Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Kedden ismét két kihagyott előadás (Mesebolt: Tá-ti-ti, Kerekasztal: A hosszabbik út) után, délután kezdtem a szemlézést.(A hosszabbik út végzős középiskolásoknak való, és mivel egy ilyen osztályt tanítok, nekik december közepére megrendeltem ez utóbbi előadást. Beszámoló dec.18-án várható erről.) A Mesebolt délután egy másik előadást játszott, Galuska László Pál darabját "Madarak voltunk" címmel. Viszonylag nehezen tudtam erre az egy órára beesni, de kíváncsivá tettek azok az előzetes vélemények, amelyeket a nemrég alakult szombathelyi csapat előadásáról hallottam. Furcsa egybeesésként, többen is egyöntetűen a "szép előadás" fogalmát használták rá, más gyerekszínházban dolgozó és kritikus is - és valóban, ez a jó kifejezés.

Az előadás Marika és Gergő életének négy állomását mutatja be, a gyerekkortól az öregségig. A bábosok ezúttal maguk is előtérben vannak, ráadásul nem a megszokott egyen-feketében, nem próbálnak beolvadni a háttérbe. Boráros Szilárd színpadképe jól hasznosítható, többfunkciós elemekből áll. Központi szerepet játszik egy taliga, amelyik cirkusszá is tud változni, ha szükséges. Minden jelenetben szerepet kap a csoda is, egy tündér képében. Angelikát a gyerekek kiszabadítják, ő persze hálából a szokásos módon három aranyhajszálat ad nekik, és ez átsegíti őket életük három különösen nehéz helyzetében. A tündéri segítség csak a rendkívüli esetekre nyújt megoldást, amikor például egy boszorkány akarná őket egymástól elválasztani, vagy maga az ördög jön asszonyt csábítani. Egyébként maguknak kell a nehézségekkel megbirkózni, Gergő több éves katonaságával és a mindennapok feladataival. Kovács Géza rendezése ezekre a mozzanatokra csak utal, de nem is könnyíti el őket. A szereplő hét színész nagyon egységesen dolgozott, igazi csapatmunka eredménye ez a katarktikus előadás. Nekem a többiek közül így is kivillanni látszott Dénes Emőke és Kovács Zsuzsanna. Összességében az előadás kíváncsivá tett a társulat többi produkciójára és csak sajnálni tudtam, hogy a legjobb 22-be beválasztott másik két darabjukat nem láthattam. Ha egy előadást kellene megjelölnöm a megnézettek közül, én egyértelműen erre voksolnék, ez tette rám a legnagyobb hatást, kétség sem fér hozzá. De ahhoz sem, hogy a 4+-os megjelölés nem illik az előadáshoz. A körülöttem ülő aprócska óvodások elvesztették a fonalat nagyjából a második jelenet után. Az addigi félóra lekötötte őket, de ötvenöt percig nem tudtak folyamatosan figyelni. Szerintem ez az előadás inkább kisiskolás kortól élvezhető, viszont a felnőtt kísérők is szeretni fogják és emiatt nagyobb eséllyel viszik majd vissza gyermekeiket más Mesebolt-előadásokra is. Örültem, hogy részese lehettem az élménynek, minden tennivalóm és problémám köddé vált az előadás ideje alatt, teljes mértékben magával ragadtak a játszók.

A szerdai nap a módszertani programoké volt (erre nincs rálátásom, mit is takart ez valójában),  csütörtökön viszont végre láthattam mindkét felajánlott előadást a délelőtt folyamán. A Budapest Bábszínháznak idei bemutatója volt a Lúdas Matyi, mégpedig Tasnádi István átiratában, aki szerelmi szálat is beletoldott a mesébe. Erősen lúd-szempontú megközelítés volt ez is, de ez számomra nem jelentett újdonságot, hiszen én Schwajda-verzióban ismertem meg a mesét (1978-ban), aki több ludat is felvonultatott, nem elégedett meg Galibával. Ezt a régi előadás mindannyiszor eszembe jut, ahányszor a történettel, vagy olyan színészekkel találkozom, akik abban játszottak. S mit tesz isten, ezután vasárnap a miskolciak vendégjátékán (Gézagyerek, beszámoló jön) elém kerül Máhr Ági, aki szintén abban a számomra meghatározó előadásban libáskodott. Ez a bábszínházi előadás, Fige Attila rendezése (aki az Állampolgári ismeretekben személyesen is feltűnt a héten), egy asztali bábokkal készített előadás. Szerencsés módon ez a kamarateremben került elénk. Éppen elég jól lehetett a viszonylag apró bábokra rálátni. (Ugyanez az előadás kevésbé működött volna a nagyszínpadon - ahogy ezt másnap, a pénteki, hasonló stílusú Rómeó és Júlián meg is állapítottam. Azt is legalább szűkített nézőtér előtt lett volna érdemes bemutatni.) Ez a Lúdas elég szórakoztató volt. Az ötéves fiamat is és engem is lekötött kellő mértékben. Nemcsak a szerelmi szál volt új, hanem az is, hogy a hősben felmerül a megbocsájtás lehetősége és egy-egy ütést hajlamos elengedni. Karakteres volt nemcsak maga Lúdas Matyi és Döbrögi, de szerelmese Klári úgyszintén és különösen tetszett az Ispán karaktere. Az előadást néző alsó tagozatosok is feszült figyelemmel nézték, jó választásnak bizonyult számukra.

Jön a harmadik rész...

Címkék: Lúdas Matyi Bábszínház Marczibányi Tér Fige Attila Madarak voltunk Mesebolt

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr395655371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.