Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Miért van az, hogy olyanokhoz vonzódunk, akik elérhetetlenek számunkra és akik nem viszonozzák az érzelmeinket? – Ez a kérdésfelvetés jelenik meg a Ciróka Bábszínház és a Manna Egyesület közös tantermi előadásának szórólapján. Jó lenne tudni, pedig így van nem egyszer. Mielőtt bárki megörülne, hogy most erre a fontos kérdésre választ is kap, ki kell ábrándítanom. Viszont Puskin Anyeginje Solt Róbert átiratában is megelevenedik, díszletek nélkül is, egy iskolai tanterem is elég hozzá.

Az előadás beszélgetéssel kezdődik. A drámapedagógus-színész tárgyakat mutat a látni valóan színházhoz nem szokott diákoknak (egy szerelmes regényt, egy kézzel írt verseskötetet, egy lapos üveget illetve egy smink-készletet) és mintegy tíz percen át foglalkoznak azzal, hogy milyen emberéi lehetnek ezek a tárgyak. Nem tűnik úgy, hogy ennyi időt megért volna ez a dolog (lehet, hogy más osztállyal több észrevétel is elhangzik), de aztán, a négy színész megjelenésével, akiknek a kezébe kerülnek a megfelelő tárgyak, azonnal beindul a történet. Puskin szövegéből egyedül a levelek maradnak, a többi rész helyett lesz narrátori szöveg, illetve mai nyelvezetre átírt beszélgetések hangzanak el. Helyenként meg-megáll a történet, a drámatanár ismét kérdez. A diákok korához egyébként is közel állnak a történet szereplői. Puskin Anyeginje is mindössze 18 éves, amikor már belefárad az életbe. A foglalkozás vezetője beállítják a diákok segítségével Olgát és Lenszkijt (Ivanics Tamás) kapcsolatukat jellemző pozíciókba, és közösen megvizsgálhatjuk a „boldog” szerelmesek viszonyát is. A boldogság titka a közös érdeklődés. Lenszkijt és Olgát is Olga érdekli egyedül...

A jelmezek (Hubert Csaba munkája) nem térnek el a mai viseletünktől, ugyanakkor jellemzik a szereplőket. Egy nem túl nagy táskában minden kellék elfér, ennek nagy része Olga négy pár cipője. Egy óra sem lenne az egész jelenetsor, de mégis benne van a teljes mű lényege és átérezzük Tatjana és Lenszkij szenvedését, Anyegin (Fülöp József) bizonytalanságát és tehetetlenségét, Olga önelégültségét. Jó a párbaj, amikor a két színész a diákoktól begyűjtött ötleteket hasznosítva sértegeti egymást, míg végül Lenszkij alulmarad az „Olga sosem szeretett és nem is fog szeretni” mondat hatására. 

A színészek közül ismerős volt a nemrég látott igazán revelatív Csomótündérből a két férfi szereplő, Fülöp József és Ivanics Tamás. Utóbbi ezt az előadást rendezőként is jegyzi. Hitelesek voltak szerepükben annak ellenére is, hogy jeleneteiket számos esetben szakította meg az elemző beszélgetés. A két női főszereplővel is elégedett voltam, de a színlap alapján nem tudom beazonosítani, hogy most melyik név kit takar. A Ciróka honlapján sem találtam fényképes társulati névsort. A drámatanár is szerepbe lépett alkalmanként. Álljon itt tehát a három nő neve, ha szerencsém van, lesz aki kommentben felvilágosít, hogy ki kicsoda (Aracs Eszter, Nyirkó Krisztina és Szörényi Júlia).

A beszélgetős részek nem mennek túl mélyre, ennyi idő alatt az osztályhoz nem tartozó közönség miatt sem jöhet létre komolyabb beszélgetés a szerelem természetrajzáról és nem tudjuk azt sem meg, hogy a diákokban felmerült-e, hogy saját kapcsolataikat hozzámérjék az eléjük tárt kétféle szerelemhez. Hátha magukban azért megteszik. Az bizonyos, hogy világosan érzékelték a különbségeket. Az megint más kérdés, hogy az előadást lezáró felvételről elhangzó dal (Anna and the Barbies – „Kezdjetek el élni…”) biztatására hányan fognak hallgatni, éppen miután láthatták, mennyi értelme volt Tatjana és Lenszkij vágyakozásának. Lehetséges, hogy a mai generáció racionálisabb és ostobaságnak tekintenék azt, ha valaki után ennyire reménytelenül vágyakoznának. Vagy ki tudja. A dalt én nem ismertem, jó lezárása az előadásnak.

Nyilvánvaló számomra, hogy ennél jobb megoldás nem is lehet az Anyegin feldolgozásához, mint ennek az előadásnak a megrendelése. Érdemes ezt megfontolnia annak, aki éppen tanítja vagy a közeljövőben tanítani fogja Puskin művét. Jellegénél fogva bármely osztályteremben eljátszható. Egy tanári asztal, egy tábla kell mindössze, na meg egy osztály, kellő nyitottsággal.

Néhány kép az előadásról itt megtekinthető.

Címkék: Jurányi Ivanics Tamás Anyegin Fülöp József Ciróka Bábszínház Aracs Eszter Nyirkó Krisztina Szörényi Júlia

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr286093491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.