Nagyon gyorsan eltelt eddig az ősz első hat hete, főleg a nyári hónapokhoz képest, amikor épp ezt az időszakot vártam – benne elsősorban a Figaro 2.0-val, amelyről most már valószínűleg 200 oldalnyi bejegyzést is írtam, ha mind az ötven kapcsolódó szöveget beszámítom. Elmúlt, hiányérzetet hagyott, de az életnek mennie kell tovább, jönnek az új bemutatók.
Az Erkelben lesz még néhány előadás az október végén bemutatandó A hugenottákból, és a hónap közepén már jön is következő, mégpedig a szintén sose játszott Olasz nő Algírban. Meglátjuk, hogy mi lesz, idén az építkezések miatt már nem reménytelen a premiereket követni, ezeken kívül már csak egy lesz idén, a Jancsi és Juliska.
A prózai színházakban MINTHA kevesebb lenne most a bemutató, viszont MINTHA a szokásosnál is több előadást játszanának, de az is lehet, hogy csak szubjektív benyomás (nem számolgattam), illetve néhányat én nem veszek számításba, mert nem az én érdeklődési körömbe tartoznak. Régi mulasztásokat tervezek pótolni.
Budaörsön lesz egy Alföldi-rendezés (Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma), amely nyilván nagy érdeklődésre fog számot tartani.
Balikó Tamás rendezésében újra előveszik Az ördögöt a Karinthyban, de most a főszerepbe ugrik át Szabó P. Szilveszter – mit tehetek, újra megnézem így is.
A Nemzetiben a két bemutató egyike a Figaro házassága, amelyről azt hallottam, hogy eléggé át lesz alakítva, de ez nem lehet akadály, ettől még akármilyen is lehet.
Az Ódry Színpadon nyolc vizsga, azaz nyolc új darab lesz, nem semmi. Önmagában ez elég feladatot adna, hogy valaki végignézze, ráadásul a legtöbb cím érdekes – nézzétek meg a honlapot feltétlenül.
A Rózsavölgyiben is két premier lesz, a hónap elején Szép Ernőről („Kérem, én még nem játszottam”), és egy magyarországi bemutató, a Visszavonulás.
A Spinoza is előjön három bemutatóval, ráadásul köztük az egyik megint Freudról szól (már két előadás foglalkozik vele a Rózsavölgyiben is, nagyon népszerű téma lett).
Egy új hely is megjelent a placcon – a Zsilip, mégpedig egy nálunk szokatlan projekttel: egy hónapig folyamatosan játszanak egy darabot (Engedj be! – Pálfi György rendezésében), és aztán vége. Néhány napja egy tanítványom kérdezte meg, hogy mit tudok erről – jelenleg nem sokat, de akit érdekel egy új darab egy filmrendező interpretációjában, az tájékozódjon.
A napi ajánlókat is megírom nemsokára, amelyekben a már megnézett és aznapra eső előadások fognak szerepelni, ahogy eddig is, de ezt a novembert most nem ragozom tovább, legyen ez egy igazán üdén rövid bejegyzés.
