Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Nyári színházba más elvárásokkal megy az ember, kifejezetten szórakozni vágyik. Más a mérce, más a tűréshatár. Bevihető a sör és a perec is, megszokott dolog a rövidnadrág. Éppen ezért kevés kivételtől eltekintve zenés darabokat és vígjátékokat kínálnak a mezei nézőknek, a zenés vígjáték (élő zenekarral!) pedig a legjobb ajánlat, ami adható.

Lőrinczy Attila darabja ebben a műfajban készült, viszonylag friss - a 2011. augusztusi szombathelyi bemutató (lsd a színlapot itt) óta máshol nem volt azóta műsoron. Némi átalakítás után a "Szentendrei Teátrum és Nyár" és a Pentaton Koncert- és Művészügynökség produkciójaként, Réthly Attila rendezésében immár a második helyszínen, a Városmajori Szabadtéri Színpadon vendégszerepel. (színlap) A Városmajorban lesz még egy előadás csütörtökön, és ha a kismadarak igazat csiripelnek, akkor ősztől az Átrium programjára kerül.

Kortárs szerző színpadképes darabjának minden színház örül, ha másért nem is, azért mert mostanában nagy hangsúly került arra, hogy magyar darabokat játsszanak a színházak, és egy ilyen produkció javítja a statisztikát. Az pedig kifejezett szerencse, ha vígjáték is, hiszen nagyobb eséllyel mennek be a nézők, ha az előadás nem celebekre (vagy legalább nagyon ismert színészekre) épít. Az ősbemutató főszereplője Udvaros Dorottya volt, az ő nevére jellemzően több néző vált jegyet, mint Pikali Gerdáéra, ezt tudomásul kell venni. Ha valakinek mindkét név előhozza a színészt, akkor most minden bizonnyal csodálkozik. Jelentős (24 év) korkülönbség van köztük, így ehhez képest módosították is a főszereplő korát. Persze a darabbeli 42 évnél Gerda fiatalabbnak látszik, de 8 évvel ténylegesen fiatalabb is - és ez jelen esetben fontos és nem kifejezetten előnyös.

A történet alaphelyzete ismert a műsorból, nyugodtan elmondható - három perccel a kezdés után mindenképp kiderül. Adott egy jelen esetben 42 éves friss özvegy, aki épp 68 éves (egyébként milliomos)  férjének halotti torát üli szűk családi körben. A nő bízik abban, hogy még van esélye az újrakezdésre, amelyhez számos férfipartner kínálkozna már most, a temetés napján. A történet alakul, lesz benne egy valódi és egy elképzelt fordulat, amelyeket nem illik és nem is szerencsés felfedni - nem is teszem. Az alapkérdés feltétlenül ez: lehet- e újrakezdés vagy sem. Emiatt egyáltalán nem mindegy, hogy hány éves a főszereplő. Pikali Gerda annyira szép és fiatal, hogy ránézve nehéz ezt a helyzetet komolyan venni és azt főleg, hogy az öregedésen gondolkodna.

A történet minden valószínű és valószínűtlen fordulata, az élő zenekar és a legkülönfélébb zenei stílusú betétdalok mellett még kissé a rendszerváltás utáni politikai életről is beszélne, bár ezek a megjegyzések a legtöbb esetben közhelyesek is (jellemzik a szereplőket ezzel is), és nagy újdonságot nem mondanak a nézőknek. 

A zenei betétdalok többé-kevésbé szórakoztatóak, bár a mikroport használata a prózai részeknél szemmel láthatóan zavar néhány színészt. A legtöbben túlharsognak egyes jeleneteket, nem gondolnak arra, hogy ki vannak úgyis hangosítva, pusztán maguk előtt látják a hatalmas nézőteret és el akarják juttatni a szöveget az utolsó sorokig. Vannak olyanok, akik ezt szerencsésen kerülik - Balikó Tamás mértéktartó hetvenes úriembert játszik, hihetően. Még a nagy magyar költők (Kosztolányi, Babits, Ady) sorai is természetesen hangzanak a szájából, akiket csak úgy idézget. Persze az idézetek mindig kapcsolódnak a szituációhoz, és a közönség valószínűleg nagyrészt érettségizett egyedekből áll, akik remélhetőleg a forrást fel is ismerték. Ha meg nem, akkor sincs baj.

Amikor pedig a második rész elején Margitai Ági énekel, akkor szükséges is a mikroport, működik az előadás. Margitai Ági szerepe szerint jósnő, aki negyven éve lemondott a férfiakról, kacéran felteszi a lábát egy asztalra és nem tud más az eszembe jutni, hogy mennyire szép az a láb. Pikali Gerda az interjúk alapján az, aki özvegységre jutván mindenki céltáblája lesz, ehhez képest több szereplő is van, aki nem akar tőle semmit, esetleg tesznek egy-egy rosszmájú megjegyzést. Nevelt fia (Kelemen József) sokkal idősebb és egy ártalmatlan alkoholistának látszik. (Elvileg fiatalabb lenne, ha nem is sokkal.) A férj régi barátja, az egykor párttitkár, ma milliomos (Bezerédi Zoltán) szintén nem udvarol neki, sőt az ifjú cégvezető is most szakít vele. A címmel ellentétben nem tűnik annyira könnyű prédának, sőt nagyon is tudja, hogy mit akar - egy másik férfit, máshol és gyerekeket.

A darabnak vannak következetlenségei - nem igazán látjuk, hogy a gyerekeknek mi akadálya is volt eddig, és még mondhatnánk néhány másikat is, de akkor az spoilerként hatna. Ami még nagyobb baj, hogy nem sikerül ezt a mi elvileg szánnivaló főhősnőnket eléggé megszeretni ahhoz, hogy a sorsának alakulása igazán érdekelni tudjon. Majdnem mindegy a nézőnek, hogy mi lesz a vagyonnal. A nőről feltételezzük, hogy lesz még gazdag pasas, akinek így is kelleni fog. Pikali Gerda nagy dobása a szárazföldi szinkronúszás bemutató, amelyet nagy nyíltszíni tapssal jutalmaz a közönség és amely egyben azt is igazolja, hogy színházban nincs olyan, hogy lehetetlen.

Ha valaki nyugtalankodik, van azért egy kierőszakolt happy end, még ha kell is egy csavar hozzá. Persze ez a boldog vég nem olyan egyértelműen megnyugtató, ha a néző történetesen épp 42 éves és nő. De másoknak hátha az.

 

Címkék: Balikó Tamás Pikali Gerda Városmajori Színpad Könnyű Préda Bezerédi Zoltán Margitai Ági

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr375398330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.