék: Karinthy Színház Botos Éva Szirtes Balázs MaNNa

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr727030869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.