Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Egészen márciusig azt hittem, hogy nagyjából tájékozott vagyok legalább a pesti színházi műsorokat illetően, ha már országos viszonylatban kevéssé. Erre valaki elkezdett nekem valami "vörös tehenet" emlegeni, amiről fogalmam sem volt, hogy micsoda. Ez erősen lehűtött, kijózanított. Azóta ezzel a tehénnel is összeismerkedtem, hétfőn megnéztem az első vígszínházi előadást.

Aki netán szintén nincs képben, annak leírom, hogy Fischer Iván, aki leginkább a Budapesti Fesztiválzenekar vezetőjeként közismert, írt egy egyfelvonásos operát az 1882-es tiszaeszlári vérvád-per témájáról. Fischer Iván a manapság ismét felerősödő antiszemizmus és rasszizmus térnyerésére hívja fel a figyelmet művével, amely 2013 októberében először a Millenáris Teátrumban, majd a hét elején két napon (június 23-24.) a legnagyobb befogadóképességű prózai színházunkban került közönség elé. Néhány órán belül a mű Berlinben is be fog mutatkozni, mégpedig a Konzerthausban, amelynek egyik vezető karmestere Fischer Iván.  (Június 28-29-én lesz két-két előadás.) Feltehetően a téma és a szerző berlini ismertsége elég lesz ahhoz, hogy ez az előadás ismét nemzetközi sajtóvisszhangot váltson ki, ahogy az októberi bemutató. De milyen volt a hétfői előadás, amelyet láthattam?

A Vígszínház nagyjából ezer főt befogadó nézőtere egészen megtelt. Nem maradtak párnajegyek sem, minden pótszéken ültek. Ez, tekintetbe véve a június végi időpontot nem kis szó. Eszenyi Enikő csapata nem könnyű évet zárt, ha finoman akarunk fogalmazni. Most az évad lezárásaként több olyan vendégjátékot is szerveztek, amelyik alkalmas volt a ház megtöltésére. (Minthogy a Wagner-fesztivállal ütközött, én a székesfehérvári és kolozsvári vendégjátékok helyett a Ringet néztem.)

A Vörös tehén bemutatása a téma miatt a felsoroltaknál is fontosabb, az érdeklődés nem is marad el. Ha ebben a szerző feltétlenül bízott is, amikor egy ennyire nagy színházat választott helyszínül, a nézők tájékozottságában viszont egyáltalán nem. Mintaszerű az a szövegkönyvet is tartalmazó ingyenes műsorfüzet, amelyet az előadás minden nézője megkaphatott. De még ezzel sem érte be, az előadás előtt egy nagyjából 25 perces beszélgetést hallgathattunk meg, amelyben Komoróczy Géza történész és a szerző válaszolt Csáki Judit szinikritikus kérdéseire. Az, hogy mennyire jó ez a döntés, segít-e az előadás megértésében ez a beszélgetés, nem kezdi-e egy néző unni egy idő után, nyilván egyéni kérdés.

Én a magam részéről az egész Vörös tehén-kalandban az előadásra való felkészülést, azaz a hatszáz oldalas Krúdy-regény (A tiszaeszlári Solymosi Eszter) végigolvasását élveztem a legjobban, mely egészen mostanáig nem került a látókörömbe. (Igaz, hogy 1975-ig ki sem adták, az életmű sorozatban sem jelent meg.) Ez a könyv képezte alapját a librettónak is, amelyhez még Parti Nagy Lajos is írt dalszövegeket, illetőleg Kossuth leveleit is felhasználta a zeneszerző.

A regény ismeretében könnyen érthető volt az a lazán felfűzött 15 jelenet, amely a per történetének valóban csak néhány mozzanatát ragadja ki. Az, hogy mennyire jó ez a librettó,valóban ez lett volna a legoptimálisabb forma, amellyel a témához lehet nyúlni - kérdéses. Nem biztos, hogy kell a narrátor, de az a színész, aki játssza, jó. Krúdy Gyula szerepében Gyabronka József látható, aki korrekt alakítást nyújt. Nincs túl nagy mozgástere, három rövid szövege van mindössze.

Ehhez képest sok - nekem túl sok - a táncbetét, a regényben érintőlegesen bemutatott nyíregyházi kocsmák hangulata elevenedne fel az egyik jelenetben, melyekben jellemzően zsidó a kocsmáros, a mulatozó urak pedig antiszemiták. Fischer Iván elmondja, ami a regény elolvasása után tetten is érhető: a Férfit, akit Tóth János alakít, három hasonló beállítottságú és valóban létező személyből gyúrta össze. A kocsmárosnék közül pedig kiválasztott egyet, aki a Vörös tehén becenevet viselte. Sáfár Orsolyát, aki beugrással az előadást megelőző napokban kétszer is énekelt a Tannhauserben, így négy napon belül most hallottam harmadszor énekelni. Most is jó formát mutatott. Van egy hálás áriája, amely eléggé dallamos is, és egy mozgalmas jelenet legdominánsabb eleme.

A Tehén áriáján kívül az előadás másik csúcspontja kétségkívül Kossuth monológja volt. Kossuth Lajos torinói tartózkodása alatt is folyamatosan követte a magyarországi eseményeket. Két levelében is ostobaságnak, szégyenletesnek és károsnak nevezte a vérvád-pert. Két rövid részlet az, amit Cser Krisztián elénekel. Nem tudom, hogy a Millenáris Teátrumban hogyan oldották meg a helyzetet, azt még kevésbé, hogy most mi lesz Berlinben, ahol a terem befogadóképessége jóval kisebb, a Konzerthaus Berlin fotói alapján talán tizede a Vígszínházénak. A Vígben nagyot ütött az, hogy a hatalmas nézőtér jobb oldalán a sorok között kellett a nyolcvanévesre maszkírozott fiatal énekesnek bebotorkálnia. Ezen a hétfői előadáson megállt a levegő, amikor a színpadra fellépve még meg is botlott. Az előadás üzenete ez, emiatt volt lényeges, hogy ez a pár mondat egy megragadóan szép basszus hangon szólaljon meg. Cél, hogy hagyjon nyomot a nézőben Kossuth véleménye: "az antisemitikus agitatiót szégyellem; mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom".

A megemlített operaénekeseken kívül emlékezetes a két gyerekszereplő is. Eszter  szerepében Varga Kyra látható. Schraf Móricot, akinek a tanuskodására alapították a vádat, Kovács Jonathán alakítja . A jelenetekben a tömeget, a perbe fogott zsidókat és a kocsma népét is  harmadéves egyetemisták adták. Az egyik rendező még szintén egyetemista, Székely Kriszta, aki Ascher Tamással együtt jegyzi a produkciót.

Az előadásban érzékeltem hullámhegyeket és völgyeket, de attól tartok, hogy jelen esetben ez leginkább magán a darabon múlik, a számomra unalmas részletekért nem biztos, hogy a rendezőket kellene megkövezni. Erősen vitatható az is, hogy mennyire szükséges az, hogy lássuk, a Vörös tehén miként tapossa be Solymosi Eszter lábát, ha közben a lány boltba küldésének kulcsmozzanatát kihagyták...

Az előadás elsősorban a felvetett téma miatt vált fontossá, bár attól tartok, hogy akik eljöttek ezen a két napon a Vígbe, valószínűleg semmiképp nem azok, akiket az antiszemitizmus illetőleg rasszizmus káros voltáról meg kellene győzni.

Címkék: Vígszínház Opera Gyabronka József Fischer Iván Cser Krisztián Ascher Tamás Sáfár Orsolya A vörös tehén Tóth János

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr776436263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.