Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

 Szkéné, Székely Csaba: Bányavakság.

Ez is inkább vígjátéknak érződik, bár műfaját tekintve tragikomédia.
Tavaly beszámoltam a Pinceszínházban tartott Bányavirágról, ami a trilógia I. része. Az embernek Martin McDonagh jut az eszébe. Szerintem a szerzőnek is ő lehetett a mintája. Ha nem Erdély lenne a helyszín, azt hinném, hogy fordítás.
A darab 9o perc és szórakoztató, bár helyenként ismétlésnek érződött az I. rész után.
Hasonlóan a mértéktelen pálinkafogyasztás élményével gazdagodtunk, ami legalább színházilag könnyen megoldható - de senki sem dohányzott, ami valószínűleg a már többször említett rendeletnek köszönhető. 
A szereplők mások, mint az első részben, nem kapcsolódik össze a két mű cselekménye, csak a helyszíne.
A színészek azonosak, sőt a sorsok is némileg hasonlóak a kettőben. Jelen esetben Bozó Andrea és Tóth Jocó volt nekem a legerősebb, de azok akik még nem látták ezerszer Kaszás Gergőt vagy Széles Lászlót, ők ketten is kellemes estét fognak szerezni. Én náluk inkább éreztem, hogy rutinból oldják meg a feladatot és nem igazán új ez a mostani figura.
(A Bányavirágban emlékezetes volt számomra Széles László orvosa - lehet, hogy idén Turulos aktivistaként ezért láttam halványabbnak.)
És ne feledkezzünk el Eke Angéláról sem: Őt először szintén a Pinceszínházban bemutatott Krúdy-levélregényben említettem tavaly ősszel (cím: Hát hogy szeret maga engem?), most is figyelemre méltó, hiteles.
Összességében a darab egy jó estét szerez, látunk egy megcsonkított Románia térképet a falon ("Románia ahogy én szeretlek") és elvitatkozik a román rendőr a magyar polgármesterrel azon, hogy mit is fejez ki a "Kossuth Lajos azt üzenete". Tóth Jocó szerint:a magyarok lustaságát. Hát miért kell megvárni a második hívást...
Ez a két poén váltja ki a legnagyobb hatást - de van még számtalan.
A darab felületesen érint komoly problémákat, nem csak a magyar-román megbékélés esélytelenségét, de a falvak elnéptelenedését, az alkoholizmust, a külföldre vándorlást, a munkanélküliséget.
Természetesen megoldást nem ad, nagyon leegyszerűsítve, torzítva, sőt karikírozva mutatja fel ezeket a témákat - de a szórakoztató formával fogyaszthatóan, sőt nézhetően.
Ez az előadás is a színészek miatt nézendő, ha van időtök, próbáljátok ki.
(Ha lett hozzá kedvetek, kezdjétek a Bányavirággal.)
Jövőre lesz Bányavíz - ha minden igaz, lehet rá számítani.
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, próbáljatok pár színházat betervezni a következő félévbe is - ha nincs néző, előbb-utóbb nem lesz színház sem, erre gondoljatok, amikor lustán a TV elé ültök le.

Címkék: Szkéné Bányavirág Székely Csaba Eke Angéla Bozó Andrea Tóth Jocó Bányavakság Széles László Kaszás Gergő

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr615087973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.