Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Tegnap megnéztem a Trafóban Kárpáti Péter drámaíró és a Titkos Társulat újabb előadását. (Tavaly elég sikeres bemutatójuk volt A pitbull cselekedetei, erről beszámoltam.)

Az álom féltestvére c. előadás annak ellenére, hogy ma bemutatják, még nincs igazán kész - a vége különösen kérdéses. A műsorfüzetbeli tájékoztatás ellenére mindössze 9o perc, egy részben.

Nagy Zsolt és Stefanovics Angéla a két főszereplő (Tóth Ildikó, Stork Natasa, Gőz István még érezhetően jelen vannak). Igazából azok fogják élvezni, akik Angéla játékát szeretik.

Az előadás díszlete meglehetősen egyszerű - a szereplők ideiglenesen egy raktárszerű hodályban laknak, a Trafó terének legalább 3/4-e ez a nagyrészt üresen maradt színpadtér. Láthatunk egy kanapét, egy fotelt, egy párásítót és nagy szerepe lesz az előadásban egy porszívónak is. 

Látnivalóan be akarják a nézőket is foglalni a színpadtérbe, pontosabban a színpad türemkedik be a 4-5 soros nézőtér első sorának közepébe is. Miután óriási tér maradt szabadon hátul, ennek a megoldásnak mindenképp gesztusértéke van. Az orrunk előtt pirít kenyeret Tóth Ildikó, kezdik meg a teafőzést, ami végül csak felvetés marad filter hiányában.

Miután egy kortárs szerző darabjáról van szó, aki mellesleg rendezi is a munkáit, egyértelműen a társulat tagjaira formálta a szerepeket. Vagy igazam van, vagy sem, de a színészek a saját ruháikban lépnek fel, vagy olyanokban, amelyekben nagyon jól elképzelhetőek magánéletükben is. Ezt a típusú személyességet erősen aláhúzza az is, hogy minden szereplő a saját keresztnevén említődik. Természetesen ettől még Angéla nem jógatanár (bár elvileg lehetne is) és Zsolt nem lesérült birkózó. Ebben biztos vagyok, sőt le sincs sérülve, bár elég komoly gyakorlatokat végez az előadás elején és végén - mintha kung-fu lenne, de erre azért nem esküdnék meg.

Az alapkérdés: egy másik ember fájdalmait, tragédiáját átveheti-e bárki más, ill. egyáltalán hajlandó-e rá? (Lásd Euripidész Alkésztisz c. drámájának egyik motívumát.)

Ez a darab ettől a problematikától eltekintve egy társalgási színjátéknak tűnik, elég sok olyan párbeszéd van benne, amelyek elhangozhatnának akármelyik magyar lakásban is. A non plusz ultra az, amikor öt szereplő (köztük egy épp lebénulva, de ez mellékesnek tűnik az adott helyzetben) a nyílt színen a közönség irányában lehasalva egy matracon megnézi a szemünk előtt a Gangnam style - videót és azt kommentálják.  A laptop halkan szól, látni nem látjuk a klippet, nem használják ki hatáselemként. Hát ezt is megértük, majd számolni fogom, hogy hány előadásba építik be ezt a zenét.

Az előadás nem volt rossz élmény, n+1-diknek kifejezetten nem, de ha valaki csak félévente választ ki darabot, akkor menjen inkább A pitbullra. Az előadás megítélése nagyban attól függ, hogy a színészeket ki mennyire szereti és mennyire szereti a kísérleti színházat, magyarán hajlandó-e egy még nem kész dráma formálódásához asszisztálni. 

Nagyon sok szabadúszó színész van, lesz még több is, nekik nagy szükségük van magára a munkára is, hogy más-más partnerekkel kipróbálhassák magukat. Erre jött létre ez a Titkos Társulat is, én drukkolok nekik, hogy minél többet dolgozhassanak. (A Szörprájzparti egy lakásszínházi kísérlet volt, az az egyik legrégibb darabjuk, nem láttam - lehet, hogy kellene. Ha valamelyikőtök látta, visszaírhatna, hogy milyen.)

Ma és vasárnap lesz még Az álom, januárban később pedig ismét A pitbull következik a Trafóban. Ha valakinek pont van ideje, nézze meg. Nagy Zsolt abban "prófétaként" jobb szerepet is kap, mint ebben.

A levelet félbehagyva elhúztam a számomra kellemesen közeli Átriumba, ahol egy régi hiányt pótoltam: megnéztem Pintér Béla évek óta hatalmas szakmai és közönségsikert kiváltott darabját, a Parasztoperát.

Egy kritikus ismerősöm szerint ez Béla legjobb műve - az biztos, hogy ezt más társulat is előadta már, míg a többi darabját, melyeket a társulatára ír illetve írnak együtt, még nem.

Én annak idején láttam az első nagy alkotást, a Népi rablétet, ami annak ellenére nem tetszett, hogy mindenki ódákat zengett róla. Utána lényegében nyugtáztam vagy tíz-tizennégy évig, hogy jó, már megint kapott díjat, mindenki imádja, de csak eldöntöttem, hogy nem az én színházam. A nagy áttörés az volt, hogy tavaly elmentem a Kaisers TV, Ungarn-ra, ami az egyik kedvenc tavalyi előadásom volt, mindenképp a legjobb tízben. Remélem, hogy ezt annak idején nyomatékosítottam is. Idén ennek hatására megnéztem a 42. hetet is, bár azt akármi is van, megnéztem volna Csákányi Eszter miatt. Az szerintem a Kaisersnél valamivel kevésbé egységes, de jónak nézett ki a főpróbán. És hát Csákányinak nagyon passzolt a szerep, nagy lehetőség is.

És milyen a Parasztopera: hatalmas fába vágta a csapat a fejszéjét (a fejsze stimmel, de nem fába vágták - ennyit elárulok a nem publikus cselekményből): népzenéből, operai motívumokból és néhány slágerből (köztük a Szomorú vasárnap is) összegyúrt Darvas Benedek egy valóban egységet alkotó zenei anyagot és ezt egy valóban operai és dramaturgiailag nagyon egységessé formált történet elmondására használják. A szöveg részben operai, azaz éppúgy szerepelnek benne teljesen felesleges ismétlések, kérdések, ugyanakkor szókincsében a szlenget is és jó néhány káromkodást is használ, ami a barokkos ÉS népzenei hangzással együtt bizarr, a komikus hatás érvényesül.

A legnagyobb poén az, hogy operát mutat be egy csapat, amelyben esetleg 1-2 nőről mondható el, hogy valamennyi hangja van, a férfiaknak szétdohányzott rekedtes brummogással kell prezentálnia a szerepüket. És bevállalják a 75 perc szinte folyamatos éneklést. Pintér Bélának van néptáncos előélete, amely rányomta bélyegét az első munkáira (a kritikákból azért tájékozódtam és ismergetem az előadásokat, ha nézni nem is néztem) és a táncos részek, amilyen ritkák, olyan profik az előadásban. Abból a pár percből is látni, hogy ezt nagyon tudja Béla. Ahogy persze az is látszik, hogy ha tetszik, ha nem, ő az egyik legjobb színdarab író, rendező, társulatvezető és kiváló színész. Ráadásul nem vállal máshol (pénzes) munkákat, mert felismerte, hogy akkor nem tudja az összes energiáját a társulatára fordítani és a saját művei kárt szenvednek.Ha valaki, ő megérdemli a támogatást.

Szerencsére Pintér Béla kétszer ennyi előadást is megtölthetne és jó hír, hogy a Trafóban és az Átriumban is lesznek fellépései, ugyanis a fő helyszíne, a Szkéné meg kell, hogy tartsa a sokszínűségét, nem lehet Pintér Béla Színház és kész. Én az Átrium szempontjából nagyon jó ötletnek tartom a Pintér-csapat meghívását, két üres szék volt az egyébként teljesen eladott házban, lehet, hogy valaki a hó miatt nem jött.

 A színészek közül mindenkit ki lehetne emelni, csapatmunka ez, hatásosak különösen együtt - de persze én külön örülök Tóth Jocónak és Thuróczy Szabolcsnak. 
Itt febr. 14-én lesz megint, alig néhány 25oo Ft-os jegy és 3 db 49oo-as VIP jegy van, ez is jelzi, hogy mennyire keresett és közkedvelt előadásról van szó.

Címkék: Pintér Béla Trafó Thuróczy Szabolcs Kaisers TV Ungarn Parasztopera FÜGE Csákányi Eszter Átrium Az álom féltestvére Stefanovics Angéla Nagy Zsolt Tóth Jocó 42. hét

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr495085821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.