2012. jan. 5.
Az évadot 3 hét pihenő után a Kamrában folytattam a Bőrpofa c. előadással. Igazából semmi kedvem nem volt megnézni, mert nem volt kedvem beleélni magam annak az állástalan írónak a helyzetébe, aki szabad idejében láncfűrészes gyilkosnak öltözik be és tévénézés közben vadul brümmögteti a frissen vett láncfűrészét. (A konfliktus forrása az, hogy barátnője rajtakapja tombolása közben...Poént nem lövöm le.) Valahogy nem vágytam rá. De Dömötör András rendezte, akinek jellemzően szellemesek, jól kidolgozottak a munkái, emiatt követem a pályáját. Így odamásztam a főpróbára, ami 80 percig tartott, szünet nélkül. Kellemes meglepetés volt, bár nagy dilemma az, hogy valakinek ajánlani merném vagy sem.
Ha valakit érdekel ez a téma, semmiképp nem fog csalódni, végig leköti a figyelmet a két szereplő, mint rendezés egységes, szakmailag kevéssé (= egyáltalán nem) lehet belekötni. Az én agyamban azért feltétlenül felmerül, hogy fogják megtölteni erre a darabra a kb. 6o fős nézőteret, amikor a Kamra legtöbb előadásra csak félházat tudnak összeszedni a legjobb kritikai visszhang mellett is.
Néző nélkül pedig nincs színház.
2013. márc.15. - a feltöltés ideje:
Az előadás nem ért meg egy egész évet. A problémája nyilván az előadás témája volt. A közönség tényleg nem jött be, ahogy előre éreztem ezt. Mészáros Béla és Borbély Alexandra nagyon rendben volt, számukra ez az előadás igazi feladatot kínált, fejlődési lehetőséget. Az utóbbi időben úgy tűnik, hogy kevés színész kap hasonló kaliberű munkát. Sajnálhatják, sajnálhatjuk mi is, hogy le kellett venni azóta a műsorról. Én egy év után is sok részletre emlékszem, nyomot hagyott az előadás.