Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Visszatekintve a MüPa idei Ring-ciklusának egészére (két nap távlatából), ez a harmadik este kicsit kilóg számomra. Egyébként is eltérne a többitől, ha másért nem is, azért mert ha valaki a történet további részeit nem ismeri, akkor happy endes lezárás után távozhat az épületből. Másrészt azért is, mert ennek a legstatikusabb a cselekménye – ha azt a két hőstettnek beállított gyilkosságot nem számítjuk, akkor szinte eseménytelennek is mondható.

Melyek a legfőbb tanulságok, amelyeket az előadás kapcsán levontam? (Most nyomatékosítom ismét, ha valaki nem tudná, hogy itt nézői benyomások és néhány tapasztalat következik majd, szó nincs szabályos kritikáról.)

A legfontosabb: egy Ringre nem lehet „csak úgy” beülni. (Lehet, de kockázatos.) A korábbi években hetekig hallgattam előtte az operákat, igyekeztem nagyjából kialudni magam és amennyire lehetséges volt, a személyes problémáimat is kizártam a Ringnek szentelt időszakból. Most erre a napra nem sikerült magamat optimális állapotba hozni, egyik tekintetben sem. Most csapódott le annak a negatív hatása is, hogy a Wagner-napokat közvetlenül megelőzte a Strauss-fesztivál. Kellett volna némi szünet az átálláshoz. Erre a Siegfriedre nemcsak előkészítetlenül, hanem mindössze 4 óra alvás után mentem, fizikailag kimerülve. Részben ennek tulajdonítom, hogy jóval kevésbé tudtam élvezni, mint a másik három előadást.(Az utolsó estére viszont nagyon koncentráltam. Kilenc és fél óra alvás után az egész operát meghallgattam a délelőtt folyamán, háttérzeneként… Mindenkinek tanácsolhatom, bejött. Ugyanez a következő Tannhauserekkel nem fordulhat elő…

A másik tanulság: néhány énekes számomra annyira eggyé forr egy-egy szereppel, különösen akkor, ha többször is látom őket, hogy ez a kötődés szinte lehetetlenné is teszi, hogy elfogadjak valaki mást helyettük. Ennek az előadásnak a Siegfriedje (Jay Hunter Morris) és a Brünnhildéje (Petra Lang) is új volt és bár elismertem a teljesítményüket, nem tudtam közel érezni őket magamhoz. Hiába tettek meg mindent, ami nem is vonható kétségbe, de a hiány nagyobb volt: NEM Christian Franz és NEM Irene Theorin volt a színpadon. Az évad folyamán néha hasonló helyzetbe kerültem, amikor több szereposztásban is néztem előadásokat (pl. Illatszertár, Figaro, Mario), volt arra is eset, amikor mégis sikerült a nagy mutatvány, mindkét énekes egyidejű elfogadása. Ezúttal viszont nem.

Ha már az énekeseket említettem, akkor maradjunk is náluk.

A főszereplők játéka ugyan nem fogott meg a fenti okokból, a mellékszereplők közül viszont nem egy tetszett. Erda megint Gál Erika, és ismét eszembe jut, hogy miért nem lehet egy félig-szcenírozott előadáson, a hang minél kedvezőbb érvényesülésének kedvéért az üvegajtót kinyitni, hogy jobban hallatsszon. Gál Gabi erdei madárként stabil pontja a produkciónak, nehezen tudnám a szerepet mással elképzelni. (Nemsokára lesz új bemutatója az Operaházban, Iphigeneia Tauriszban. Megnézzük.)

Ebben a részben mellékszereplőnek érződött Wotan is. Amint A walkür kapcsán írtam, Egils Silins alakításának a csúcspontja Brünnhildétől való elbúcsúzása volt. A Siegfried után, immár a teljes három nap után nézve Wotánt, még mindig azt éreztem, hogy ez így is maradt. Wotan talán már túlságosan is rezignált volt ahhoz ezen a harmadik előadáson, hogy jobban átérezzük a személyes tragédiáját. Nekem ez a Wotan nem volt összességében elég súlyos, mintha beleszürkült volna a háttérbe.

Gerhard Siegel Mimeként két éve jelent meg először, korábban tartósan más (szenzációsan jó!) kovács-törpét néztünk. Emlékszem, hogy nehéz volt legutóbb őt is elfogadni, de most másodszor már egészen lenyűgözőnek éreztem a játékát, mind a Rajnában, mind most is. Énekesként és színészként is meggyőz minket, annak dacára, hogy féligszcenírozott az előadás. Hartmut Welker most is Alberich maga, semmi kétségünk nincs felőle. Ha nem csal emlékezetem, mindig is ő volt, reméljük jövőre is ő marad. Másik nagy kedvencünk, a Wagner napok állandó Fafnerje, Walter Fink. Wagner néhány szereplő szövegét erősen túlírta, az a benyomásom, de nem így az óriás-sárkányét. Mindössze néhány mondat, de ez a mélybasszus szólam roppant hatásos.

A sárkány megölésének jelenetét nézve nem tudjuk eléggé sajnálni, hogy nem jött rá Wotan, hogy az állandóan alvó sárkánynál van az arany a legjobb helyen. Az isteni közreműködéssel folytatott hajsza a gyűrű körül, amely a harmadik rész végéig hat halálos áldozatot követelt és hatalmas apparátust mozgatott meg (lsd. walkürök, hősök lelkei begyűjtve a Wallhallába), igazán felesleges és nem kevéssé volt ártalmas. Látjuk, hogy a gyűrű hatalma nem működik, senkinek semmiféle haszna nem volt belőle, esetleg önbizalomnövelő ereje volt. Egyedül Alberich átka üzemel, de az bombabiztosan.

Ez az a része a cselekménynek, amikor a folyamatosan rossz döntéseket hozó főisten, aki legalább nagyjából tisztában van a világ működésével átadja a hatalmat Siegfriednek. Siegfried Parsifalhoz néhány alapjellemzőjében hasonlít, mindketten balgák és rengeteget „bénáznak”, tehetetlenek, viszont a célkitűzéseikhez ragaszkodnak. Az előadás –sorozatban egyedül ebben a részben van némi humor, lehet, hogy Wagner maga is érezte, hogy sok a hőshöz tapadó magasztosság. Itt van egy teljesen képzetlen, mesterséges tudatlanságban tartott, csak a testi erejére büszke fiú, akit mindenki hősnek nevez. Egy napon belül ledöf egy félálomban lévő sárkányt, majd egy fegyvertelen törpét. Valóban bátor, mert átmegy a tűzön, ez nem elvitatható tőle. Meggondolatlan, mert az első nőnek örök hűséget esküszik, akivel összefut. Nem is csodálkozhatunk, hogy nem csak bájital hatására nősül újra két napon belül, hanem még a sellőknek is udvarolgat. Kiforratlan személyiség annyi szent, és nála a világhatalom. Nem érezhetjük magunkat biztonságban, az a benyomásunk. Sorsa viszont csak a következő estén teljesedett be, kap némi haladékot, néhány óra zavartalan boldogságot. de aztán következett Az istenek alkonya....(bejegyzés várható).

Címkék: Egils Silins Opera Müpa Ring Gál Erika Gerhard Siegel Walter Fink Hartmut Welker Jay hunter Morris Gál Gabi Petra Lang

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr816310571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása