Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A regényadaptáció - szinte reménytelen vállalkozás. Néha beüt (egyik ismerősöm a főpróbán a régi szkénés Mester és Margaritát említette ellenpéldának - mást nem bírtunk felidézni).

Most nem ütött be.

Megvolt egy jó szereposztás, de maga az adaptáció szövege túl terjengős. Három óra. Ez a 3 óra kétszer annyinak tűnt, mint előző nap Mohácsival 3,5. Most Rudolf Péterrel sem volt bajom, elfogadtam, nem úgy mint az idei legrosszabb élményem főszereplőjeként.
A zenekar jelenléte is segített, az átdíszítéseket áthidalta.
A terjengősség mellett a másik problémám: az elején minden színész és a műszak is kijön civilben és elmondja a narrátor Bálint András, hogy ez a sztori a máról szól. Most is van korrupció. A végén is van egy hasonló lezárás.
Ez úgy ahogy van, felesleges. Mindenkinek felötlik ez az aktualitás, minek ezt szájbarágni. (Mohácsi A nyaralásban ezúttal nem aktuálpolitizál, szinte egyáltalán nem.)
Ez a kezdés sokat ront. A sok narrátor-szöveg is, bár helyenként jól veszi ki magát, ahogy a szereplők Bálint Andrással eszmét cserélnek a színpadon. Kijavítják, stb. És sok a jelenet, elunalmasodik egy idő után.
Nekem.
Vilma, aki annyit nem volt prózai színházban, ezt is szerette, de magától kinyilvánította, hogy A nyaralás jobb volt, mint akármelyik másik, amit mostanában látott. Van neki szeme, ez is valami. (Nem én mondtam neki, hogy ezt gondolja.)

De Vilma itt is élvezte a színészeket (Gazsó György megint a Munkaügyekből, a lányom ott látta először, én persze már Nyíregyházán is követem Gazsót, akkor még vidéki előadásokra is eljutottam - most kis szerepe volt, de azt persze jól megoldotta kisujjból. Ha már Gazsó, akkor Főfőnök - menjetek inkább arra.).

Szerintem ez az előadás nem kihívás egyik résztvevőnek sem, a Radnóti gárdája ennél jóval többre is alkalmas. Esetleg ahhoz kell erős koncentráció a sorozat elején, hogy megjegyezzék, hogy mikor ki hol jön be és milyen ruhában. A legjobb jelenet Martin Márta cselédasszony-alakjához fűződik, aki nyílt színi tapsot kapott. Sajnos utána a közönség 5 percenként megtapsolta a távozókat, pedig csak Martin M. érdemli jelenete  ezt meg igazán. Az a jelenet lesz valószínűleg az egyetlen, amire még két hét múlva is vissza tudok gondolni. Persze a csodás Petrik Andrea a kis lehetőségeit megoldja, nagyon jó - de néznénk hosszabban is.

Én a Radnóti előadásait már évek óta követem (1988 óta, hogy egészen precíz legyek), van ami jobban tetszik, van ami kevésbé. Idén eddig feltétlenül a Jelenetek volt az, ami leginkább megfogott. 

Címkék: Radnóti Színház Rudolf Péter Petrik Andrea Martin Márta Holt lelkek

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr995085467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.