Május 24-én ünnepli bemutatójának 100. évfordulóját Bartók Béla egyetlen operája, amely mostanára kétségtelenül világszerte is ismertté vált, és talán még többet fognak vele foglalkozni, amikor Balázs Béla halálának hetvenedik évfordulója is elérkezik (2019. május 17-én), mivel utána a darab végleg felszabadul mindenféle kötöttségektől és jogdíjaktól. Kétszereplős, nem kell hozzá kórus sem, és akár egy zongorával is élményszerűen előadható.
Az elmúlt öt év alatt annyira nem voltunk elkényeztetve, mégis sikerült valahogy 26 alkalommal írni a darabról, amelyekben rendszerint az éppen megtekintett előadás kapcsán felmerült gondolataimat is taglaltam. Lehet, hogy már ez sok is volt, mindig azt hiszem, hogy innen nincs tovább, nem lehet már semmit hozzáfűzni.
Ez nyilván tévedés, mivel a mű a férfi-nő viszonyt tárgyalja, minden rendezés, minden „új kombináció”, sőt akár ugyanannak a párosnak a másnapi előadása is adhat új impulzust, ha nyitottan megyünk oda rá. Már annak, aki szeretne egy ilyen sötét darabbal foglalkozni, amely vége után egyetlen dolog adhat reményt a nézőnek: lesz majd később egy másik előadás is.
Az évforduló miatt most lesz mit nézni, valóban a bőség zavarával küzdünk, és most érzem először azt, hogy több előadást kínálnak, mint amennyit képes lehetek befogadni.
Nem meglepő, hogy a Miskolci Operafesztiválon idén is előveszik, mégpedig a másik két Bartók-művel együtt fogja énekelni Bakonyi Marcell és Szántó Andrea június 8-án és 10-én, megrendezett formában.
A régen meghirdetett előadások, amelyekről már egy éve is tudni lehetett, a következőek:
május 19 -20 – Zeneakadémia – Sebestyén Miklós – Rost Andrea – koncertszerű (kísérőprogram: J. S. Bach:(G-dúr) brandenburgi verseny, BWV 1048,Bartók:Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, BB 114)
május 24, 28, 29 – Erkel Színház – Palerdi András – Komlósi Ildikó – új rendezésben – (kísérőprogram: Eötvös Péter: Senza Sangue koncertszerűen)
június 4 – Erkel Színház – Fried Péter – Lukács Gyöngyi – Nagy Viktor rendezésében – (kísérőprogram: Madarász Iván: Prológ – M. Tóth Géza rendezésében)
június 5 – Erkel Színház – Kovács István – Gál Erika – Szinetár Miklós rendezésében – (Kísérőprogram: Vajda Gergely: Barbie Blue – koncertszerűen)
A fenti alkalmakra van elég jegy, jelenleg egyedül a május 20-i Kékszakállú esetén kell sietni (4 jegy elérhető csak), az Erkelben tartott produkciók mindegyike esetén viszont megtehető, hogy valaki 10 perccel a kezdés előtt megy a pénztárhoz jegyet venni, annyira nagy a hely és a bő Kékszakállú-választék miatt arányaiban elenyésző az érdeklődők száma. (Június 4-5-re egységesen 500 Ft-ért lehet beülni bárhova, és nem lepne meg, ha az új bemutató is bekerülne legalább a maesteszinhaz.hu-n elérhető előadások közé.) Tudomásul kell venni, hogy a Kékszakállú rétegelőadás, tömegek nem kíváncsiak akárkikkel és akármilyen rendezésben erre a kétszereplős és „csak” egy hosszú beszélgetésből álló operára.
Mert a Kékszakállú hatása elsősorban a két kiválasztott énekesen múlik, illetve azon, hogy mennyire képesek egy hullámhosszra kerülni éppen akkor, amikor nézzük őket. Lehet, hogy a rendezés csak akadály, sőt lehet, hogy a túl nagy terem sem szerencsés – nézőfüggő, hogy ki az, aki nem tudja elképzelni hatalmas díszletek és nagyzenekar nélkül.
Aki el tudja képzelni akár egy zongorával is, azoknak tegnap hirtelen megnyílt még egy lehetőség, amelyet éppen a százéves évforduló napjára időzítettek és a közreműködők szerveztek.
Május 24-én este hétkor az Óbudai Társaskörben énekel Kékszakállút Cser Krisztián, akinek eddigi pályáján ez a legfontosabb szerepe, meglehetősen jól magára tudta húzni (erről eddig kilenc alkalommal írtam részletes tanulmányt), és aki néhány személyes évfordulót is ünnepel idén, a 40-20-10 erre utal. Akinek ez netán nem világos, annak a koncerten az lesz.
Partnere az a Fodor Bernadett, akivel öt éve, Rómában egyszer már énekelte közösen a darabot, és akivel együtt léptek fel a chemnitzi Rajna kincsében, illetve nemrég az Álarcosbálban is, most pedig Cser Ádám zongorakísérete mellett minden más körítés nélkül láthatóak újra együtt. (Ha valaki a jövő évi opera-műsorra ránézett, az tudja, hogy ezeket az énekeseket annyira gyakran nem fogjuk látni a következő időszakban, és mindenkit akkor kell megnézni, amikor éppen elérhető, és abban, amire a műsor lehetőséget ad.)
Ez az idei évad végének Kékszakállú-kínálata, most még dönthetünk, hogy mikor és kiket nézünk. Az időpontok nem zárják ki azt sem, hogy a felkínált összes kombinációt megtekintse, aki túladagolná magát.
A visszaszámolás az évfordulóig elindult…
ps. Akinek ez még mind kevés lenne, az elmehet Szombathelyre is, július 22-én Komlósi Ildikót és Cser Krisztiánt hallhatja ugyanebben az operában.
