Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Az évadban most bekövetkezett az a pillanat, amikor egy kortárs magyar szerző darabját vezető művészszínház jól kialakított szereposztásban sikerre viszi. Ha van köztetek olyan, aki látta Parti Nagy Mauzóleumát a Kamrában sok évvel ezelőtt, akkor annak mondani fog valamit az az összehasonlítás, hogy ez az előadás ahhoz hasonló reveláció lesz. Parti Nagy is írt előtte, de ez az előadás hozta meg számára az áttörést. Kerékgyártó Istvánt a múlt héten már beharangoztam, ő pontosan tíz éve lett üzletemberből író, négy megjelent regénye van már, de most fog igazán a köztudatba ezzel az előadással berobbanni.

Az előadás méltó a regényhez, és számomra is érdekes volt, aki pontosan tudta, mi a következő jelenet. Annak, aki nem olvasta, azt javaslom, igyekezzen jegyet szerezni márciusra, és menjen tudatlanul oda, úgy még hatásosabb lesz. Éppen ezért nem elemzem a jeleneteket, nem akarom agyonütni a várható élményt. Mindössze előzetesként: Egy hajléktalan férfi élettörténetét követjük nyomon, a stációkat végig - visszafelé. Mindennek dacára minden jelenetben van olyan mozzanat, amin lehet nevetni és picit sem unalmas.  Azaz happy end a vége: megszületik az újszülött. Egy nagy "szakadj meg" szatyorban játszódik az egész előadás - ami nem véletlen.

Bán János megkapta a nagy esélyt és kihasználja. Megrázó különösen azokban a jelenetekben, amelyben hajléktalan. Egyértelműen ő a legerősebb figura, de jó nagyon Bálint fia is. Együtt látni őket különösen érdekes.

Mindenkinek, aki szereti a színházat feltétlenül javaslom az előadás megtekintését. Mivel jelenleg az első nyolc előadás el van adva, vagy pótszékre lehet játszani (ami az olcsó megoldás és van némi párkány két oldalon, lépcső, tehát vagy tíz embert be fog engedni Réka minden nap), vagy jó előre kell felébredni. Holnap megtudom, hogy mikortól árulják a jegyeket és megírom nektek, mert ez most lesz annyira keresett előadás, mint A mi osztályunk.

Éppen azért, mert fordítva történik minden, lesz happy end - lesz némi enyhülés, de a végén az ember mégis azzal az érzéssel távozik, hogy vele ugyanez megeshet, sőt akárki mással is. És nincs utána menekvés, ott a Ferenciek tere, majd nekem ott volt a Nyugati tér élménye is - ma éjjel történetesen egy hajléktalannal, aki kis híján a villamos alá sétált...

Címkék: Katona Bán János Rükverc Kerékgyártó István Bán Bálint

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr785085783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.