Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

december
12.

Operaház – Királyi Lépcsőház - A lakatlan sziget – 2014. nov. 30. 11h

"Harag nélkül teljen éltetek, ne zavarjon bosszúság" |  MakkZs  |  Szólj hozzá!

Nagyjából két hete adtam ezt le a Fideliónak. Lehet, hogy felteszik, lehet, hogy nem. Viszont az előadásból már csak kettő van hátra. Emiatt a törzsolvasóimnak most mégis idemásolom, nehogy kihagyják a Lakatlan szigetet, amelyik egy roppant üdítő előadás, az egyik legjobb élményem volt idén.

Mindig van új a nap alatt. Nem ültem korábban még a Királyi Lépcsőházban, nem néztem még Moltopera produkciót, és Geréb Zsófinak is csupán egy korábbi vizsgarendezésével találkoztam. Nem a megszokott énekeseimet hallgattam. Sőt: soha korábban nem láthattam Haydn kevéssé ismert operáját, A lakatlan szigetet sem.

Ha egy operát nem játszanak, akkor azonnal gyanakodunk, hogy nem elég jó a mű. Legtöbbször okkal. Ráadásul annál könnyebb egy opera zenéjét élvezni, minél jobban ismerjük. Némi kétkedéssel mentem tehát a helyszínre. Egyetlen biztos fogódzóm volt: a szereposztásban ott volt Gradsach Zoltán, akit tavaly kétszer láttam kiemelkedően jónak (Juniusként a Lukréciában és Papagénóként a Parázsfuvolácskában). Az énekes viszont kibetegedett az előadásból és az immár hároméves, csak fiatal művészeket tömörítő Moltopera Társulat vezetője, Ágoston László énekelte el Enrico szerepét (aki egyébként korszerű fordítást készített Pietro Metastasio librettójából erre az alkalomra). Alig több mint egy napja volt a beugrásra. Ennek viszont már egy hete. Én az immár bejáratott harmadik előadást láttam.

 A cselekményről tájékozódva az Operaház honlapján azonnal megértjük, hogy itt most nem arról van szó, hogy az Színművészeti Egyetemmel és a Moltoperával közösen kipipáltak egy rubrikát a műsortervben. Van számunkra üzenete is ennek az operának.

Constanza („az állhatatos”) 13 évig folyamatosan kesereg egy lakatlan szigeten, abban a hitben, hogy férje, Gernando hűtlenül elhagyta. Kész csoda, hogy mellette felcseperedő testvére, Silvia világszemlélete kifejezetten pozitív. Utóbbinak nincsenek emlékképei, így hiányérzete sincs. Jól érzi magát a szigeten, amely nővérének börtön. A mű végére persze kiderül, hogy Constanza rosszul ítélte meg a férjet is (Csapó József), aki egészen eddig rabszolgaként senyvedett. Gernando most magával hoz még egy kellemes férfi is a szigetre. Enricót, aki megfelelő párja lesz Sylviának. Így lesz kerek az opera világa.

Számtalan praktikus kérdésünkre nem kapunk választ (hogy maradt a két nő életben?), de a mű központi gondolata azért mégis nekünk szól. Gyakori, hogy másoknak valamilyen véleményt vagy cselekedeteiknek rejtett indítékot tulajdonítunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy jól látjuk őket a saját szemüvegünkön keresztül. Nagyon könnyen tévedhetünk, akár éppen az ellenkezője is igazolódhat annak, amit mi feltételeztünk.

Ugyan kissé tanmese íze van, de az előadás játékos humora által terápiás hatással van ránk. Belátjuk, hogy Silvia (Göncz Renáta) pozitív világszemléletét kellene követnie a nővérének (Balogh Eszter), sőt nekünk is, ha jót akarunk magunknak.

Az előadás friss, operai kliséktől mentes. A lépcsősorra ültetett nézőkhöz gyakran fordulnak a szereplők, közöttünk haladnak át a férfi énekesek „a hajóról” jövet. Jól ráláthatunk egy apró, ámde kivilágított átlátszó hasábokból összeállított színpadra. Nem hiányzik további díszlet. (terv: Pázmány Virág) Odaképzeljük a forrást. (Ha lenne helyszínváltás, az is működhetne a nézők fantáziájában.) A hátsó tükörbe vetítve megjelennek feliratok, ábrák. Ezek a kezdetlegesnek tűnő rajzok jól ellenpontozzák Constanza kesergését. Nem tudjuk igazán komolyan venni. Nem opera seria, de nem is vígopera az, amit látunk.

 Nagy Szilvia jelmezei elhatárolják a szigetet és a külvilágot. A nők ruhája tényleg jelmeznek tűnik, amilyet pásztorlánykák hordhattak a mitológiai történetekben, míg a két férfin mai az öltözék.

Az énekesek kitűnőek, bár mindössze négyen vannak. Tőri Csaba vezényli a kis létszámú, fiatalokból álló zenekart, amely a Musica Florens tagjaiból alakult. Jó az összhatás, jó őket látni és hallgatni. Az előadáson résztvevő számos külföldi néző is elégedett, bár magyarul szólal meg a mű.

 Én nagyon kevésnek találom a kitűzött hat előadást. Ezt minden hétvégén kétszer kellene játszani az egész évadban. Figyelem, már csak kettő van hátra: december 20-21!

Címkék: Opera Ágoston László Csapó József Balogh Eszter Moltopera Göncz Renáta A lakatlan sziget Geréb Zsófia

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr46977549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.