Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

 

Ezt a vizsgaelőadást (IV. éves Zsámbéki-Zsótér osztály) Alföldi Róbert rendezte, így a két színház közti megállapodás értelmében az első néhány előadás a Nemzeti Kaszás Attila termében lesz, csak később kerül majd át az Ódry Színpadra. Ahogy a dolgok jelenleg állnak, akkora siker (igen, Robi miatt, a balhé miatt, a sajtóvisszhang miatt - elsősorban nem az előadás önértéke miatt, ez világos) , hogy kétséges, hogy átviszik-e az Ódryra. Beszéltem a szervezőkkel, sokkal több előadást fognak kitűzni, mint tervezték. Ez természetesen nagyon jó gyakorlási lehetőség a színészpalántáknak, nem is kérdéses. 

Én egy kritikus ellenjavallata ellenére mentem el január 9-én, abban a tudatban, hogy több nem lesz belőle. Valami húsz perc várakozás után mégis lett jegy (1500 Ft), nem lehetetlen ez az utolsó perces próbálkozás sem. De aki erre szánja magát a Nemzetiben, az FELTÉTLENÜL menjen legalább fél órával, de inkább negyven perccel korábban. Én fél órával mentem előbb és már hatan vártak.

Ez volt a héten az egyetlen előadás, amely esetén kifejezetten az volt az előnyös, sőt mintha a rendező el is várta volna, hogy ismerje valaki a történetet legalább nagyvonalakban.

Nagyon erősen meg van változtatva a történet, hiányzik a konferanszié figurája, viszont a női és a férfi szerepeket felváltva jelenítik meg a hallgatók. Ugyanabban a jelenetben van, hogy 2-3 Sally Bowles szerepel. Van, hogy párhuzamosan, van, hogy egymástól átvéve a figurát. Engem ez nem zavart, természetes egy vizsgánál, hogy a hallgatók képességeinek a megmutatása a cél.

Ezt az osztályt a Kígyóasszonyban már láttam és most is ugyanaz a két színész fogott meg. Ez a két hallgató sokkal jobban kialakult már a többieknél, ami persze nem zárja ki, hogy neves színész lesz akármelyik másikból - bár eddigi tapasztalataim alapján már ilyenkor jól érzékelhetőek a kiugró tehetségek. Kamarás Iván és Liptai Claudia nevét azonnal megjegyeztem a legelső vizsgájuk alapján, ugyanígy Búza Tímeáét, aki sajnos nem színészként dolgozik azóta.

A jelenlegi osztály legfeltűnőbb figurája kétségtelenül Bán Bálint, aki éppen olyan, mint Bán János lehetett egykor. A Kígyóasszony kapcsán eljátszottam a gondolattal, hogy mekkora poén lehetne apát és fiút egy előadásban hasznosítani. (Ez a jövő héten meg is fog történni.Kerékgyártó István Rükverc című regényéből színdarabot írtak a Kamra színpadára és itt végre Bán János ismét főszerepet kap, korábbi énjét pedig fia  fogja játszani. Ez az, amit várni lehet mostanában például. A regényt elolvastam, a Mechwart téren kezdődik, ahol a fél életemet töltöttem az utóbbi időkig és további pesti helyszíneken is. Nekem tetszett, van sodrása. Azóta elkezdtem a privatizációs tanácsadóból és vállalkozóból íróvá kb tíz éve vált szerző műveit sorban olvasni. Le is szűrtem belőle, hogy egész jól elvoltam ebben az országban úgy, hogy nem hederítettem különösebb figyelmet a gazdasági folyamatokra. Aki foglalkozik ilyesmivel, vagy érdekli, hogy más miként látta a rendszerváltás utáni első éveket, annak érdemes Kerékgyártó regényeibe belenézni. Vagy majd a Kamrába elmenni.)

Bán Bálint mellett Fehér László az, aki feltétlenül kimagaslik a társaságból. Bálintra ez a szó szoros értelmében is elmondható, László viszont apró termetű - az átlagosnál feltűnően kisebb. A vicces az, hogy alkatilag ő lenne a hősszerelmes prototípusa, amivel el is szórakoznak az előadásban (kb 25 cm-rel magasabb partnernője fölé magasodik egy székre állva és Rómeóként szaval). Fehér László alacsony termete  ellenére vagy éppen azért is lehet egy társulat jolly jokere, táncos komikusnak, bohócnak és szinte akármilyen karakter szerepben is jó lehet majd, sőt egy Zsótér rendezésben akár Rómeó is. Stefanovics Angéla mellett nem lenne feltűnően alacsonyabb, vele még azt is megcsinálhatná.

Minthogy kevés szakma van, melynek művelői ennyire kiszolgáltatottak a szerencsének, lobbizásra való hajlamuknak, stb - én drukkolok ennek a fiúnak, hogy valóban megkapja a kiválásra a nagy esélyeket. 

Visszatérve a rendezésre, ebben nem az volt a legerősebb módosítás, hogy kihagyták a konferansziét. Csillag alakú színpadtérben játszódik, a székek elhelyezésével alakul ez ki - így megoldódott az is, hogy sok járás keletkezett és nincs díszlet sem. Lehet, hogy 8 egyforma szék lehetett volna valahol a Nemzeti raktárában, de az, hogy az a pár szék is szedettvedett, nem véletlen - utalás a színház rossz helyzetére nyilván. Nincs költségvetés ilyesmire, ami már megszokott. A csillag motívum a fasizmus előretörésének korát felidéző Cabaret-ban nem darab-idegen, a sárga csillagot hordó majom megkínzása az eredeti darabból lett pusztán átemelve. Minthogy ez az egyetlen kabaré-elem, roppant erőssé válik ez a jelenet (majomként a már említett Fehér László szerepel). Más konkrét utalás (horogkeresztes karszalag, stb) nincs a harmincas évekre, és a zsidó kérdés felvetése egyértelműen aktuálpolitikai színezetet ölt. Az a baj, hogy az előadás fel tud kelteni ilyen párhuzamokat, sokkal jobban esne, ha pusztán egy korábbi történeti korszak megidézésének tűnne. Alföldi korábban az Operett Raktárszínházában megrendezte a Cabaret előadást, eredeti szövegére jobban emlékeztető formában. Emlékeim szerint akkor ez az aktuálipolitikai sík nem volt ennyire erős.

A darab záró mozzanataként a színészek, akik visszülnek a kezdő pozícióba a színpad közepére húzott székekre, felolvasnak nyolc mondatot a Magyar Köztársaság Alaptörvényéből.

Ezek a mondatok, mint például: "Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá - a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében - a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. illetve" Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi." - igazán poénként hatottak.

Nevettünk. 

A részben szilveszterkor játszódó darabot dec.31-én mutatták be, kb 2 héttel azután, hogy egy olyan bizottság döntött a Nemzeti ügyében, akik közül egy embert kivéve mindenki más Vidnyánszky Attila alárendeltje vagy lekötelezettje volt. Amikor egyedül Törőcsik Mari ismerte el mindkét fél alkalmasságát a színházvezetésre, a többiek videóról megnézett előadások alapján nyilvánítottak véleményt arról, hogy Budapest jelenleg legjobban eladott színházának vezetője alkalmatlan. Ez az eredmény, ami mint már annyiszor írtam, két éve borítékolható volt - egyértelmű, hogy keserűséggel töltötte el Alföldit, aki annyiszor hangoztatta, hogy bízik abban, hogy a munkát ma megbecsülik Magyarországon. 

Összességében örültem ennek az estének (ez másfél óra egy részben), nem rossz élmény, ha vannak is gyengeségei, és a nyolc szereplő és így a jelenetek között is erőteljes színvonalbeli különbségek vannak.

Az Ódry előadások is fent vannak a Színművészeti honlapján, most januárban kényszerű szénszünet miatt nincs előadás, de februártól folytatódik az élet ott is.

Címkék: Nemzeti Alföldi Kabaré Fehér László Ódry Színpad Bán Bálint Kígyóasszony

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr395085943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.