Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

nov.21.

(Ma délelőtt a szabadnapomon láttam egy "Vénusz nercben"-t a Pesti Színházban.  Ez  aztán majdnem (de azért nem) teljesen felesleges 1,5 óra volt. A fiatal színészek (kétszereplős, Bata Éva, Telekes Péter) jobb darabot és egy jó rendezőt kaphattak volna. Nem tehetségtelenek, de annyira nem is zseniálisak vagy akár csak professzionálisak, hogy ennyi ideig fenntartsák a nézők érdeklődését és vigyék őket magukkal. Az én érdeklődésem fél óra után lanyhult.

Nem volt elég érdekes  a történet. 

 Marton László már lehet, hogy átadhatná a terepet, a rendezéséből úgy tűnik, hogy nem nagyon maradtak ötletei. Az előadás előnye, hogy filléres a díszlete, a raktárból, két kezdő színész olcsón dolgozik, nem kell előadás közben átdíszíteni - a műszak végül megközelítőleg negyed óra alatt el is tud pakolni. Olcsó előadás, lemegy a bérletben - javítja a pénzügyi mérleget. Közben úgy teszünk, hogy fiatal tehetségek kaptak esélyt.  Ebben a rendezésben állóképességüket fejleszthették.

Jó kontraszt a Kamrában a Bőrpofa, amelyben szintén két kezdő színész van, viszont egy roppant invenciózus rendezésben. Ugyanígy másfél óra, de a feszültség végig megvan. Azt a téma miatt (író láncfűrészes gyilkosnak szeret beöltözni) alig tudják eladni, gond nélkül vehettek előadás előtt 5 perccel is féláron jegyet rá. Az jó előadás. Minél többet látok idén, az a tavaly januári Bőrpofa annál értékesebbnek tűnik. 

(febr.22.: levették sajnos a Bőrpofát, nézettség hiányában)

Viszont a  mai délelőtt egy újabb gondolatom támadt Alföldi lehetséges újrahasznosítására:  eszembe jutott, hogy a Robi a Vígből mit hozhatna ki, ha Marton helyébe léphetne. Encivel együtt dolgozhatna. Mindketten mániákusak, ha sikerülne összedolgozniuk klasszisokkal érdekesebb színház lehetne a Víg, jönne Várkonyi után az újabb virágkor. Eszenyi nagyon ezen dolgozik, látszik a fejlődés, de még radikálisabb lépésekre lenne szükség. Miután álmodozó alkat vagyok, kirajzolódott előttem egy igazán modern és korszerű Vígszínház-képe, amely igazi szellemi központtá válhatna. Ezért érdemes lenne a színház pillanatnyi vezetőinek is megfontolni azt, hogy akár annak árán is, ha egy lépést hátrálnak, fel tudnák emelni éppen azt a színházat, amely nekik a legfontosabb. (Az azért innen a pálya széléről is látszik, hogy Eszenyi Enikőnek a Vígszínház sorsa a világon a legfontosabb. )

Címkék: Alföldi Eszenyi Enikő Pesti Színház Vénusz nercben Marton László

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr675095145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.