Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Áprilisban 27 előadást láttam és ezek között mindössze öt olyan volt, ami váratlanul került a programomba. Volt ezek között csapda is, ahogy az előre eltervezettek között is, de volt egy-két váratlan ajándék is, ami igazán jól esett. Ez a ma esti előadás is ilyen volt. A színház egyik főmunkatársa a négyeshatoson hívta fel egy tízmásodperces beszélgetésben a figyelmem pénteken, hogy ki ne hagyjam a Gergye új előadását. Be kell ismernem, hogyha nem szól, akkor most egy élménnyel szegényebb lennék.

Mit is takar az Opera Amorale cím?

Azt akinek az opera szó önmagában is riasztó, megnyugtatom, hogy itt most nincs másról szó, csak arról, hogy Gergye és csapata a Bizottság legismertebb dalait összefűzte egy laza performansszá. "Politikailag inkorrekt színházfoglalás" zajlik, illetőleg tenorcselekmény. Nem állítom, hogy az egyébként imponálóan kidolgozott zenés-táncos akció minden részletét értettem, ahogy annak idején sem szálaztam szét a Bizottság dalainak szövegét. (Arról nem is beszélek, hogy 1990 táján ismertem meg ezeket, szégyen ide vagy oda.)

Hat ez a mostani előadás, nyilvánvalóan profi táncosokkal és énekesekkel. Van akit felismertem, mert számos előadásban már láttam. Játszik benne Szalontay Tünde a Pintér Béla-darabok egyik meghatározó szereplője, akit csütörtökön a Szutyokban láttam utoljára, illetve a meglepetés-áldozat vendég, Egri Márta is, aki nagyon meggyőzően adta a be nem avatottat. (Vagy tényleg nem tudta, hogy énekelni fog, vagy ha igen, akkor még annál is jobb színésznő, ahogy eddig gondoltam. Jót tenne a produkciónak, ha folyton ő lenne a felrángatott szereplő.) Gergye Krisztián úgy látom nagyon megszokta a cilinderes patkány szerepét, lehet, hogy még a ruha is az Elsurranó patkányból van - a nemzeti színű bojt karakteres. Maszkban is jól felismerhető Gergye bárkinek, aki egyszer is látta már színpadon. Murányi Márta nézőként kezdi (A Thelma és Louise-ban illetve az Örkény Színház számos előadásában nézhető például, operaénekes), majd minden átvezetés nélkül ő is a színpadon köt ki. A többieket csak azért nem emelem ki, pedig szintén tetszettek, mert nem tudtam a nevet és az előadót összepárosítani. (Igen, több táncelőadást kellene nézni.)

Az egész produkcióból árad a spontaneitás, a szabad művészet és a szabad cselekvés iránti vágy és igény - és persze ugyanakkor a realitás ismerete. Van ugyanis egy figura, aki meglehetősen testes (kövér), népi ingben és fekete mellényben van, tarisznyával. Egy óriási fitnessz-labdára ugyanezt a jelmezt adták és azt tolja maga előtt egy ideig, majd ezzel felhagy, viszont az egész előadás alatt fenyegetően fel-alá jár és kel a színpadon. Néz minket is, megfigyel. Hol helyeslően, hol rosszallóan bólint. Szól néhány mondatot is: "minden színház kőszínház" ill. "a függetlenek is én vagyok". Ha valamelyikőtök nem jön rá, hogy ugyan kire is vonatkozhat ez a meglehetősen direkt utalás, ki az a személyiség, akinek a jelenléte a magyar színházi életre elég élesen rányomja a bélyegét, aki mindenhol érezteti a jelenétét, az nyilván nincs tisztában a mai színházi viszonyokkal, a kultúrpolitikával. Az nem olvasta még az én építő jellegű sok-sok bejegyzésemet sem, ami érintőlegesen foglalkozott Alföldivel ill. a Nemzeti pályázattal. Név nem hangzik el, de nem is szükséges. Tárnok Marica meggyőző erővel játssza ezt a karizmatikus színházi vezetőt, helyenként az az érzésünk, hogy maga a megidézett az, aki köztünk van. A Bizottság tagjainak annak idején ott volt a pártállami cenzúra, Aczél elvtárs, de a mai függetlenek sem panaszkodhatnak, az ő tevékenységükkel is foglalkoznak magasabb helyeken, ahol "megoldották a színházak helyzetét." (Ezt a mondatot febr.14-én személyesen hallottam egy előadáson az illetőtől, lsd. a bejegyzést.)

Lehet ábrándozni, reménykedni - jó lenne, ha sokat menne ez az előadás, kinyílna Gergye Krisztián rétegszínháza a szélesebb közönség felé is. Én látok rá némi esélyt. A színházi válságról szól az előadás, direkt módon, de felszabadult, humoros formában. Érdemes a figyelemre.

Színlap

 

Címkék: Gergye Krisztián Átrium Egri Márta Szalontay Tünde Opera Amorale Tárnok Marica Murányi Márta

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr545282889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.