Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

 Szombat este volt a Tháliában az utolsó vidéki előadás, vége lett a fesztiválnak. Nyilván nem véletlen, hogy egy jelentős közönségsikerre számot tartó zenés darabot hagytak a szervezők a végére, amely az ország legnagyobb vidéki műhelyében, Szegeden készült. Gyüdy Sándor igazgató az előadás előtt hosszan beszélt a műsorpolitikájukon kívül a darab keletkezéséről is. Pozsgay Zsolt a szerző, akivel a Szegedhez kapcsolódó történetet megíratták. Szándékaik szerint minden évben rendelnek egy kortárs darabot, amelynek van helyi kapcsolódása is. A Pipás Pista volt a sorozatban az első.

Maga a történet feltétlenül jó drámai alapanyag. Bozsik Yvette „Minden ötödik órában” c. előadásában, amely a családon belüli erőszakról szól, szintén megjelenik a legendás tanyasi vagány, Pipás Pista, aki megrendelésre ölt meg problémás (verekedős, iszákos, erőszakos) férjeket. Egy idő után persze ő is lebukott, hiába variálta elkövetési módszerét. Erre a karakterre, aki Robin Hood mintájára az igazságtevő szerepében is tetszeleg, nyugodtan felépíthető a dráma. Van csavar is: kiderül, hogy Pipás voltaképp nő, akivel saját férje rosszul bánt és a férfiruhát csak özvegyként vette magára. A darab keretes szerkezetű, Pipás Pista jószántából ismeri be sorra tetteit két csendőrnek, akik annyira buták, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A két részben négy gyilkosság bonyolódik, kellemesen, zenei körítéssel. A már meggyilkolt férjek a túlvilágról is bele-beleszólnak a történet elmesélésébe.

Az előadás kellemes vígjátékká vált, kevéssé mélyült el – pedig az alapanyag ott volt, megszólalhatott volna akár a Szeged környéki tanyavilág nyomora (vagy a férfi-nő kapcsolat) kevésbé vicces formában is. Az előadás habkönnyű lett, sőt helyenként a ripacskodást is súrolta egy-egy megnyilvánulás. A közönségnek tetszett így ahogy volt, igazolást nyert a színház, hogy erre az előadás-típusra nagy igény van.

Az előadás főszereplőjét Szabó Gabi játszotta, akit én nagyritkán láttam eddig színpadon. (Tavaly a Tháliában játszott A nő a múltból c. szegedi előadásban is, egyébként csak néhány vígszínházi szerepéből voltak róla halvány emlékeim.) Ahogy most a port.hu-n utána néztem, elég rendkívüli színész, mert nemcsak születése előtt egy évvel játszott már filmben (Szeressétek Ódor Emíliát), de előadásai között számon tartják még a Centrálban futó Illatszertárat is. Ha így alakult, lehet, hogy Puskás Tamásnak gondolnia kellene rá, hogy visszahívja Pestre.

Ez az a típusú darab, ahol a címszereplőn majdnem ugyanannyi múlik, mint az összes többi szereplőn együtt. Én Szabó Gabi alakítását nem éreztem elég kiegyensúlyozottnak, helyenként erős volt, a férfiséget például jól el lehetett hinni neki, még a tapsrendnél sem foszlott le róla néhány gesztus, amelyik végig jellemezte az alakítását. Ugyanakkor voltak neki is harsány hangjai, csak rutint mutató megszólalásai. Mintha annyira nem izgatta volna az általa játszott Pipást, hogy mi lesz vele, kivégzik-e vagy sem. Ez nem tesz jót az előadásnak, mert ugyan egy percig sem volt ellenszenves a gyilkos, voltaképp a nézőt a kivégzése sem érintette tragédiaként. Ehhez az előadáshoz inkább illett volna, ha valami adminisztratív hiba miatt megússza. Arról meggyőzött Szabó Gabi, hogy egy másik rendezői koncepcióval (vagy továbblépve: más szöveggel), amely ennyire nem akarja „lájtosra” venni a történetet, erős lehetett volna. Igen, érdemes lehet rá építeni darabokat.

Volt néhány színész nála hálásabb helyzetben, akik a maguk néhány jelenetében hitelesebb benyomást tudtak kelteni. Ezeket a színészeket is csak hébe-hóba nézem, amikor Pestre vetődnek, de kis villanásaikból is úgy éreztem, hogy sikeresebben küzdöttek meg a szerepükkel, mint azok, akiket most nem említek. Lazók Mátyás egészen jó volt a süket fiú szerepében, beszéd nélkül is kifejezte ragaszkodását gazdájához. A „legjobb” házaspár nekem kétségtelenül a Kedvek Richárd - Danis Lídia kettős volt. Szuggesztíven fejti ki a férj, hogy miért hajtja agyon az asszonyt: hiszen van is látszata, rendben a tanya. Danis Lídia szépségét sikeresen eltorzította a maszkmester. Így lesz a darab szerinti 21 éves asszonyból anyóka. Azt már nehéz elhinni, hogy nem őt tartják kint a tyúkólban éjszakára. Kárász Zénónak vannak még emlékezetes percei, bár könnyelmű részeges gazdaként ő is a karikatúra felé hajlik – néha el is bizonytalanodtam, annyira hasonlított Hajdu Steve-re. Lehet, hogy a két színészt együtt valami jó kis bohózatban hasznosíthatnák.

 Akik lelkiismeretesen elolvasták az összes bejegyzést, most megörülhetnek: a Pipás Pista tényleg ennyi. Megnézhető, tovább fogják játszani Szegeden (!), itt-ott lehet szórakozni, örülni néhány színésznek, de az előadást látva garantáltan nem fogunk semmit átgondolni a saját életünk kapcsán. A zajos, tomboló sikerből ítélve azt a következtetést viszont nyugodtan levonhatjuk, hogy érdemes tovább folytatni a vidéki előadások fesztiválját, a közönség érdeklődése adott.

Színlap

Címkék: Szeged Kárász Zénó Thália Lazók Mátyás Kedvek Richárd Vidéki Színházak Fesztiválja Pipás Pista Pozsgay Zsolt Szabó Gabi Danis Lídia

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr95517393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.