Tegnap láttam a Pinceszínházban egy izgalmas előadást Forgách András darabjából (Bagó Bertalan rendezése), amelynek a fő értéke: Almási Éva és Pápai Erika. Én vagy tíz éve nem láttam Almásit színpadon, élmény volt újra találkozni a színészetével. Roppant domináns egyéniség, jellemző gesztusai lényegében nem változtak, színpadi jelenléte közben végig magán tartja a néző figyelmét. (A darab témája egyébként Leni Riefenstahl ellentmondásos élete, Hitlerhez és a művészethez fűződő viszonya.)
Ez tipikusan az az előadás, amelynek nagy szüksége lenne több reklámra, mert a számtalan pesti előadás között elsikkad. A tömegeknek a cím nem mond semmit. Nekem is elkerülte volna a figyelmem, ha egy kollégám nem kérdez rá kifejezetten, hogy milyennek tartom.
2013. márc.2.: Az előadást azóta már levették, feltételezem, hogy azért, mert nehéz volt eladni. Nem ment két teljes évadot sem. Jó lenne Almásit valamiben ismét látni, de most nincs előadása.
