Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A héten megnézett hét előadásból jelen pillanatban öt megíratlan. Mielőtt hétfő este a Jurányiba beülök a Párnaemberre, ezeknek készen kell lennie. Ez a mai egy különösen harmonikus és boldog színházi este volt, az újvidéki előadást is számítva az ötödik Figaróm a hónap folyamán. Ma sikerült még a csütörtöki előadáshoz képest is jobban felülemelkedni a félre-rendezett jeleneteken. Egyszerűen élveztem zenét, a minőségi szereposztást. Ismételni nem fogom magam, akit a korábbi észrevételek érdekelnek, ne zavartassa magát és nézze meg azt az összesen 18 oldalt, amit sikerült a témáról eddig összeírni. (beharangozó, ápr. 8., ápr. 11, ápr. 24.) Ez most csak kicsit több mint egy oldal, mielőtt elriad valaki..-nem hosszú.

Éppúgy, ahogy ápr.11-én, ismét reményt keltő, boldog véget ért az előadás. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy Miksch Adrienn annyira vonzó és érdekes Grófné, akivel végig azonosulni tudunk, együtt tudunk lélegezni. Még létezik kapcsolat közte és a Gróf között, van mit újraéleszteni… Szegedi Csaba helyett elvileg a csütörtökön látott vendégénekes lett volna a Gróf, de úgy látszik belebetegedett abba, hogy ilyen csúnyán átverték és egy másik nőtől nem akarta ugyanezt elszenvedni ma is. Érdekes kombináció lehetett volna persze, ha ő énekel Miksch Adriennel, de én nem bántam ezt sem, hogy ismét a már bevált kettőst láthatom.

Néhány szereplő improvizációs játékokkal ma is dúsította a szerepét. Míg csütörtökön nekem nagyon tetszett Hábetler András szekfűs magánszáma az első felvonás végén, addig sajnos most ezt nélkülöznünk kellett. Szomorúan gubbasztott a kertész oldalt, amíg a többiek énekelték a sextettet. Ha elgondolom, hogy a párhuzamosan futó pécsi vendégjátékban (Szerelmi bájital, Erkel) lehetett volna ma este Dulcamara, ha nincs ütközés, akkor valóban megvan az oka a szomorúságra. (Azt az előadást még játsszák Pécsen, nézhető lesz május 4-én, pl.)

Gábor Géza is új színeket vitt a „mio padre - mia madre”- jelenetbe, még intenzívebben lapogatják egymást az újdonsült fiával, összehasonlítják a magasságukat. Igen, apa és fia egymásra talált. Gábor Géza a lakodalmi jelenetben végre ezúttal táncol is a volt-gyámleányával. Most már nem mondható el, hogy egyáltalán semmiféle kontaktus nincs köztük.

A többi szereplő most is nagyszerű, Hajnóczy Júlia, Temesi Mária, Heiter Melinda, Zavaros Eszter, Beöthy Kiss László, Kiss Péter ma is sokat hozzátettek az estéhez.

Ugyan most sem sikerült elsiklani egészen különösen az utolsó felvonás problémáin, elképesztően idegesítő azért továbbra is, hogy nem született megoldás arra, ahogy a szereplők a narancsos-fenyves-gesztenyésben két centiméter távolságból nem ismerik fel egymást, miközben szinte egymás tyúkszemére hágnak…Ugyanakkor legalább az elején, Figaro első jelentős megszólalása közben NEM csavargat teljesen értelmetlenül egy felmosórongyot. Cser Krisztián merően nézi a vödröt, egy ideig neki énekel, de végül nem nyúl hozzá, hiszen egy kitüntetett helyzetű inas, semmi dolga nem volt és nem is lesz egy ilyennel. A szerepformálás egészétől mélyen idegen lenne, és most a harmadik előadáson ezt már nem teszi. Összességében is sokat változott az alakítása, ami törvényszerű. Magabiztos ez a Figaró, pontosan tudja, hogy mit akar és csak a végén inog meg, egészen addig fel sem tételezi, hogy a Gróf győzhetne. Most lett volna jó, ha ebből az előadásból játszhatna még hatot az énekes, és ezt a mai állapotot berögzíthetné.

A csütörtöki után összehasonlítottam a második szereposztás Figarójával. Az újranézés nem változtatott a véleményemen. Bretz Gábor Figarója feltétlenül komolyabb, megbízhatóbb, inkább elhisszük neki a végső megállapodás vágyát. Cser Krisztián játékosabb, kevésbé megfontolt, rutinos ügyeskedő. Jobban érezzük a kapcsolatot e figura és az előzmény, A sevillai borbély főszereplője között. (Ha az énekesi teljesítményeket kellene összevetnem, bajban lennék. Milyen jó, hogy nem kell, nem egy zenei portál számára írok megrendelésre...Mindketten kiugróan jó formában voltak, élmény volt őket hallgatni, másként hatnak, de erősen.)

Miután a többi szereplő mindegyike alkatilag, énekesileg és színészileg is egészen a helyén van  ebben az első szereposztásban, emiatt összességében egyértelműen ezt a verziót érzem működőképesebbnek, ezzel kapcsolatban nincs is kétség bennem. Bretz Gábor Figaro-felfogása ehhez a csapathoz is jól illett volna, de nagyon úgy néz ki, hogy sem idén, sem jövőre nem lesz módunk egy ilyen kombinációt látni.

Jó este volt, szívesen vettem volna, ha még egy kicsit tovább tart, ha megállítható lett volna az idő közben. Egészen könnyű szívvel sétáltam utána haza, gyönyörű volt a panoráma is a Margithídról. Ma is volt minek örülni.

ps. A teljesség kedvéért: ma Kovács János vezényelte a jó formáját nyújtó zenekart, és a harmadik-negyedik felvonás között az átdíszítés alatt egy almát is elkért a dekorációs célokból kiültetett kisfiútól, sőt azt meg is ette.  

Címkék: Opera Figaro házassága Cser Krisztián Gábor Géza Hábetler András Szegedi Csaba Miksch Adrienn

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr966092050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.