Ez volt hat napon belül a negyedik estém az Ódry Színpadon, ezúttal a Hevesi Teremben, Gaál Dániel bemutatója – még múlt vasárnap és azóta hat nap telt el.
Elsodortak az események, közbejött még az Operaház évadhirdetése is, amely egészen lesokkolt, bár most már tudom, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy jövőre minden fontos prózai előadásra lesz időm, amit csak betervezek.
Az eltelt idő ellenére nem maradhat el Gaál Dániel és csapatának rövid méltatása, akik összesen öten komoly vállalkozásba fogtak.
Gaál Dániel, Dér Mária, Nagy Márk - "fizikai színházat" játszik
Christopher Moore „Biff evangéliuma” című regénye az előadás alapja, és ebből még 2011-ben Makranczi Zalán készített szövegkönyvet, aki a Spirit Színházban egy bemutatót (Haverom a Messiás címmel) létre is hozott.
Ez a tény nem mellékes: egy már kipróbált szövegről van szó, amely négy szereplővel már egyszer bevált.
Aki nem tudná, hogy mi a téma, azt a színlap felvilágosítja: az Úr elküldi angyalát, hogy Jézus gyerekkori barátját feltámassza, hogy pótlólag megírhassa, mi történt a megváltó első harminc évében, amelyről nem számolnak be az evangéliumok.
Nem vagyok benne biztos, hogy a profán téma miatt az előadás mindenkinek való, de mivel a színház nem árul zsákbamacskát, remélhetőleg nem téved be a Hevesi Terembe senki olyan, akit ez a történet és a feldolgozása zavarna.
Amit látunk, abban nagyon sok a humor, és kellően szórakoztató már most, de még sokkal inkább az lesz, ha az előadás megfelelő tempója is be fog állni. Öt színész játszik el minden szerepet, azaz ketten – Dér Mária és Hunyadi Máté fregoliznak, övék lesz az összes kisebb szerep, míg Nagy Márk végig Józsua (majd Júdás), a rendező egyben a címszereplő is, az Angyal pedig Herczegh Péter.
Herczegh Péter - Nagy Márk
A játékstílust nézve mindenkinek, aki már látott valaha Horváth Csabától, vagy tanítványaitól „fizikai színházi” előadást, be is ugranak ezek a hasonló mozgáskultúrát hasznosító produkciók, letagadhatatlan a kapcsolat. Ahogy ez más hasonló előadásoknál is észlelhető, a néző egyes megoldásokat találónak érez és leleményesnek, másokat pedig abszolút oda nem illőnek. Biff és Józsua három kalandjánál éreztem, hogy túlságosan hosszúra nyúltak az epizódok, de a darab elején és végén úgy tűnt, hogy pont megfelelő ütemben megy előre a cselekmény.
Az előadás formanyelve alapján nem csoda, hogy nem választható el a rendezés a koreográfiától, Gaál Dániel az, aki egymaga jegyzi az előadást, bár feltételezhető, hogy a többiek ötletei is hasznosultak.
Hat nap után ezúttal nem a történet tanulságaira emlékszem vissza elsősorban, hanem a színészek játékára, amely most is nagyon kevés kellék használatával elég volt arra, hogy két és fél órán keresztül lekössön minket. Egy kerekeken gördülő ajtó, egy emelvény, egy iskolai pad, fogyó kellékként egy pizza és néhány üveg üdítő – ennyi kell ehhez az előadáshoz. Hát igen, az Ódryn mindig muszáj leleményesnek lenni, még nem került elő egyetlen milliomos sem, aki adakozni akarna, hogy a színészhallgatók vizsgáihoz készülhessenek „rendes” díszletek is. (Másnap viszont „Az éjszaka a nappal anyjá”-t, amely SEMMIFÉLE kelléket, díszletelemet nem használ, ahhoz képest ez a rendezés kifejezetten „eszközdúsnak” tűnik.)
Ahogy megpillantottam Nagy Márkot, egészen elképedtem, mivel neki az előző este is volt bemutatója - A Schroffenstein család – és abban is főszereplő volt, nem annyira kevés szöveggel. Mindkét esetben naiv, jóravaló és ártatlan fiatalember jut neki, és ez teljes egészében illik rá, és jól meg is tudja fogalmazni. El tudtam fogadni a fiatal Jézusnak, aki épp most csodálkozik rá a világra. Egy biztos, aki ebben a szerepben megnézi, annak többet nem lesz szüksége szórólapra ahhoz, hogy beazonosítsa, hogy ki is ő. (Nemsokára bemutatója lesz a Nemzetiben is, az ifjabb Vidnyánszky Attila Woyzecket rendez vele.)
Gaál Dániel és Nagy Márk
Gaál Csaba Biffje hasonló alkat, csak más helyzetben, a sorstól neki több élettapasztalat jut, de alapvetően belőle is az élet kezdetén álló, eredendően jó és tiszta fiatalembert nézzük ki annak ellenére is, hogy az ő útja nem szűkölködik prostituáltakkal való találkozásokban sem.
Dér Mária elsősorban Mária Magdolnaként marad meg, és övé a szimpátiánk – jó döntés volt, hogy ebből az előadásból nem marad ki ez az egy női szereplő.
Hunyadi Máté a lehetőségekhez képest igyekszik elkülöníteni, de egyben a hasonlóságot is megmutatni a napkeleti bölcsek karakterében, Herczegh Péter pedig a színen végig jelenlévő és az eseményeket figyelő angyalként a történettől függetlenül is szórakoztat minket, "rosszalkodik", egy Nők Lapja magazint egészen szétszed. (Érdekesség, hogy az aktuális címlapon Vecsey Miklós képe volt, akinek a portréja az előadásban szintén hasznosul...)
Nagy Márk és Hunyadi Máté
Az előadás azoknak ajánlható elsősorban, akik szeretik a humoros előadásokat, nem botránkoznak meg, ha Jézus egy egészen más beállításban jelenik meg, és főként: akik kíváncsiak a még most kibontakozó tehetséges színészekre is.
Hétfőn visszatérek az Ódryra és a héten további négy előadással folytatom a sorozatot. Az eddigi öt abban feltétlenül segített, hogy többeket megjegyezzek magamnak, és ez is volt az egyik fő célom...(Milyen szívesen láttam volna sok igazgatót és rendezőt ezeken az előadásokon. Remélem, hogy azért járnak e.h.-nézőbe, csak pont elkerültem őket.)
PS. A képek az Ódry Színpad FB-oldaláról valók, ahol még harminc további is megtekinthető, érdemes. Éder Vera fotói többet mondanak az előadásról, mint akármilyen szöveg.
