Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ez a bejegyzés kifejezetten azok számára készül, akik fontolgatják, vagy  jegyet is vettek már az Operaház idei Mefistofele sorozatára. (Jelenleg 435 ember jön az én szervezésemben, nekik melegen ajánlom, hogy ennyi előzetes információt vegyenek magukhoz, hogy értsék is azt, amit látni fognak. Ez persze nem vonatkozik a rendszeres operalátogatókra, azok simán boldogulnak maguk is. Nekik ez, úgy ahogy van, felesleges.)

Az eredeti bemutató 2010 őszén volt, azt nem láthattam, viszont 2012-ben, két hét alatt hat alkalommal is. Erre a nem túl halvány emlékképre támaszkodom. Az opera.hu honlapon az előadásnál szerepel Kovalik Balázs rendező összegzése. Idézőjelben ebből is használok részleteket.

Bevezetésként:

Akik nem járnak operába, azoknak mondom, hogy az operajátszás világában két tendencia van. Vannak a hagyománytisztelők (nézők és előadók egyaránt), akiknek egészen mindegy, hogy színészként érdekes-e egy énekes, vagy sem, elhihető-e róla, hogy tizenhat éves szerelmes lány, vagy sem.  Egy dolog érdekli őket: az énekes hangja, pl. kiénekli-e az illető a magas C-t vagy sem.

A másik iskola az a csoport, akiknek zenés színházat jelent az opera. Ahol alapvető, hogy minőségi a zene, jó az énekes, DE ezen kívül további szempont, hogy hiteles legyen a színészi játéka is. Ez nem kis követelmény. Ezekben az előadásokban megjelenik az a tendencia, hogy az operákat kiveszik saját korukból és a mához közelítik. Az a kérdés, hogy pl. ez a mű (végső változata 1876-ban készült) nekünk mit mond, mit tudunk meg a saját életünkről, viszonyainkról általa. Ilyen ambíciókkal hagyományos előadás nem lép fel, van helyette "korhű" ruha és díszlet. 

Mefistofele azok közé az előadások közé tartozik (nincs sok ilyen jelenleg), amelyben a lehető legjobb mai magyar énekesek (Bretz Gábor (Mefisztó), Fekete Attila (Faust), Létay Kiss Gabriella (Faust szerelmei, azaz Margit és Szép Heléna) valódi színházat játszanak. Ráadásul: az előadás látványvilága is roppant hatásos. A háttérben látható egy nagy lépcső, amely szándékosan a DNS-spirál mintájára készült és így (talán) az életet jelképezné általában. Sok jelenetben szerepel hatalmas kórus, illetve balettkar - Faust története valamennyire beágyazódik a közösségébe is. Legalábbis ott a kontraszt, a kiválasztott ember és az egyszerű tömeg között. (A záró jelenet poénját nem fogom lelőni, de ott meg fogtok valami banális tárgyon ütközni, az nem egész véletlen. Egyetlen kellékkel Kovalik fényévnyi távolságot teremt a könyveit forgató Faust és a nép között.)

Aki a szerdai előkészítőre eljön (mondom ezt a jóskás diákoknak), azoknak vetítek részleteket, lehet, hogy ez majd le is lepleződik. 

Az előadás HÁROM felvonásból áll, mindegyikben jól elhatárolva három, kettő illetve egy képet látunk. Aki ismeri Gounod Faustját, (amelyhez semmiképp nem kellene ilyen bevezetőt írni), észreveheti a különbséget, hogy míg abban az operában apró részleteiben, folyamatosan bontakozik ki a Margit-történet (és a cselekmény nem tér ki a Faust második részére), addig Arrigo Boito operájában ( amelyhez maga írta a szövegkönyvet is) a cselekményből kiragadott legfontosabb epizódok egymástól elszigetelten, mindenféle átkötés nélkül jelennek meg. Ezt muszáj elfogadni, a nézőnek a képzeletével kell kitölteni a hiányokat.

Tehát a történet:

I.rész I. kép PROLÓGUS 

"Az időtlen végtelenben kerubok dicsőítik az Ég Urát. A Tagadás Szelleme lázadást szított a mennyben, ezért bukásra ítéltetett. Mefisztó megvető kritikával illeti az Alkotót és dédelgetett teremtményét, az elbizakodott porszemet, amely értelemnek nevezi önnön fennhéjázó illúzióját, s embernek hívja magát. Olthatatlan tudásszomja, íme, Faustot is nyomorulttá és sóvárgóvá teszi; lázálmainak semmilyen tudomány nem szab határt, s immár emberfeletti szeretne lenni. Mefisztó fogadást ajánl az Úrnak, amelyben Faust lelke a tét. Az Égi Hangok elfogadják a kihívást, Mefisztó émelyegve hallgatja az aranyfürtös angyalkák negédes döngicsélését, s undorral hagyja el az eget. A Mennyei Seregek himnusza harsogva tölti be a mindenséget. "

 Ez az első kép tele van rendhagyóan öltözött (!) angyalokkal. Amire figyelni kell, az egy félig felöltözött (szép) fiatal táncos, aki vélhetően az ifjú Faustot testesíti meg. Őt érdemes megjegyezni, mert az előadás végén lesz hozzá szerencsénk. A vörös-fekete bundás  pedig maga Mefisztó, aki nem hódol. ( Az ember tragédiájának kezdőképére emlékeztethet.) A hódoló égi kar "Ave" -dallama a mű végén is visszatér majd.  

I. rész 2. kép

"A filozófiai tanulmányaiban megfáradt Faust a frankfurti piactéren mulatozó polgárok színes forgatagát figyeli a távolból. Végül benne is föllobban a lelkesedés, és elhagyva komor celláját, az életvidám tömegbe vegyül. Ám leszáll az alkony, a város elcsendesedik, s a kihalt utcákon hirtelen újra egyedül találja magát mester és tanítványa. Csak egy sötét ruhás alak követi őket, aki végül megtöri a tavasz szépségein merengő Faust ábrándozását, és fölfedi kilétét. A Tagadás Szellemének nevezi magát, a teremtő rombolásnak. Boldogságot ajánl a doktornak itt a földön, ha lelke fölött ő lehet majd az úr - odaát… "

A színpadon látni fogsz egy kis várost, ahová érkezik Faust. Vörös öltönyben lesz, ahogy a tanítványa is (aki fiatalabb, Boncsér Gergely). Faust eleinte gyanakszik, de amikor Mefisztó megmutatja erejét, már hisz neki és szövetségre lép vele. A jelenetben méltatlan módon dobálnak könyveket, ott vannak a színpad szélén, jelzendő, hogy Faust a tudomány embere, érdemes fantasztikus energiákat megmozgatni a meggyőzésére. Mi Faust különlegességéről azért lehetünk meggyőződve, mert Fekete Attila egy gyönyörű áriát énekel, ezt leszámítva átlagos egészen. 

 I.rész 3.kép

"Faustot vonzza az egyszerűség keltette szépség: Margitnak udvarol, akinek a mindennapi házimunkában elaprózódó életét földúlja a lovag közeledése. Míg Mefisztó a szomszédasszonnyal, Mártával vesződik, a lányt megbabonázza a doktor ál-filozofikus csábítása; hogy szerelmes éjszakát tölthessen Fausttal, elfogadja tőle az édesanyjának szánt altatót."

Látunk egy lányt ódivatú ruhában, egy makett-házikó előtt. Fekete-fehér képernyőjű tévén valami Barbi-filmet néz.  Valószínűleg maga is egy Barbi, az ideális nő. Lényeg az, hogy a lány tiszta és egyszerű, könnyen megtéveszti a nála nem túl sokkal bonyolultabb lelki alkatú Faust, aki Mefisztó hatása alatt cselekszik. A lány anyját el kell altatni.(Az ebben a jelenetben nem derül ki, hogy az altatás végleges lesz.)  Amíg Faust udvarol a lánynak, addig Mefisztó nyakába varrja magát Margit társalkodónője, Márta. (Balatoni Éva tökéletesen hiteles a szerepben.) Ebben a jelenetben is van egy gyönyörű szerelmes áriája Faustnak, illetőleg duettje Margittal. Csak azt nem értjük, hogy Faust most miért nem érzi azt, hogy eljött az a bizonyos pillanat, amelyből már nem akarna kilépni. (Ez esetben az ördög már most elvihetné a lelkét.) Mindenesetre a szereplők most felfelé mennek azon a bizonyos DNS-spirálon, amely még forog. Most vannak a csúcson. 

 II. rész 1. kép

"Mefisztó a boszorkányszombat orgiájára kíséri Faustot, akit elkápráztat a lidércek vibráló fénye. A kárhozott népség örömmel üdvözli királyát, és kéjesen hallgatja annak cinikus jövendölését a Földgolyó pusztulásáról. Forog a kerék, kopognak a csontok, egyre féktelenebbül tombol az ördögi tánc, amikor látomás jelenik meg, melyben Faust a börtönben sínylődő Margitra ismer. Lelkifurdalását túlharsogja a társaság euforikus tivornyája."

Boszorkányszombat helyett egy kaszinót látunk, szerencsejátékosokká válnak a kórustagok. Mefisztó ideig-órig sikeresen eltereli Faust figyelmét a lelki életéről. Ez Mefisztó nagy jelenete. Faust végül mégis kivonja magát Mefisztó hatása alól, eszébe jut, hogy mi van Margittal, akit szem elől tévesztett egy ideje.

II. rész. 2.kép

"Gyermeke megöléséért s anyja megmérgezéséért Margitot halálra ítélték. A siralomházban töltött utolsó éjszakán érkezik megmentésére Faust, aki elborzadva talál őrületbe hajszolt kedvesére. Mefisztó megjelenésével szertefoszlik a távoli boldogságról szőtt hiú ábránd: Margit rémülten ismeri föl benne a Kísértőt. Undorral fordul el egykori kedvesétől, s utasítja vissza az általa kínált szabadulást. Elítéltetett. "

 Ez az előadás legmegrázóbb jelenete. Létay Kiss Gabriella megrendítő Margitként, nagyon utáljuk Faustot a cserbenhagyásért. A jelenet közben viszont az előadás legszebb szerelmi kettőse hangzik el, amelyben mindketten elvágyódnak valami messzi nyugodt helyre.... ("Lontano, lontano...") De nincs happy end, Margitnak nem kell az ördög segítsége, nem menekül. Kivégzik, de ennek ellenére a mennybe megy.  A jelenetben egy üveg művér is felhasználásra kerül.  A zene és a látvány együtt kísérteties hatást fejt ki. De nem ez az előadás vége.

 II. rész 3. kép

"Az évezredek homályába veszett, eszményi Görögországban vagyunk, amely talán csak a költő fantáziájának szüleménye. Mefisztó Szép Heléna karjaiba vezeti Faustot, hogy feledtesse vele Margit emlékét. A királynét az érte vívott háború és vérontás víziója gyötri, amire Faust szerelmi vallomása nyújt gyógyírt. A klasszikus boszorkányszombat szerelmi rítusa elégíti ki szenvedélyüket, s emeli őket a realitás fölé. "

 Heléna és Faust kettőse érdekes, mintha nem a múltban, hanem valami utópikus jövőben játszódna. Egy inkubátorra hasonlító valamiben Helené megműt (?) egy férfit, vagy csak kivesz belőle valamit (? - ezt én sem tudtam értelmezni, bevallom, majd várom az ötleteket). Később ő is és Faust is egy-egy ilyen inkubátorban helyezkednek el. Szerelmi kettősük közben a két inkubátort csövek kötik össze. Lehet, hogy a szerelmi egyesülés így fog a jövőben lebonyolódni, gondolhatjuk. A kontraszt óriási, de győz a zene. Ennek a jelenetnek rendkívül izgalmas a látványvilága, nehezen megmagyarázható, rejtvényfejtéshez hasonló helyzetbe hozza a nézőt. Meglátjátok.

Zárás

"A megállapodás még nem teljesült. Jóllehet Faust kiélvezte a világ valamennyi örömét s utolsó órája közeleg itt e Földön, mégsem találta meg azt a percet, melyben megállította volna az időt. A halál pillanatában azonban szembe kell néznie önmagával; szellemét ekkor utópisztikus látomás ragadja el, amelyben megtalálja egész életének értelmét."

A záróképben ismét megjelenik Margit (Helenét is Létay Kiss Gabi énekelte, közben átöltözik) és ő az, aki miatt Faust mégis a mennybe fog menni.Mefisztó minden erőfeszítése felesleges volt.

Megjelenik viszont az ifjú Faust (az a táncos, akit az elején is láttunk), és Faust most ifjúkori énjével szembenézve talán a legkellemetlenebb perceket éli át - muszáj mérleget készíteni, hogy honnan hova sikerült eljutnia. Ezért nem irigyeljük.

A zárókép, amelyben Faust megváltatik, megint az "Ave" dallam érvényesül, illetőleg a hangsúly ismét a látványon van. Akiben esetleg feszültség keletkezett az opera különböző pontjain (gondolok elsősorban a II.2. képre), azt ez a vég feloldja. 

Nagyon bízom benne, hogy aki odajön, megpróbál előítéletek nélkül, nyitottan jönni. Hagyd, hogy hasson rád a zene. Akinek ez tetszett, annak tudok számos ötletet adni, hogy mi nézhető az Operaház repertoárján, amelyben kifejeződik valami hozzáadott gondolat is. Akinek nem, azoknak is van több klasszikus kivitelezésű előadás, amelyben garantáltan egyetlen meglepetés sem éri a nézőt, viszont tisztességesen eléneklik. Ennyire jó helyre olcsón nem lehet ülni, mint ahova most fogtok kerülni, de aki eléggé megszereti a műfajt, az kezdetnek beéri a III.emelet oldalüléssel, illetőleg az Erkel Színházzal, amelynek rendkívül optimális helyárai vannak... Nyugodtan forduljatok hozzám, további kérdésekkel is.

 

 

 

Címkék: Opera Mefistofele Boncsér Gergely Kovalik Bretz Gábor Fekete Attila Létay Kiss Gabriella Balatoni Éva

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr1005808322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fanni Ferenczi 2014.03.03. 22:21:37

Èletem első operajá volt, és èn magam is meglepődtem, de tetszett! Alapismeretekkel egy jól èrthető, nèzhető mű volt, szerintem. Nekem a kedvenc szereplőm Márta volt, negatívum pedig számomra a hossza volt :)