Keszei Boriról azt hiszem, hogy jóval előbb hallottam bécsi előadásai kapcsán, mint amikor végül színpadon találkoztam vele és nyugtáztam, hogy „na, akkor ő a Keszei Bori”.
A „hagyományos” Figaro Susannájaként már nagyon megjegyeztem, láttam Kálmán Péterrel (még 2009-ben), majd Bretz Gábor oldalán 2014-ben. Azóta énekelte Cser Krisztiánnal is, ráadásul párhuzamosan, azaz néhány nap eltolódással olaszul az Erkelben, és magyarul a Figaro 2.0-ban is. Ez egy mezei nézőnek különösen nagy attrakciónak tűnt, el is ájultam tőle rendesen. Keszei Bori számára mindkét rendezés jól állt, a néző ízlésén múlt, hogy melyikben szerette jobban.
A Figaro 2.0 Susannájaként elhisszük neki, hogy valódi személyi edző, egy pillanatig sem tűnik színpadi szereplőnek. Voltak előadások, amikor ezt a kifejezetten a Grófnét középpontba állító rendezés NEKEM kissé eltolódott Susanna irányába, amikor az ő szemszögéből néztem leginkább a történet bonyolódását. Ebben semmi különös nincs, ő a tét, érte folyik a férfiak vetélkedése, ő az, aki mindenkinek kellene. (Kovalik-maratonján kifejezetten Susanna-központúnak éreztem a rendezői beállítást, de láttam már olyan Figarókat is, amelyek a Grófról szóltak – ahogy mindig, a Figaro esetén is rengeteg múlik azon, hogy kikre van kiosztva a darab.)
Keszei Bori most is az első szereposztásban van, ugyanazokkal a partnerekkel, akikkel betanulta a szerepet és akikkel nagyon jó összhangban tud az előadásban létezni.
A Figarón kívül láttam persze más produkciókban is, bár a 28 bejegyzés fele épp Susannaként foglalkozik vele. Nagyon izgalmas volt a Frei-alakítása is a Rajna kincsében, arról is legalább öt alkalommal írtam.
Az ő esetében pláne nem hagyható figyelmen kívül a tavalyi A tisztességtudó utcalány, amelynek címszerepében ismét bizonyított. Háromszor néztem és nem véletlenül emeltem ki az évadértékelésemben is ezt az alakítást, amely minden szempontból a legjobbak között volt. Keszei Bori nagyszerű énekes és színész is, egészen nyilvánvalóvá válhatott ez azoknak is, akik korábban nem ismerték.
Az Operaházon kívül az utóbbi két évben Keszei Bori a Hábetler-csapat egyik törzstagjává is vált, tavasszal láttam is a Bácskai Julival közösen bonyolított Pszichoszínház-előadásban is, azóta is fellépett még velük, csak én tudtam menni.
Jövőre Gianni Schicchivel kezd, öt alkalommal közvetlenül a Figaro 2.0 előtt, majd novemberben Pamina lesz háromszor a Parázsfuvolácskában. A jövő év első felében viszont nagyon kevés operaházi előadásban van kitűzve, két koncerszerű estén kívül csak egy bemutatója lesz, mégpedig A rajnai sellők. Kevés civil mászkálgathat Pesten, aki ismeri ezt a darabot, én sem tartozom közéjük, így kíváncsian várom, hogy mit is nézek meg majd - egyszer egészen biztosan.
A youtube-on túl sok anyaga neki sincs, viszont nézhető az Opera Café portréja, amelyben többször is 25 éves pályafutást emleget. Ránézve ez hihetetlen, hacsak nem kisiskolás korától számolgatja az éveket…Várom a folytatást.